Rekviem egy TV-csatornáért
Temetni jöttem Caesart, nem dicsérni, így kezdte volt Antonius, ki mint mondotta, nem oly ékes szavú és nagytekintélyű férfiú, mint Brutus (például), ő csak egyszerű ember, afféle mezei polgár, aki éppen csak szerette a barátját, Caesart, s ezt nem tagadhatja le; tudták ezt Brutusék is, akik beszélni engedték a halott sebektől borított teste fölött, de hát a rossz, mit az ember tesz, túléli őt, a jó gyakorta sírba száll vele, és Caesar nagyra tört: ezt Brutus mondta, és Brutus bizonnyal derék egy férfiú; ez a TV3, ez meg veszteséget veszteségre halmozott, ezt az a megszállott tekintetű kopasz pofa mondta, a nyugati pénzember képviselője angolul a képernyőbe bele, és ez a gülüszemű külföldi bizonnyal derék egy férfiú, és azt is mondta, hogy egy ilyen szegény és kicsi ország, mit Magyarország képtelen három kereskedelmi tévécsatornát eltartani, ami igazán meggyőző volt; miért, mit képes ez az ország eltartani, a saját közszolgálati csatornáját nem képes eltartani: az MTV1-et; maholnap már a kamerákat árverezik; a kuratóriumi szobából négy széket el is adtak már valami külföldi manusnak, miután kiderült, hogy miképp a koalíció is működik parlament nélkül, a közszolgálati csatorna is jól elvan csonka kuratóriummal, legföljebb veszteséges, de azért van az adófizető polgár, hogy legyen aki a cehhet állja, azonkívül ősi finn-ugor (mit is beszélek – turáni!) varázsige szerint “eszi, nem eszi, nem kap mást” – miért lenne ez alól pont a televízió kivétel?
Temetni jöttem a TV3-at, nem dicsérni, nem is volt igazán jó, meg veszteséges is volt (nahát! – veszteségesek nálunk, ez köztudott, csak a bankok lehetnek: Postabank, Reálbank, K&H stb, na meg a Magyar Államvasutak), reggel a Napkelte csak bérelte a csatornát, a műsort sikerült is megmenteni, a HÍR3 meg éppen csak a leggazdagabb és legrészletesebb esti híradó volt, a néző mindig kapott néhány olyan információt, amelyről a többi hírműsor, hogy-hogy-nem, megfeledkezett, ja, és hétkor kezdődött, míg a másik kettő zseniális szervezés folytán fél hétkor: egyidőben! – az a Hardy Mihály, meg a Kiss Gabi… nem mondom, a többi bemondó is profi meg szuper, a férfiak sármosak, a nők gyönyörűek, ez a kettő viszont valahogy azt tudta, hogy olyan természetesen volt bemondó, mintha nem is lett volna bemondó, egyszerűen ő lett volna a Kiss Gabi meg a Hardy Mihály… nem tudom érthető-e, mint amikor a szerepet a színész nem játsza, csak úgy elvan… ott él a történetben és önmagával azonos; bemondták, hogy a TV2 majd levizsgáztatja őket, és aki megfelel, azt talán alkalmazza is valaminek.
Hát a filmanyag, az nem sokat ért; az igazi érték, a Rosalinda, meg a Luz Maria, a Samantha, meg az Esmeralda, meg a Vipera meg a Barátok között azért megmarad nekünk; én Walkert, a texasi kopót sajnálom, mert ilyen szelíd tekintetű karatés zsaru nincs még egy, mint ez a Chuck Norris, meg a Kisvárosi rejtélyeket, a New York-i zsarukat, is szerettem, amíg volt, de fölvettem volna az Alice-t is Mia Farrow-val (Woody Allen írta és rendezte, ez a kettős egyszer már bevált, például a Kairo bíbor rózsájában), de aztán megnyugtattak, hogy a filmanyagot megveszik, leadja majd a másik két kereskedelmi televízió, aki magatartásból jó volt és nem termelt veszteséget, és az a néző, aki két kereskedelmi és három közszolgálati csatorna kínálatából sem tud választani (nem beszélve az HBO-ról meg a Spektrumról) az ássa el magát vagy költözzön Amerikába, ott nagyobb a választék.
Volt ugyan itt valami bunda, szabálytalanság meg per, állítólag az Írisz TV, ami nem más, mint maga a TV3, perelte az RTL Klubot, mert az szabálytalanul szerezte meg a sugárzási engedélyt, és már éppen megnyerte a pert, amikor hirtelen fölindulásból a kapitalista megvásárolta mint veszteségest, úgyhogy az egész jogi procedúra azonnal okafogyottá vált – jól gondolja meg Magyarországon, aki pert akar nyerni! – Révész T. Mihály engem sajnál mint tévénézőt, hogy elveszítettem egy megszokott csatornámat (milyen rendes tőle, nem?), de szerinte nyugodtabb lesz a médiapiac; én ehhez nem értek, ehhez én kisember vagyok, nekem ez amolyan úri huncutság: miért lesz most 16 millió dollártól Magyarországon médiabéke? Mindegy. Megnyugtató viszont, hogy ennek a mesének is van egy vadi-új tanulsága: PÉNZ BESZÉL, KUTYA UGAT.
