Tárca
Kiment a divatból a tárca. Mert ami a közemberrel történik, senkit sem érdekel. Csak az, ami a korrupt politikussal történik, főleg azzal, aki tele szájjal korrupcióval vádolja az ellenfél politikusait, meg ami a rock-sztárral, a pop-sztárral, a futballszárral történik, és a topmodellel, a filmsztárral, a Forma egyes sztárral, a testépítő-sztárral, a pornósztárral, a sztárpolitikussal, a sztárügyvéddel, a Big Brother sztárral, Monica Lewinskyval, a sztárriporterrel, a sztársebésszel és a kuruzslósztárral, Cicciolinával, a megkerült sztárkutyával, az állatkerti sztárcsimpánzzal… Az átlagember senkit sem érdekel, mert normális, hétköznapi, dolgozó embernek lenni nem is vonzó és nem is kifizetődő.
Gondoltam, írok egyszer egy tárcát. Olyan régimódit, igazit. Ítélje meg az olvasó: kellemes olvasmány? Írjak máskor is?
*
Madam Roinchais, vagyis az én kedves párizsi Julie barátnőm nagyon nyugtalanul itta a kávéját egy szép augusztusi reggelen, mert, mint mondta, különös dolgok történtek vele éjjel, vagyis inkább hajnalban. Julie özvegy, egyedül él a lányával, Anne-Marie-val és Goerge-zsal, az unokájával, egy Genneviliers-i lakótelepen, Anne-Marie ugyanis elvált a férjétől.
Julienak, mesélte, volt egy rettentő hangosan csörgő ébresztőórája, ami azonban elromlott, és önállósította magát. Vagyis nem akkor csörgött, amikorra fölhúzták, hanem amikor az eszébe jutott, és mivel erős, éles, fülsértő hangja volt, nagyon zavarta a családot.
Julie vett egy másik órát, egy szelídebb hangút, s olyat, amelyik pontosan akkor ébresztett, amikorra beállították, így az öreg vekkert kivonták a forgalomból, azaz nyugdíjba ment. De mivel elemmel működött, azért még járt, csak az ébresztőjét nem húzta föl senki.
Csakhogy a tárgyaknak lelkük van. Az öreg óra nagyon kötelességtudó óra volt, komolyan vette a hívatását. Tegnap hajnalban, illetve még éjjel, amikor egy döglesztő, kánikulai nap után mindenki hullafáradtan aludt, negyed négykor megszólalt.
Éles hangja az egész házat fölverte az éjszakában, nem csak a Roinchais családot. Julie úgy földühödött, hogy fogta az órát, és kivágta a nyitott ablakon, le a harmadik emeletről. Még hallotta is, amint nagyot puffant a ház előtti parkban, ahogy földet ért.
– Na, hála Istennek – gondolta Julie. – Most aztán vége!
De az óra még így is, halálosan megsebezve, összetörve, haldokolva teljesíteni akarta a kötelességét. Nem hallgatott el, a parkban tovább csöngött egyre élesebb hangon rikoltozva a néma éjszakában, és a panel házak sima fala fölerősítve verte vissza az eszeveszett óracsörgést.
Arra jött egy csomó fiatal fiú és lány, akik valami buliról mentek haza kicsit spiccesen és nagyon jókedvűen. Borzasztón megtetszett nekik az éjszakában egyedül csörgő vekker, körülállták és röhögtek, mint a cirkuszban. Pedig nem volt ebben semmi bizarr. Egy ébresztőóra, mely egész életében a hivatásának élt, még halálában is, még a halálán túl is helytállt és tette a dolgát. Mit lehet ezen nevetni…?
Julie pedig fönn a harmadikon az ágyban, hirtelen nagyon nehéznek érezte a lelkét. Mintha az öreg óra olyan közel állna a szívéhez, akár valami rokon. Persze tudta, hogy egy vekker csak szerkezet és nem élőlény, de a néma éjszakában, melyet betöltött az óra szívszaggató csörgése, már nem volt olyan biztos ebben. És a fiatalok hahotázása közben nem tudta, velük nevessen-e vagy inkább megsirassa az öreg ébresztőórát, mint egy hű barátot, megrokkant munkatársat, akit megbocsáthatatlanul cserbenhagyott.
Julie asszony könnyezett, és mindent tekintetbe véve szégyellte és egyúttal hülyének is érezte magát.
