Az utolsó huszonhét – Interjú Alexander B. Hackmannel
Zeiner Ágnes - 2021.08.23.
„Izgalmas, hidegrázós, humoros, elgondolkodtató…” – ilyen egy apokaliptikus élmény Az utolsó huszonhét című regényben. Kötelező olvasmány azoknak, akik nem elégszenek meg a limonádészerű történetekkel.
– Gratulálok a könyvedhez, számomra hiánypótló regény a piacon. Mennyire volt tudatosság a megírásában? Kinek írtad a könyvet, saját magadnak vagy az olvasóközönségnek?
– Köszönöm, kedves vagy, remélem sok olvasónál sikerül hasonló élményt kiváltani a könyvemmel. Igazából nem volt konkrét célom. Maga a történet vitt előre olyannyira, hogy a végére trilógiára duzzadt. Később döntöttem arról, hogy érdemes-e megpróbálkoznom a kiadással, miután megmutattam a kéziratot pár hozzáértő embernek.
– Manapság mindenki ért a futballhoz a marketinghez és a könyvíráshoz. Mennyire volt nehéz ennek tudatában elindulnod?
– Tudom, megoszlanak a vélemények arról, ki mennyire tehetséges egy adott szakmában, de tény: mindenki elkezdte valahol. Alapvetően úgy gondolom, ha író akarsz lenni, akkor adj annak egy sanszot. Próbálj meg mindent megtenni azért, hogy megtörténjen. Majdnem függetlenül attól, milyen negatív véleményekkel találkozol. Ugyanis a visszajelzések nagyon fontosak. A sor végén a valódi közönséged fogja eldönteni, mennyire lesz életképes/sikeres a produktumod.
Ennek szellemében nem volt nehéz az indulás. Amint megvolt az ötlet, onnantól kezdett megszületni Az utolsó huszonhét című regényem. Fenntartani az írást sokkal nehezebb volt, minőségit alkotni még annál is nagyobb kihívást jelentett.
– Mi volt a legnagyobb akadály, amivel szembe kellett nézned?
– Nézzük sorrendben, ahogy eszembe jut: az időhiány, a minőségi kézirat előállítása, a menetközben történő tanulás, a magyar könyvolvasók megismerése. Természetesen a legnehezebb, a kész művet megjelentetni a piacon.
– Elsőkönyves íróként mit emelnél ki a könyvkiadás tapasztalatai közül? Milyen volt a fogadtatásod a kiadók körében?
– A „könyves mesterség” egy rendkívül összetett és egyedi terület, amit alapjaitól kell tanulni. Ez rendben van, hisz nincs olyan szakma, ami lehetővé tenné, hogy a tanulási metodika közepétől fogjunk hozzá. Valahogy így van ez az első könyv megszületésénél is. Mindig van első, minden lépésnek a kezdete.
A szakmában akad olyan könyvkiadó, aki negatív felhanggal vélekedik az első könyves írókról, szerintük nincs túl sok helyük a piacon. Ha csupán gazdasági megfontolásból tesznek ilyen kijelentést, az is elég szomorú.
Summa summarum, elférne némi emberség is az üzleti érdekek mellett.
– Mit gondolsz, van olyan tanács, amit kezdőként érdemes megfogadni? Ha igen, mi az?
– Persze. Rengeteg tanácsom van, de vannak nálam avatottabb szakértők is.
Nézd el nekem, hogy csak magamból tudok kiindulni, szóval, amit mondok, az inkább rám specifikus és nem annyira az összes kezdő íróra.
Ha megvan az ötlet, kezdd el. Írj magadnak, az asztalfiókodnak, legyenek hős íróid és másold őket… Mindegy, csak kezdd el, ha érzed a nyomást, ha üres papírt látsz.
Nem fog elsőre menni, ezért ha elbuksz, állj fel. Nem kell nagy bukást vizionálni, csak állj fel. Bátran add oda másoknak véleményezésre, hogy kiderítsd, mit gondolnak az irományodról, ha lehet szakembernek vagy (élő) kortárs írónak.
Ne állj meg! Azt mondják a gyakorlottabb írók, hogy írj minden nap; de szerintem inkább úgy van: „minden nap foglalkozz a kézirattal”, fontos a rendszeresség, még ha csak gondolati szinten is.
– Főállásban kommunikációs szakemberként dolgozol. Hogyan képzeljünk el könyvírás
közben?
– A napi kötelezettségeim bőven kiteszik a tízórás munkaidőt. Akinek saját vállalkozása van, az pontosan tudja, hogy sokszor inkább többet. Az írás számomra kaland, hogy tudok-e olyat írni, ami jó. Szóval, ahogy időm engedi, ülök a laptop előtt egy tepsi méretű monitorral és gépelek.
