Az alliteráló és ravaszul egyszerű cím mögött igen komoly tartalom húzódik meg. Ezek az írások valójában nem levelek, hanem a rendkívül éles szemű megfigyelő és „kétlaki” életet élő szerző bölcs eszmefuttatásai. (Az eredeti felkérés is levelekre, „afféle” tárcákra vagy kis esszékre vonatkozott.) Ezeket osztja meg Nádasdy Ádám a brit valóságban vélhetően hasonló mértékben nem jártas olvasókkal.

Amint az Előszóból megtudjuk, a harminc írás eredetileg 2020 februárja és 2024 júniusa között a Népszava hétvégi mellékletében, a Szép szóban jelent meg. Válogatás, illetve átszerkesztés nélkül kerültek be a kötetbe. Ilyenformán még autentikusabbak például a Brexit 2020. január 31-i életbe léptekor vagy a pandémia kezdetekor felmerült nehézségekkel kapcsolatban felidézett gondolatok. Nádasdy nem tudósít, de nem is passzívan szemlélődik, hanem inkább alaposan megfigyel, a dolgok mélyebb rétegeibe ás, az ott fellelt ismereteket szellemesen meg is fogalmazva, némi kritikával fűszerezett következtetéseket von le. „Londonból sokszor élesebb fényben látszik az ország és a magyar nép élete, sorsa, mint amikor benne ülünk a közepén.” Milyen igaz! Nádasdyt olvasni tehát nemcsak élvezetes, hanem számunkra igencsak tanulságos is.

Ezek szerint mi lennénk a levelek címzettjei? Igen, mi, mindannyian. Az alábbi idézetből ez egyértelműen kiderül. „Az angolok nem egy nagy család, az angolok egyének, akik együtt élnek egy jól működő társadalomban.” Vajon ez elmondható Magyarországról is? Aligha! És a szerző alábbi megállapításával is nehéz lenne nem egyetérteni: „A közgondolkodás megváltozása a Brit-szigeteken pár évtizeddel előttünk jár, és az így volt már Széchenyi idejében is.”

Milyen témákkal foglalkoznak a leveleknek nevezett és találó címekkel is ellátott írások? Nos, azzal például, hogyan festett az élet a Brexitet hamarosan követő a lockdown alatt. Hogyan reagáltak a nagyváros lakói a lezárásokra? (Fegyelmezetten.) De ezt követően sorjáznak a további izgalmasabbnál izgalmasabb témák: a Temze széles torkolata révén London mint tenger nélküli korábbi kikötőváros. Vagy a sajtó, amely „… egyfajta oszlopa a brit társadalomnak, olyan, mint a királyság intézménye vagy a font sterling.” Megtudjuk, hogy országosan hat minőségi lapot és pontosan ennyi bulvárt lehet olvasni. De Nádasdy finoman azt is odaszúrja, hogy „…itt ugyanis az ellenzéknek is szabad szólalni a közmédiában.” Egy-egy levél általában személyes közlésekkel indul (például, el kell költöznünk az albérletünkből), hogy aztán a szerző felvessen egy témát, majd az ahhoz kapcsolódó kérdésekkel még tovább fűzze az egyre kerekebbé váló történetet.

Arany János nyomán számunkra különösen érdekes a Wales-szel foglalkozó írás. A címe: Koronád legszebb gyémántja. A további témák között szerepel a hagyományok tisztelete, a jótékonykodás, az étkezés, az ünnepek, a vallás és a felekezetek, a nemi, faji, etnikai másság, a hadsereg magas társadalmi presztízse, a sorházak, de előkerül a vasút és zenei élet is. Nádasdy nyelvész, de egyúttal – leginkább – tanár is, így a szövegekben számos angol szóval ismerteti meg az olvasókat. Foglalkozik az angol nyelv sorsával is, amely szerinte mára már „túlnyerte magát,” amely egyszerű „közprédává” vált.

És akkor még ott vannak a számunkra felelevenített és még mindig furcsának tűnő angol szokások. (Lásd: a személyi igazolványok szükségtelen volta, a keverőcsapok bosszantó nemléte vagy a rosszul működő felhúzós ablakok.) Ezekkel együtt Nádasdy kedveli az angolokat (értsd a briteket): „Anglia továbbra is, Brexitestül is, a szabadság hazája… Csak akkor tiltanak valamit, ha nagyon muszáj.”

Itt szükséges megjegyeznem, hogy amikor arra sor kerül, Kate Middleton nem királynő, hanem királyné, azaz nem az uralkodói cím birtokosa lesz. Ez a szó (angolul queen) a 46. oldalon magyarul tévesen szerepel. Ugyancsak szükséges rámutatnom – hiszen a recenzensnek ez is a dolga –, hogy Wales-nek – a hatáskörök leadása, a devolúció nyomán – nem (a 141. oldalon tévesen) Parlamentje, hanem Nemzetgyűlése van. Az elnevezés azt mutatja, hogy Skóciához képest Wales korlátozottabb mértékben vehetett át jogköröket a brit Parlamenttől.

Nádasdytól távol áll, hogy nyíltan politizáljon, ám nem rejti véka alá a magyar politikai gondolkodással kapcsolatos meglátásait. Annyi azonban bizonyos, hogy valamennyi levélnek álcázott írása valódi olvasói élményt, sőt még ennél is többet nyújt! Nádasdy úgy mesél egy másik világról, láttat meg számunkra korábban nem ismert vagy nem teljesen értett dolgokat, hogy eközben jobban, „élesebb fényben” láthassuk a mi saját viszonyainkat és azok egyes fonák oldalait. Ez a Londoni levelek legnagyobb érdeme.

Rajtunk múlik, hogy a fentiekből milyen tanulságokat vonunk le.

Deák András Miklós

Nádasdy Ádám: Londoni levelek. 2020–2024
Magvető Kiadó, 240 oldal, 4999 Ft