– Igen. Egyszerre bőgtem, de ki is röhögtem magam. És izgultam, nehogy a lányom fölébredjen, és lelepleződjek előtte… Hát most mondja. Hogy mik történnek az emberrel hajnali fél négykor…
Ajánló tartalma:
- Kertész Ákos írásai
- Milyen a francia televízió?
- Rekviem egy TV-csatornáért
- A “harmadik utak”
- Frei Tamás információi
- Történet, mese. Epika.
- Miért illik utálni Amerikát?
- Hullámok hercege
- Azonosulni – de kivel?!
- Atavizmusok
- Kutyáim második otthona: az autó
- Globális becsapódás elhárító rendszerek
- Belmondo Szibériában
- A napkeleti bölcsek és a három királyok
- Bitó László Boldogabb élet – jó halál című könyvéről
- Én ezt megölöm!
- Brunetti felügyelő
- Nem adhattam mást, csak mi lényegem
- A szeretet oszthatatlan
- Európai nemzeti öntudat?
- Hat és fél liter benzin
- Félelem a nőktől
- Benjámin genezise
- A Gödrös mozija
- Gazdasági horror
- A fölösleges ember
- Identitásaim
- Játszunk esztétikát?
- Innováció – A szürkeállomány értéke nálunk
- Ízlések és pofonok…
- A magány jajkiáltásai
- Jöjj el szabadság, te szülj nekem rendet
- Kedves Maria Polcaryon!
- Attila játszik
- Miért olyan titokzatos a művészet?
- Gyémánttal érkezünk vagy kaviccsal?
- Kutyakönyv embereknek
- Miért illik utálni önmagunkat?
- Egy nagy színházi este
- Égszakadás, földindulás…
- Mezei András könyve. Emlékezz!
- Európai kultúra – európai modor
- Pacha Benidir levele Kertész Benjáminnak
- De hová lesznek a pacsirták?
- Atomerőművek üzemzavarának kommunikációja
- A költő, aki szent ember volt
- Harcikutyák és megfélemlített emberek
- Politikai elit – gazdasági elit
- A parlagfű gyökerei
- Gladiátor, ne barátkozz gladiátorral!
- Producer: Steven Spielberg
- A szertelenek gyönyörű népe
- Talán a „Szegediner” mégis túlzás…
- Szavak a Gangesz partjáról
- Magaskultúra és szórakoztatóipar
- Tárca
- Tartalom és forma
- A magyar televíziózás rejtelmei
- Temető a Tisza
- Mi legyen? Legyen műhely vagy ne legyen?
- Újságlapok a papírkosárból
- Szerelem vírus
- A L’Harmattan Magyarországon
- A filmnyelv szintaktikája
- Mit szólsz hozzá, olvasó?
- A Tragédia további titkai
- Rosenthal Eszter magánügyei
- A párizsiság ragadós
- A szó kihűl
- Csak ami volt, annak van bokra…
- Ez még Brúnóhoz tartozik
- Műveljük csak kertjeinket
- A boldogság edénye
- A haladás árnyoldala
- Körmesék
- Legtitkosabb vágyaink?
- A lelket fertőző média
- Már Lakatos Menyhért sincs többé
- Derűs vagyok és hallgatag
- Ajándék ősz
- Párizsi szorongások
- Párizsba tegnap beszökött az ősz
- Téli sírkertek szele jő…
- Kislány a vérfürdőből
- Szentandrássy István rendhagyó kiállítása
- Kajla döntése
- Az európai kultúra alappillére
- Varjú nénjeink
- A vásár napja
- Vesszőparipák
- A kultúra állatkertje
- Hány ötvenhat létezik?
- Jó magyar tévé-sorozat?
- Mit hordoz a művészi kommunikáció?
- A kommunikáció további titkai
- Egy kis jeltan, vagyis szemiotika
- Egy barnakalapos úr a Práter utcában
- Miből lesz a cserebogár?
- A Hartley-féle modell
- A Hartley-modell és az emberi nyelv
- A jel jelentése a használati szabálya
- Jelölő és ábrázoló szimbólumok
- Az esztétikum megjelenése az emberi nyelvben
- A legkisebb közös nevező
- Művészet, reklám, igehirdetés, agitáció
- Művészet és tudomány dialektikája
- Két szemlélet sosem azonos, de átfedések vannak
- A tudomány és a művészet igazsága
- Zárszó
- Kertész Ákosról
- Halottjaim is...
- Apám hagyatékából
- Tanulság
- Murányi Gábor írásai
- Tarján Tamás írásai
- Dr. Bódis Béla írásai