Fun fact: a gyerekeim azt hiszik, mindig ugyanazt az oldalt nézem a gépen.
– Ha jön az ihlet, akkor hajnalig ülsz a laptop felett, és megszállottan ontod magadból a
sorokat?
– Nem dolgozom hajnalig, mert a napi dolgok agyilag teljesen lepusztítanak. Reggel írok és hétvégén. (Persze gondolati síkon gyakran foglalkozom vele.) A „melónak” csak egy része az írás. Két fontos, sok időt igénylő része is van: az egyik a forráskutatás (veszett netezés, olvasás, könyvek bújása, interjúk-, beszélgetések felkutatása.) A másik az nettó agymunka, amikor kitalálod a sztorit; ezt rendszeresen fel alá mászkálva végeztem. Lejártam majd’ egy El Camino távot a kézirat befejezéséig.
– A világvége elég komoly téma egy sok helyen humoros regényhez. Hogyan illeszkedik össze a kettő, a humor segít az elkerülhetetlenségig vezető úton?
– John Cleese egyszer azt mondta – nem idézve szó szerint –, hogy azért, mert humorosan mesélünk el egy történetet és az emberek nevetnek rajta, attól még a sztori nem veszít a komolyságából. Hát így.
– Nagyon sok érdekes karakter van a könyvedben, ki a kedvenced és van esetleg köztük olyan, akiben a te személyiséged is benne van?
– Sokszor kérdezik tőlem, de tudatosan nem írtam magam bele egyik karakterembe sem, ámbár minden író ott van a saját sorai között. Nem tudsz olyat írni, ami nem belőled jön. Nincs igazi kedvencem, de akit nagyon kedvelek az Loui Padre - a világias pap és Mikura - a mangalány.
– A könyved rengeteg aktuális problémát feszeget. Mennyire akartál üzeneteket, tanulságokat elrejteni a szövegben?
– Semennyire sem. Csak szórakoztatni szerettem volna az olvasókat. A kézirat befejeztével derült ki, hogy van megfogható üzenete, amire egy irodalmár hívta fel a figyelmemet. A könyvből világosan kiderül, hogy a túlélésnek biztosan van két elgondolkodtató vetülete:
Az első ilyen, hogy a túléléses sztorikkal kapcsolatban van egy a hiedelem; a főszereplő és néhány társa a történet végére túlél. No de mit? Ha ez egy kipusztulás történet, akkor bizony túl kell élned mindenkit; a barátokat, szeretteidet, rokonokat, gyerekeidet satöbbi. Vagyis az csak egy része a történetnek, hogy ki fog túlélni, a nagyobbik gond, hogy kit kell hátrahagynod.
A másik félreértés, hogy a túléléshez elengedhetetlen egy rakás tárgy, bicskák, kések, tőrök, lámpák, fáklyák, iránytűk, tájoló, GPS, műholdrendszer estébé… Azonban a valóságban a helyzet nem ilyen egyszerű, sőt inkább teljesen más. A túlélésre alkalmas mentális „berendezkedés”, vagyis az adaptációs készséged fejlesztése a kulcs, by the way, azért nem árt egy kis szerencse is.
– Első könyvesként nagyon ritka, hogy nem kell azzal a dilemmával szembesülnöd, mi legyen a könyv folytatásával. Esetedben elkészült már a cselekmény tovább gondolása. Milyen előnyökkel és hátrányokkal jár ez?
– Valóban, sikerült annyira belelendülnöm az írásba, hogy rögtön 1500 oldalt írtam. Ebből kerekedett egy trilógia. Ennek az az előnye, hogy ha igény mutatkozik rá, nem kell az olvasónak sokat várnia, így, ha már belemelegedett a sztoriba, jönni fog a várva várt folytatás. Ehhez azonban szükséges a könyvolvasók aktivitása is. A hátránya csak részemről lenne érezhető, sutba veszne a sok-sok ráfordított idő.
– Az olvasók visszajelzései alapján nyitott lennél változtatni a 2. és a 3. köteten?
– Persze. Egy olyan „projekt”, mint ez – megírni egy trilógiát – csapatmunka. Nem tudna sikeres lenni a szerkesztők, dramaturgok, más írók és természetesen az olvasók nélkül. Ez szerintem nem egy úgynevezett #onemanshow.
– Mit szólnál hozzá, ha egy napon film készülne a könyvedből?
– Hatalmas megtiszteltetésnek érezném és kíváncsi lennék, hogy az alkotók mit hoznának ki belőle. Izgalmas lenne végig követni a folyamatot és látni az eredményt.
– Mit tekintesz majd az első könyved sikerének: ha elismerő szakmai kritikát kap, vagy ha olvasók sokasága vásárolja meg?
