Mi a közös Árpád fejedelemben és Horthy Miklósban a fehér (deres) lovon kívül? Milyen történelmi vonal köti össze Álmost, a turulmadarat, a Nagyenyed utcában található turulszobrot? Vagy a hun-türk eredetet és a Nomád Világjátékokat Orbán Viktorral? Hogy jön össze az „Ide veled, régi kardunk!” és Brüsszel elfoglalása? Bolgár György Apá!nk könyve című, a Trend Kiadónál megjelent könyvéből megismerhetjük az összefüggéseket. A politikai újságíró ezúttal a tényirodalmat mixelte a szépirodalommal, a komolyságot a humorral, és arra a sokakat foglalkoztató kérdésre keresi a választ, hogy miért nem tudunk élni „Atya” nélkül. Miért kell a magyar társadalomnak – a honfoglalástól máig – mindig valaki, akit apjának tekinthet, akihez igazodhat? Legyen szó államalapító Szent Istvánról, igazságos Mátyás királyról, a Habsburg ellen szervezkedő Zrínyi Miklósról, az 1848-as hősökről, vagy a kevésbé tehetséges kései utódokról – a képlet ugyanaz, változó forgatókönyv mentén, de a történelem ismétli önmagát. A szerző csak reméli, hogy a társadalom egyszer felnő, és nem adja át a döntés felelősségét másnak.

– Ha jól számolom, ez már az ötödik könyve, ami Orbán Viktorral, személyével és hatalompolitikájával foglalkozik, bár ezúttal gondosan ügyel rá, hogy ne nevezze néven.

– Sőt a hatodik. Az első még 2014-ben jelent meg Poligráf – Fidesz-hazugságvizsgáló címmel, amelyben elsősorban hozzá kötöttem a Fidesz hazugságokra és félrevezetésekre épülő politikai propagandáját, ami már akkor jellemezte a rezsimet. Azt gondoltam, hogy ennyivel elintéztem az ügyet. Nem így lett. 2018-ban megjelent az Orbán-mesék, ugyanerre felfűzve csak nagyobb terjedelemben. 2009 óta ugyanis heti rendszerességgel írtam le az ezzel kapcsolatos gondolataimat először a 168 órában, majd a Népszavában. Politikai újságíróként úgy gondoltam, megpróbálom rögzíteni a tényeket, amelyek felett mások figyelme esetleg elsikkad, és megjelentetni könyv formájában, ami tartósabban elérhető, mint a napi sajtó. Majd a 2022-es választás előtt ismét jelentkeztem egy kötettel Orbán-puzzle címmel, amiben megfogalmaztam, hogy mi itt Magyarországon most az Orbán-korszakban élük, e korszaknak megvannak a különböző emlékei, monumentumai, jellegzetességei és főbb állomásai. Van mögötte elképzelés és vízió arról, hogy a hatalom birtokosa szerint mi a helyes és mi a jó. Regnálása nem pusztán a hatalomról és a korrupcióról szól. A puzzle sok-sok elemből állt össze, számos aspektusból meg akartam mutatni a korszak működését, berendezkedését. Mindhárom könyvem a tényekből építkezett, az újságíró hangja szólalt meg bennük. Tényellenőrző (fact check) cikkeim továbbra is hetente megjelennek, de a továbbiakban ugyanebben a témában, viszont más műfajokban próbáltam ki magam.

– Színdarabot és verseket írt a témában. Úgy érezte, a tények puszta közlése már nem elég?

– Úgy gondoltam, hogy az Orbán-rezsim olyan nagy hatással van az országunkra és a mi mindennapi életünkre, hogy nem vonhatjuk ki magunkat alóla. Shakespeare nyomán elkészítettem a Macbán című Macbeth-átiratomat, amiben a cím, és néhány név hasonlít a drámaíró színdarabjához, de maga a történet a mában játszódik. Adott a főhős, aki jól indul és jót akar, ám ahogy egyre nagyobb lesz a hatalma, egyre inkább elszakad az eredeti elképzeléseitől, és eljut a tragédiáig. Közrejátszik ebben, hogy nagyon erős személyiség, markáns véleménnyel és szándékkal. Végül is valahol Shakespeare történetét írtam újra a mai körülményekre és a mai szituációba helyezve. A drámát végül nem mutatták be. Mindenesetre még mindig úgy éreztem, hogy nem írtam ki mindent magamból a témával kapcsolatban, és a kegyelmi ügy kapcsán összeállítottam egy verseskötetet Nincs kegyelem! - O. V. legszebb versei címmel, aminek az az érdekessége, hogy minden szava és mondata Orbán Viktor szájából hangzott el, én csak „újra kevertem” azokat verses vagy prózaverses formában. A végeredményt egyrészt ironikusnak, ugyanakkor elgondolkodtatónak szántam, amin egyszerre lehet nevetni és elszörnyedni.

– Hogyan keletkezett az Apá!nk könyve című könyv, amiben keveredik a szép- és a tényirodalom?