(Napról napra okosabb lesz az ember…)
Ajánló tartalma:
- Kertész Ákos írásai
- Milyen a francia televízió?
- Rekviem egy TV-csatornáért
- A “harmadik utak”
- Frei Tamás információi
- Történet, mese. Epika.
- Miért illik utálni Amerikát?
- Hullámok hercege
- Azonosulni – de kivel?!
- Atavizmusok
- Kutyáim második otthona: az autó
- Globális becsapódás elhárító rendszerek
- Belmondo Szibériában
- A napkeleti bölcsek és a három királyok
- Bitó László Boldogabb élet – jó halál című könyvéről
- Én ezt megölöm!
- Brunetti felügyelő
- Nem adhattam mást, csak mi lényegem
- A szeretet oszthatatlan
- Európai nemzeti öntudat?
- Hat és fél liter benzin
- Félelem a nőktől
- Benjámin genezise
- A Gödrös mozija
- Gazdasági horror
- A fölösleges ember
- Identitásaim
- Játszunk esztétikát?
- Innováció – A szürkeállomány értéke nálunk
- Ízlések és pofonok…
- A magány jajkiáltásai
- Jöjj el szabadság, te szülj nekem rendet
- Kedves Maria Polcaryon!
- Attila játszik
- Miért olyan titokzatos a művészet?
- Gyémánttal érkezünk vagy kaviccsal?
- Kutyakönyv embereknek
- Miért illik utálni önmagunkat?
- Egy nagy színházi este
- Égszakadás, földindulás…
- Mezei András könyve. Emlékezz!
- Európai kultúra – európai modor
- Pacha Benidir levele Kertész Benjáminnak
- De hová lesznek a pacsirták?
- Atomerőművek üzemzavarának kommunikációja
- A költő, aki szent ember volt
- Harcikutyák és megfélemlített emberek
- Politikai elit – gazdasági elit
- A parlagfű gyökerei
- Gladiátor, ne barátkozz gladiátorral!
- Producer: Steven Spielberg
- A szertelenek gyönyörű népe
- Talán a „Szegediner” mégis túlzás…
- Szavak a Gangesz partjáról
- Magaskultúra és szórakoztatóipar
- Tárca
- Tartalom és forma
- A magyar televíziózás rejtelmei
- Temető a Tisza
- Mi legyen? Legyen műhely vagy ne legyen?
- Újságlapok a papírkosárból
- Szerelem vírus
- A L’Harmattan Magyarországon
- A filmnyelv szintaktikája
- Mit szólsz hozzá, olvasó?
- A Tragédia további titkai
- Rosenthal Eszter magánügyei
- A párizsiság ragadós
- A szó kihűl
- Csak ami volt, annak van bokra…
- Ez még Brúnóhoz tartozik
- Műveljük csak kertjeinket
- A boldogság edénye
- A haladás árnyoldala
- Körmesék
- Legtitkosabb vágyaink?
- A lelket fertőző média
- Már Lakatos Menyhért sincs többé
- Derűs vagyok és hallgatag
- Ajándék ősz
- Párizsi szorongások
- Párizsba tegnap beszökött az ősz
- Téli sírkertek szele jő…
- Kislány a vérfürdőből
- Szentandrássy István rendhagyó kiállítása
- Kajla döntése
- Az európai kultúra alappillére
- Varjú nénjeink
- A vásár napja
- Vesszőparipák
- A kultúra állatkertje
- Hány ötvenhat létezik?
- Jó magyar tévé-sorozat?
- Mit hordoz a művészi kommunikáció?
- A kommunikáció további titkai
- Egy kis jeltan, vagyis szemiotika
- Egy barnakalapos úr a Práter utcában
- Miből lesz a cserebogár?
- A Hartley-féle modell
- A Hartley-modell és az emberi nyelv
- A jel jelentése a használati szabálya
- Jelölő és ábrázoló szimbólumok
- Az esztétikum megjelenése az emberi nyelvben
- A legkisebb közös nevező
- Művészet, reklám, igehirdetés, agitáció
- Művészet és tudomány dialektikája
- Két szemlélet sosem azonos, de átfedések vannak
- A tudomány és a művészet igazsága
- Zárszó
- Kertész Ákosról
- Halottjaim is...
- Apám hagyatékából
- Tanulság
- Murányi Gábor írásai
- Tarján Tamás írásai
- Dr. Bódis Béla írásai