– Ilyenekre nem is merek gondolni. Mindkettő fontos, de az olvasóim elégedettsége talán a legfontosabb. Az eladott példányszámmal pedig nehéz lenne vitatkozni.
Kíváncsiak voltunk, így felkerestük és kérdéseket tettünk fel Alexander B. Hackman kiadójának is, hogy többet tudhassunk meg a kezdő írók lehetőségeiről.
Mogul Kiadó –Interjú Baranyai Anikó, kiadóvezetővel
– Milyen esélyekkel lehet ma Magyarországon, kezdő íróként elindulni? Milyen lehetőségeik vannak a kiadóknál?
– Azt kell mondanom, hogy egyáltalán nem könnyű az elindulás. Évente sok ezer könyv jelenik meg (első és sokadik kiadásban). Nagyon tudatosnak kell lenni, ismereteket gyűjteni a kiadás folyamatairól (ami kutatást igényel), nem árt, ha van ismeretség kiadóknál, és kortárs szerzőkkel is célszerű kapcsolatot kiépíteni. Tudni kell kérdezni, és semmiképp sem tanácsos ajtóstól rárontani a kiadók bármelyikére azzal, hogy: „én vagyok a következő bestseller szerzője”.
A nagyobb kiadók rendre elutasítják a kezdőket, így a tisztán szerzői kiadásra szakosodott (egyszerűsített folyamattal rendelkező), vagy a kisebb, akár az elmúlt években alapított kiadók esetén van lehetőség az „igenre”. Egy pályakezdő szerző nagyon komoly invesztíciót igényel, és itt nemcsak a pénzre gondolok. Épp ezért foglalkoznak velük kevesen, érdemben. Nehéz kitűnni a tömegből. Kidolgozott szerzői arculatra, több befejezett kéziratra és intenzív online jelenlétre van szükség, ahhoz, hogy érdemben nyisson bárki is feléjük.
A könyvkiadás időigényes. Mind a hozzáértő gondozás, mind az olvasók elérése. Aki magával szemben igénytelen, és nincs türelme végig menni a teljes folyamaton, az inkább ne is kezdjen neki…
– Meg lehet élni ma Magyarországon pusztán az írásból, az irodalomból?
– Ahhoz nagyon jól bejáratott írói márkára (brandre) van szükség, valamint sok publikált és nagy példányszámban kiadott és eladott könyvre. Ez kitartást, elköteleződést és vállalkozói gondolkodást igényel. Leginkább szerzői kiadásban, szakmai háttértámogatással kivitelezhető belátható időn belül. Sajnos a hazai általános üzleti modell ezt nem támogatja.
– Jól gondolom, hogy a klasszikus kép, mely szerint valaki ül a négy fal között és csak ír, már nemigen létezik?
– Elenyésző az a százalékos arány, ahol ez nem így van. Minden könyv hosszú távú befektetés, azonnal nem tesz milliomossá. Egy jól megválasztott főállás, azonban komoly mértékben meg tudja támogatni az írói létet. Ráadásul a pénzügyi kitettség is csökken általa.
Ha egy írónak nincs rendszeres és elegendő bevételi forrása a létszükségleteinek finanszírozására, akkor rövid úton elbúcsúzhat az írói álmaitól is, hisz lakni, enni, inni... stb. kell ahhoz, hogy nyugodt alkotói környezetben születhessenek meg a kéziratok. Hazánkban nincs múltja az irodalmi ügynököknek, akik a magyar kortárs szerzőket felkarolnák, és érdekeiket maximálisan képviselve egyengetnék az útjukat a megfelelő kiadó kiválasztásában és végigkísérnék őket a könyvmegjelentetési folyamatban, majd az értékesítésben is. Egyszerűen fogalmazva: az itthoni könyvszakma nem erre rendezkedett be.
– Milyen együtt dolgozni egy első könyves szerzővel, milyen volt együtt dolgozni Alexander B. Hackmannel?
– Személye válogatja. Nálunk mindenre van példa, hisz ez az együttműködés is olyan, mint a puding próbája… Menetközben derül ki, hogy jól tudunk-e együtt munkálkodni, értjük és segítjük-e a másikat, vagy tévesen ítéltük meg egymást. Akiben megvan a szakma iránti alázat, a folyamatos fejlődési és tanulási vágy, valamint elköteleződés az olvasók felé, és ezért hajlandó tenni is, azzal rendre hosszútávon „bútorozunk össze”.
A.B.H-val igazán öröm a közös munka. A hozzáállása dicséretes, az írói fejlődése pedig már a szerkesztési munkálatok alatt szembeötlő.
