Ha nyár, akkor vizezés. Van-e jobb dolog a nagy melegben, mint önfeledten pancsolni a tóban, vagy bőrig ázni egy hirtelen jött záporban? Főleg, ha valaki kétéves, és vele vannak a szülei, meg egy minden kalandra kapható játék Róka, aki nélkül egy lépést sem lehet tenni.  Lehet picit félni, kicsit megijedni, de legfőképpen rácsodálkozni az új dolgokra és átérezni a nyár örömeit. Minna és Róka története éppen ilyen. Mészöly Ágnes író ezúttal a még oviba sem járó kicsiknek alkotott kedves családi mesét, szerethető figurákkal, Fodor Anikó szívet melengető illusztrációival.

– Az eddigi könyveid jobbára a nagyobb korosztályokhoz szóltak ovisoktól a felnőttekig, a kisebbeknek meséket és foglalkoztatókat, a nagyobbaknak ifjúsági regényt, a felnőtteknek krimit, szépirodalmat és meséket írsz. Mindenevőnek tűnsz a műfajok és a korosztályok területén.  A Minna és Róka viszont még kisebbeknek szól: egy kétéves kislány nyári napjait örökíti meg. A Móra Kiadó felkérésére született a pancsolós énmese, vagy a te ötleted volt?

– Eredetileg 4-5 éveseknek szóló mágikus, varázslatos könyvben gondolkoztam, a kiadó kapacitált arra, hogy kisebbekhez szóljak. És mivel van egy bűbájos keresztlányom, aki nemsokára kétéves lesz, így azt gondoltam, hogy írok egy neki (is) ajánlott mesét. Az eredeti ötletből csak a kedvenc plüssfigura, Róka maradt meg, akit a kislány, Minna mindenhová magával hurcol, és élőlényként kezel. Nekem is voltak gyerekeim, konduktori munkám során is elég sok picivel találkoztam, így könnyen bele tudtam magam élni az ő világukba. Mindig elcsodálkozom, hogy a 2-3 évesek milyen hihetetlen átéléssel képesek magukba fogadni a legegyszerűbb dolgokat is. Imádom ebben a korosztályban, hogy mindenre rá tudnak csodálkozni, ott vannak az adott pillanatban, és mélyen megérinti őket, ami velük történik. Egy kétéves magától adódóan természetesnek érzi, amit éppen csinál. Nyitott és kíváncsi, bár tarthat az új dolgoktól, legyen az egy nagy víz, vagy egy hirtelen eleredt, viharos széllel érkező eső. Kíváncsi és egyben óvatos. Amennyire a terjedelem engedte, igyekeztem ezeknek a félelmeknek is hangot adni. Hiszen, amikor a kicsi belemegy egy nagy és végtelennek tűnő vízbe, aminek nem látja az alját, és nem tudja, mi van benne, az bizony lehet ijesztő. De a háttérben ott vannak az óvó, odafigyelő szülők, no meg Róka, akik – így együtt – maximális biztonságot nyújtanak a kicsiknek.

– Új kihívás volt számodra tehát a legkisebb korosztálynak írni. Mennyiben volt egyszerűbb vagy nehezebb, a többi szöveggel összehasonlítva?

– Afféle „Terra Incognita” volt ez számomra, de meg kell mondanom, nagyon élveztem a munkát. Úgy gondolnád, hogy kicsiknek írni rém egyszerű, ki ne tudná azt megcsinálni. De nem. Meg kell találni azt a nyelvi formát, amivel ezt a korosztályt el lehet érni. A történetnek egyszerűnek és érthetőnek kell lennie, anélkül, hogy didaktikussá válna, a nyelvezet pedig nem lehet túl bonyolult, modoros, gügyögő vagy bugyuta, minőséginek kell lennie, bármilyen aprónépnek is szól az anyag. Fontos, hogy hangosan olvasva is jól szóljon a szöveg, legyen meg a kellő ritmusa, hiszen vélhetően a szülők fogják felolvasni a kicsiknek a meséket. A hangos felolvasás egyébként minden irodalmi műnek jót tesz, csak a több száz oldalas történeteknél nem biztos, hogy erre jut idő és energia. Nem egy esetben csak a felolvasásoknál derül ki számomra, hogy még hol lehetett volna finomítani a szövegen. Ott ébredek rá, hogy hol és mit lehetett volna még jobban megírni. Ugyanakkor, amikor a Minna és Róka szegedi könyvbemutatóján nemcsak a gyerekek figyeltek nagyon, hanem egy apuka is megjegyezte, hogy teljesen hallgatható a történet, akkor rém büszke voltam magamra. Talán jól csinálom a dolgom.

