Nem adhattam mást, csak mi lényegem
De nem vagyok boldog tőle…
Nemesvitán nyaraltuk, a Balaton északi partja közelében, kettesben. Pocsék idő volt, fürödni nem lehetett, gondoltam, kimegyünk a Veszprémi Állatkertbe. Luca két éves és három hónapos volt; onnan tudom, hogy még pelenkáztam. Amikor megálltunk az Állatkert parkolójában, a Lada lapos csomagtartóján tettem tisztába – így szoktam.
A bejárat felé, az aszfaltúton Luca ösztönösen eltaposott egy eléje kerülő pókot. Mehettünk volna tovább, de valami megállított.
A háború után a szeméttől elborított Budapesten nagy svábbogár invázió volt, évekig vívtam közelharcot a kéretlen társbérlők ellen, akkor sok svábbogarat tapostam el. Máig undorom van az egésztől, az eltaposott, reccsenve szétfröccsenő testektől is, magamtól is. Pedig nem babra ment: területünkért harcoltunk. Arról volt szó, kié lesz a lakás: a svábbogaraké vagy a miénk?! (Egyszer arra ébredtem, hogy a fülembe akar bemászni egy svábbogár… nem volt vicces.)
A vadászatot persze a családból csak én vállaltam, de nem voltam örömvadász. Utáltam a föladatot. Talán ezért nem tapostam el azóta bogarat, de különösen nem pókot: a pók valamiképp a szememben még háziállat is. Tehát azonnal rászóltam Lucára.
Mit csináltál? Bántott téged az a pók? A pók talán nem ugyanolyan állat, mint a pihés kiscsibe, a bársonybundájú medvebocs, aki olyan, mint egy kutyakölyök, mint a sárga pelyhes kisliba, kiskacsa, a kölyökmacska vagy a veréb? Hát képes lennél eltaposni egy verebet?! A pók ugyanúgy érez, mint más élőlény, ugyanúgy fáj neki, ugyanúgy élni akar és nem szeretne meghalni. Ugyanolyan élőlény, mint a tollas, szőrös, meleg és dobogó szívű barátaid!
Luca imádta az állatokat, azért is mentünk az állatkertbe. Hogy a pók is állat, azt nem gondolta végig, mielőtt eltaposta volna. Csak utána. Ma a huszadik évében van. Még mindig nem tud élőlényt eltaposni. Pókot sem, más bogarat sem… embert sem.
Tudom: felelős vagyok, amiért ilyen élhetetlen. Hogy vállalom-e felelősséget? Abszurd kérdés, ostobaság. Olyan, mintha azt kérdezné valaki, vállalom-e magam? Persze, hogy vállalom! Tehetek egyebet?
Múltkor valamilyen cuccról volt szó, amit odaadna a volt főbérlőjének az adóssága fejében, és míg a ruha értékéről vitatkoztunk azt mondta, hogy a Józsit ő nem verheti át, mert a Józsi ugyanolyan csóró, mint ő. Na jó, neki van egy lerobbant lakása, és naponta eszik. De amúgy…
Jézus Mária, gondoltam, ez reménytelen… Éppen olyan élhetetlen balfácán, mint én, ráadásul ennek a gyereknek a rablókapitalizmusban kell életben maradnia! Mi lesz vele ilyen mentalitással?! Nekem könnyű volt. Az én fiatalságom idején munka annyi volt, amennyit akartam! Jó, leginkább fizikai munka, de abban aztán dúskáltunk. És egy kétkezi munkásnak jogai voltak. Visszapofázhatott. Nem kellett féltenie az állását, senki nem pályázott a melójára. A diktatúrában csak mi, melósok élvezhettük a szólásszabadságot. És még többet is kerestünk, mint a berezelt tisztviselő hölgyikék és uracsok (pardon: elvtársak és elvtársnők) …
Tavaly a békéért tüntetett. Én nem tüntettem, az iraki háborúról nem egyezik a véleményünk. Én megvetem – például – a holland ENSZ békefönntartókat, akik lábhoz tett fegyverrel végignézték a szrebrenyicai tömegmészárlást. Szerintem akkor fegyvert kellett volna ragadni, és odapörkölni a tömeggyilkosok közé. Szerintem a terrorizmus, ártatlan emberek tudatos lemészárlása, hogy bizonyos erők zsaroljanak vele más hatalmi erőket. És ez nem tűrhető ölbetett kézzel. Churchillnek volt igaza: Hitlerrel egyezkedni nem lehetett, csak végezni vele, csak teljes kapitulációra kényszeríteni.
De azért büszke vagyok a lányomra, hogy a békéért tüntet. Szerintem átverték, de ez sok tisztességes, igaz ember sorsa. És a pókot akkor sem tapossuk el – csak úgy. A pók élőlény, mint te vagy én. A póknak lelke van. És itt kezdődik a humanizmus. Az Élet tiszteletben tartásánál kezdődik a felebaráti szeretet, és a szolidaritás is…
Ajánló tartalma:
- Kertész Ákos írásai
- Milyen a francia televízió?