– Már tíz éve írok egy regényt arról, hogy valaki, akiben nagyon sok gondolat, remény, tehetség volt, és aki a legmagasabbra akart törni, hogyan torzult el a személyiségében a rendszerváltástól mostanáig. Egyelőre csak a regény egyik fele készült el, aztán elakadtam. Nem tudtam, hogyan öntsem formába, amit mi itt és most megélünk.  Egy merőben más nézőpontot kerestem: visszaugrottam időben és térben egészen az ősapákig, így került Álmos, Árpád, Szent István, Zrínyi Miklós, II. Rákóczi Ferenc és még sokan a mások a szövegekbe, amelyekből végül önálló kötet született. Egészen más stílusban és megfogalmazásban, mint a regény.  Szépirodalmi anyag, aminek a hátterében mindig ott sorakoznak a tények. Legendák, mondák, anekdoták, eleink lejegyzéseinek vagy beszédeinek részletei. Mi köti össze a különféle történelmi alakokat? Az igény, hogy az évszázadok során mindig szükségünk volt valamifajta apaképre, apára, aki megmondta, mit kell tennünk, aki döntött helyettünk. Az érdekelt, miért van ez így. 150 pontba szedtem a gondolataimat, de szabadon lehetne még folytatni. Ha belegondolunk, Orbán összesen húsz éve van hatalmon. Az egy egész korszak. Ezalatt felnőtt egy generáció. Orbán fontos és a világra is nagy hatással lévő dolgokat csinál, amivel muszáj foglalkozni.

– Ez a könyv nemcsak a hatalomról, hanem rólunk is szól. Kísérletet tesz arra, hogy megfogalmazza, milyen a magyar néplélek, afféle nemzetkarakterológiát ad a hon lakóiról. Távolról, de összevethető Lackfi János Milyenek a magyarok, vagy Esterházy Péter Így gondozd a magyarodat című művével.

– Ahogy nyugatról keletre megyünk, egyre erősebb igény van az ott élőkben az erős atyafigurákra és az „erős emberekre”. Ez most sincs másképp, mint századokkal ezelőtt, amikor keleten még a cár atyuskák uralkodtak. Nyugaton előbb és könnyebben ki tudott alakulni a demokratikus társadalom, és bár voltak nagy királyaik, de egészen másképp tekintenek rájuk, mint mi a saját hőseinkre. A mi esetünkben is biztosan van valami történelmi és földrajzi meghatározottság. Sajátos történelemtudattal rendelkezünk, aminek eredményeképpképesek voltunk akár Sztálinra, vagy Kádárra apaként tekinteni.
A nyelvi megfogalmazásban önkéntelenül is támaszkodom az irodalmi előképekre, a sajátos közép-európai humorra. Szándékom szerint kicsit olyanok ezek a szövegek, mintha Örkényt, vagy Esterházyt olvasnánk, az ő gondolataikat folytatom tovább, ami az iróniát, vagy a nyelvi játékosságot illeti. Tudom persze, hogy ezek amolyan „bolgáros” szövegek, én vagyok bennük, így élem meg ezt a témát, ezzel az apa- vagy vezérfigurával. Amit itt leírok, arról már mindenki olvashatott a sajtóban, vagy könyvben, láthatott róla filmet, tanulhatott róla az iskolában. Olyasmiről írok tehát, amiről az olvasóknak tudomása van, csak éppen megcsavarom, elemelem, más kontextusba helyezem, hogy el lehessen gondolkodni rajta. Fontos számomra, hogy lehessen rajta nevetni, noha maga a téma éppenséggel nagyon is komoly.

– Imponáló történelemismerettel és nyelvi humorral, leleménnyel kapcsolja össze a mai történéseket eleink cselekedeteivel, meghökkentő asszociációkkal köti össze a többszáz éve élt uralkodókat és politikai vezetőket a mai világgal.

– Azon töprengek a könyvben, hogy miért is fogadjuk el mi ezt az apaszerepet, miért jó ez nekünk. Mert megszoktuk? Nekem ezek az apafigurák mind ismerősek, köztük nőttem fel. Tanultam róluk az iskolában, találkoztam velük a munkám során. A Rákosi-rendszerben kezdtem iskolába járni, a nagy történelmi figurákkal már az iskolában megismerkedtünk, a későbbi tanulmányaim és olvasmányaim csak árnyalták a képet. Minden át volt politizálva, nemcsak az iskolai tanulmányok, de a rádióban hallható, vagy a tévében megtekinthető műsorok is.A történelemkép magától értetődően alakult ki bennünk. A történelem nagy csomópontjait ma is tanítják az iskolákban – részben más szemlélettel, részben mégis ugyanúgy. Úgyhogy abban reménykedem, hogy a mai húszas generációnak is jelentenek valamit a könyvben megjelenő nagyságok a jelenkorral összefüggésben.
Orbán igen gyakran hivatkozik a történelmi elődökre, propagandájában történelmi toposzokat használ, mert tudja, hogy az emberek képesek ezekre az utalásokra rácsatlakozni, megértik, és megélik, amit mond. Nagyon jó érzéke van a népmesei elemek alkalmazására, pontosan tudja, hogy van bekötve a magyar társadalom.

– Mi lesz a megkezdett regénnyel? Tovább pihen?

– Folytatom. Meg kell találnom hozzá a stílust és a cselekményszövést, amitől nem lesz az egész politikai történet. Ugyanis nem a hetedik Orbán-könyvet akarom megírni.

Sz. E. Zs.

Bolgár György: Apá!nk könyve, Trend Kiadó, 160 oldal, 3999 Ft

Az Apá!nk könyve

megvásárolható

kedvezményes áron

a Móra Kiadó

webáruházában

Olvasson bele

könyvbe,

idekattintva