– Mit jelentenek az énmesék, és miért fontosak ennek a korosztálynak?

– A két-három éves gyerekek leginkább a saját magukról, a saját életükről szóló történeteket szeretik. Mivel még a világgal-ismerkedés egyébként élethosszig tartó folyamatának a legelején járnak, fontos, hogy újra és újra megélhessék, halhassák, feleleveníthessék a mindennapi élet apró izgalmait. Ez segít nekik abban, hogy felismerjék az összefüggéseket, fejleszti az időbeli tájékozódásukat, a szókincsüket. A mesélés tehát olyan minőségi idő, amelyre minden kicsinek szüksége van.

– Mivel az ekkora gyerekeket elsősorban az őket szorosan körülvevő világ és a mindennapok foglalkoztatják, adja magát, hogy Minna és Róka meséjére egy sorozatot építsen a kiadó.

– Úgy tűnik, Minna és Róka története folytatódni fog. Rengeteg dolog történik még velük, amit együtt tapasztalnak meg és fedeznek fel. A következő kötetekben az alvás, a pakolás és az utazás tematikája következik, két-két mesével. Itt meg kell említenem Fodor Anikó illusztrátort, aki valami csodálatos képeket készített sorozathoz. Van bennük valami nosztalgikus, a kislány frizurájában és ruháiban, a gumikacsában és a hattyúban. Egyszerűek a rajzok, de nem bugyuták, nem túlságosan artisztikusak, és végtelenül kedvesek. Ha ránézek Minnára és vörös bundájú barátjára, aki csíkos mellényt visel, és hetykén félrekötött kalózkendőt, mindig megmelegszik a szívem. Egyszerűen mosolyognom kell. A két főszereplőből egyébként báb is készült, azokkal szoktam a gyerekeknek a felolvasásokon előadni a meséket.

– Milyen feladataid vannak még a nyárra?

– Most éppen Pagony Kiadó Abszolút Töri sorozatába – ami régi korok világába vezeti be a mai főszereplők segítségével a kamasz olvasókat – írok egy Kádár korszakról szóló regényt, ami elég nagy körültekintést és utánajárást igényel. Szeretek sokféle műfajban és korosztálynak írni, kellenek az izgalmak és a kihívások, hogy ne unjam meg az egészet. A többféle nézőpont megőrzi számomra a felfedezés és az alkotás örömét.

– Az eredeti szakmád konduktor, és a mai napig műveled is szeretett hivatásodat. Egy régebbi beszélgetésünkben elmondtad, hogy ebben a minőségedben járod a világot, évente 20-22 hetet töltesz külföldön. Hogyan tudod ezt összeegyeztetni az írói feladatokkal?

– Már nem utazom annyit külföldre, itthon viszont abszolút előtérbe került az írás. Nagyon szép volt, jó volt, szívesen mentem távoli vidékekre és ismertem meg egzotikus kultúrákat, de már nem szeretnék bőröndből élni. Így, bár kevesebb az utazás és az izgalom, folyamatában látom a konduktori munkám eredményét. Normandia az egyetlen hely, ahová lassan tíz éve rendszeresen visszajárok, elvarázsol a környezet, a kultúra. És ez természetesen az írásaimban is meg fog jelenni: tervezek egy könnyed krimisorozatot, amiben felbukkanna egy korábbi szereplőm… illetve egy szereplőm szereplője: a Szabó Ágota sorozat nyomozó-írójának, Szilvinek a főhőse Adéle Huntington, az ő kalandjai játszódnak majd Rouenban és környékén.

– Hozott-e számodra új és igaz barátságokat az írás? Hiszen sok könyves eseményen megjelensz, rengeteget szerepelsz különféle rendezvényeken, országhatáron belül és kívül.

– Több évtizedes barátságok születtek az írásnak köszönhetően, amiért nagyon hálás vagyok. Lovász Andreával – a Móra Kiadó új főszerkesztőjével – például úgy kezdődött a kapcsolatunk, hogy olyan égető kritikát írt a Sünimanóról, hogy alig kaptam levegőt. Közeli barátaim lettek az írók közül Majoros Nóra és Kalapos Éva. Fontos számomra, hogy rendszeresen tudjunk beszélni szakmai kérdésekről, tervekről, elképzelésekről. A gyerekírók és a krimiírók közössége egyaránt remek társaság, segítjük, támogatjuk egymást, öröm egy ilyen közösség – hát még kettő! – tagja lenni!

Szénási Zsófia
Fotó: Pagony - Gordon Eszter

Mészöly Ágnes: Minna és Róka
Móra Kiadó, 48 oldal, 2999 Ft

A Minna és Róka

megvásárolható

kedvezményes áron

a Móra Kiadó

webáruházában