- Rekviem egy TV-csatornáért
- A “harmadik utak”
- Frei Tamás információi
- Történet, mese. Epika.
- Miért illik utálni Amerikát?
- Hullámok hercege
- Azonosulni – de kivel?!
- Atavizmusok
- Kutyáim második otthona: az autó
- Globális becsapódás elhárító rendszerek
- Belmondo Szibériában
- A napkeleti bölcsek és a három királyok
- Bitó László Boldogabb élet – jó halál című könyvéről
- Én ezt megölöm!
- Brunetti felügyelő
- Nem adhattam mást, csak mi lényegem
- A szeretet oszthatatlan
- Európai nemzeti öntudat?
- Hat és fél liter benzin
- Félelem a nőktől
- Benjámin genezise
- A Gödrös mozija
- Gazdasági horror
- A fölösleges ember
- Identitásaim
- Játszunk esztétikát?
- Innováció – A szürkeállomány értéke nálunk
- Ízlések és pofonok…
- A magány jajkiáltásai
- Jöjj el szabadság, te szülj nekem rendet
- Kedves Maria Polcaryon!
- Attila játszik
- Miért olyan titokzatos a művészet?
- Gyémánttal érkezünk vagy kaviccsal?
- Kutyakönyv embereknek
- Miért illik utálni önmagunkat?
- Egy nagy színházi este
- Égszakadás, földindulás…
- Mezei András könyve. Emlékezz!
- Európai kultúra – európai modor
- Pacha Benidir levele Kertész Benjáminnak
- De hová lesznek a pacsirták?
- Atomerőművek üzemzavarának kommunikációja
- A költő, aki szent ember volt
- Harcikutyák és megfélemlített emberek
- Politikai elit – gazdasági elit
- A parlagfű gyökerei
- Gladiátor, ne barátkozz gladiátorral!
- Producer: Steven Spielberg
- A szertelenek gyönyörű népe
- Talán a „Szegediner” mégis túlzás…
- Szavak a Gangesz partjáról
- Magaskultúra és szórakoztatóipar
- Tárca
- Tartalom és forma
- A magyar televíziózás rejtelmei
- Temető a Tisza
- Mi legyen? Legyen műhely vagy ne legyen?
- Újságlapok a papírkosárból
- Szerelem vírus
- A L’Harmattan Magyarországon
- A filmnyelv szintaktikája
- Mit szólsz hozzá, olvasó?
- A Tragédia további titkai
- Rosenthal Eszter magánügyei
- A párizsiság ragadós
- A szó kihűl
- Csak ami volt, annak van bokra…
- Ez még Brúnóhoz tartozik
- Műveljük csak kertjeinket
- A boldogság edénye
- A haladás árnyoldala
- Körmesék
- Legtitkosabb vágyaink?
- A lelket fertőző média
- Már Lakatos Menyhért sincs többé
- Derűs vagyok és hallgatag
- Ajándék ősz
- Párizsi szorongások
- Párizsba tegnap beszökött az ősz
- Téli sírkertek szele jő…
- Kislány a vérfürdőből
- Szentandrássy István rendhagyó kiállítása
- Kajla döntése
- Az európai kultúra alappillére
- Varjú nénjeink
- A vásár napja
- Vesszőparipák
- A kultúra állatkertje
- Hány ötvenhat létezik?
- Jó magyar tévé-sorozat?
- Mit hordoz a művészi kommunikáció?
- A kommunikáció további titkai
- Egy kis jeltan, vagyis szemiotika
- Egy barnakalapos úr a Práter utcában
- Miből lesz a cserebogár?
- A Hartley-féle modell
- A Hartley-modell és az emberi nyelv
- A jel jelentése a használati szabálya
- Jelölő és ábrázoló szimbólumok
- Az esztétikum megjelenése az emberi nyelvben
- A legkisebb közös nevező
- Művészet, reklám, igehirdetés, agitáció
- Művészet és tudomány dialektikája
- Két szemlélet sosem azonos, de átfedések vannak
- A tudomány és a művészet igazsága
- Zárszó
- Kertész Ákosról
- Halottjaim is...
- Apám hagyatékából
- Tanulság
- Murányi Gábor írásai
- Tarján Tamás írásai
- Dr. Bódis Béla írásai
Az archívum kincseiből:
Száraz tónak nedves partján – Palicsi tolnaiádák – beszélgetés Tolnai Ottóval
Árverés és díjátadás a Petőfi Irodalmi Múzeumban – Fogadott fiú és barát a Füst Milán Alapítványban
noran könyvkiadó – Kőrössi P. Józseffel beszélget Nádor Tamás