– Kiadóként mi a véleményed az írói álnevekről? Alexander B. Hackman is az, miért alakult így?
– Én azt az oldalt képviselem, hogy legyen. Hasznos, ha az ember tud húzni egy határvonalat a szerzői énje és esetenként a magánember között. Így hosszútávon könnyebb a magánéletét elhatárolni. Az írói lét a maga nemében egy különleges világot teremt a szerző köré, rajongókkal, akár zaklatókkal is.
A kiadóm berkeiben van olyan szerző, akit a közösségi médiában a kommenthuszárok egy szűk rétege már máglyára küldött volna… Kicsit olyan ez, mint amikor a színészt összemossák az eljátszott karakterrel.
Mindemellett egy jól megválasztott egyedi név – mint brand – is hozhat a konyhára, lehetővé téve azt, hogy a könyveken túl egyéb bevételi forrást is biztosítson a szerző számára. Tiszta lapot, tiszta személyiséget ad, amit előnyére formálhat az, aki erre az útra lép.
Persze azzal sincs baj, ha valaki a saját nevén publikál, azonban azt inkább szakemberi minőségben célszerű használni.
– Előny vagy hátrány, ha valaki rögtön három kötettel jelentkezik egy könyvkiadónál?
– Mindenképpen előny. Sok esetben az első könyv elkészítése hosszú évek munkáját jelenti, ami azt vetíti előre, hogy a következő kézirat sem fog sokkal kevesebb időt igénybe venni. Amennyiben az író igényes a munkájára, és mindent megtesz annak érdekében, hogy a megjelent könyve minél több olvasóhoz eljusson, akkor nagy eséllyel az olvasók tetszését is bezsebelheti, ami azt eredményezheti, hogy sürgetik a következő könyv megírását és megjelenését, azaz bombázzák a szerzőt a „mikor olvashatom a következő könyved?” – kérdéssel. Szóval nagy lesz a nyomás, az összecsapott, vagy izzadságszagú kézirat pedig eltántoríthatja őket a további érdeklődéstől, és máris elveszítette őket a szerző.
Szóval érdemes ennek elébe menni és több kézirat megírása, elkészülte után elindulni…
– Mik a kiadó tanácsai azok számára, akik első könyv kiadását tervezik?
– Ne követelőzzenek, tisztelettel kommunikáljanak és gyakoroljanak türelmet a kiadók irányába. Legyen legalább 2-3 befejezett történetük. Fogadják el az építő kritikát, és a túldicséréssel szemben legyenek kritikusak. Alaposan válogassanak az elérhető kiadókból, védjék le a kézirataikat mielőtt fűnek-fának elküldik. Sajnos akadnak olyanok, akik tesznek a szerzői jogokra. Épp ezért kérdezzenek rá – a beküldés előtt – a kéziratok sorsára, mikorra várható visszajelzés, mi történik az elfogadás, vagy az elutasítás után velük. Az sem árt, ha kapcsolatot építenek más, már publikált szerzőkkel és tanácsot kérnek tőlük, akik az esetek többségében nem zárkóznak el ettől. Érdemes például a Facebookon könyves, írós csoportokat keresni, és ott bátran kérdezni.
És ami a legfontosabb: ne higgyék azt, hogy ők már mindent tudnak, és nincs hova fejlődniük tovább.
Az interjút Zeiner Ágnes készítette
A szerzőről többet a www.alexanderbhackman.com oldalon, valamint Facebookon (https://www.facebook.com/AlexanderBHackman) tudhatnak meg. A Mogul Kiadóról pedig a www.mogulkiado.hu weboldalon és Facebookon (https://www.facebook.com/mogulkiado). A könyv megrendelhető a shop.konyvmogul.hu (https://shop.konyvmogul.hu/alexander-b-hackman-az-utolso- huszonhet-konyv) webáruházban, a Bookline (https://bookline.hu/product/home.action? _v=_Alexander_B_Hackman_Az_utolso_huszonh&type=22&id=325535), Libri (https://www.libri.hu/konyv/b_alexander_hackman.az-utolso-huszonhet.html) és a Líra (https://www.lira.hu/hu/konyv/szepirodalom/felnottirodalom/regenyek/az- utolso-huszonhet-fedoneve-quotdie-katzequot) oldalán.
Ajánló tartalma:
Az archívum kincseiből:
A vérzés hiánya – Annie Ernaux: Lánytörténet
Tűzön-vízen át – Mark Haddon: A Delfin
„A legaljasabb és a legnemesebb dolgokra egyaránt képesek vagyunk” – Bene Zoltán
A határozottan szív alakú szirom – Interjú Géczi Jánossal
Különleges emlék egy csodálatos nagymamáról – Beszélgetés Finy Petrával