Az EPIC, amelynek a két első része már megjelent, modern köntösbe öltöztetett klasszikus kalandregény mai kamaszok számára. Az első küldetés hét éve jelent meg, most újra kiadta a Menő Könyvek, a második könyvvel együtt, amelynek címe az Elmék labirintusában.

– Miért kellett ennyit várnunk a tehetséggondozó iskolás csapat újabb kalandgyűjteményére?

– Sokáig hiányzott valami a munkához. Kettős hatás billegtette a készülő regényt. Egyrészt én nem vagyok professzionális író, sokkal inkább könyvkiadóként létezem: általában mások műveivel foglalkozom. Miközben nagyon könnyen írok. Ez a kettő most találkozott újra. Lett szabad időm, és elkezdtem visszajárni a saját teremtett világomba, ami egy idő után megmozdult, életre kelt megint, és egy másfél hetes intenzív rohammal befejeztem a sorozat második részét tavaly nyáron.

– Milyen inspirációk alapján kezdted írni a regényt és a továbbiakban merre kanyarodik szerethető karaktereid sorsa?

– Ezek kalandregények, tinédzser korú szereplőkkel. Gyerekkorom fontos olvasmányainak a hangulatát, atmoszféráját kerestem, keresem mindig, a Szíriusz kapitány sorozatét, például. Az EPIC mindkét részében van egy-egy rejtély, amelyet a főhősöknek meg kell fejteniük. Ezúttal egy ezoterikus szekta ármánykodása zavarja meg az amúgy sem unalmas diákélet nyugalmát. Ugyanakkor egy ideje sokat foglalkozom azzal, hogy ki felelős a világért, és hogy miért vált ennyire elrontott, félresiklott hellyé a Földünk az utóbbi harminc évben. A folyókat megmérgezzük, az erdőket kiirtjuk, a békés Európát is populista akarnokok kezébe adjuk. Miért törvényszerű ez? És mit szólnak hozzá a gyerekeink? Az EPIC főszereplői ilyen kérdésekkel is szembesülnek.

– A regény helyszínei a nyolcadik kerület „új mélye” – szorosan kapcsolódik az egyik szál ehhez a területhez – miért?

– Az Elmék labirintusában négy zaklatott nap történetét meséli el, a fiatalok egyik helyről rohannak a másikra, versenyt futnak az idővel. Az ezoterikus szekta egyik vezetőjét egy lakásban hallgatják ki a Corvin negyedben.

– Lázadó hőseid önismereti úton járnak. Azt hiszem, az önismeret mindenkor nagyon fontos a felnövekvő generációk számára. Mi a véleményed erről?

– Minden bölcs ember, aki valaha élt a történelemben, önmagunk megismerését jelölte meg a gondolkodó „én” legfőbb feladataként. Buddha, Jézus, Manichaeus, mind befelé figyelésre tanították a környezetüket. Utóbbi meg is jelenik ebben a regényben. Az viszont tragédia, hogy ennyire nem figyel rájuk senki. A lényegre nem. Az önmagát meg nem értő ember most (újra, sokadszor) elkezdi pusztítani a fajtáját, így csillapítva a tudatlanságából eredő frusztrációit.

– Két fiú édesapja vagy, és így közvetlen tapasztalatokkal is rendelkezel a Z generációról. Szerinted mi a kulcs hozzájuk?

– Jó lenne tudni! A regény mindenesetre azt a helyzetet ábrázolja, amikor a gyerekeknek elegük lesz a szülői nemzedék – aktívan vagy hanyagság miatt, de mégiscsak – romboló kudarcaiból, és a saját kezükbe veszik az irányítást. Kilépni a sorból. Ők pont ezt teszik, szembe fordulnak a szabályokkal. Ha innen közelítjük meg, nem lehet kulcsot találni hozzájuk, már késő. Leszerepeltünk. A gyerekek nem akarják további építeni a világunkat, és eszük ágában sincs behódolni az akaratunknak. Csinálnak valami újat.

– Egy interjúban arról beszéltél, hogy ma már nem aktuális a jó és a rossz küzdelme, a rend és a szabadság küzdelméről van szó…

– Mi március elején beszélgetünk. Közben kiderült valami nagyon fontos. Voldemort él, visszatért. A felismerésem az, hogy a rend és a szabadság küzdelme csak akkor teremt élhető világot, ha egyik sem győzi le a másikat, hanem egyensúlyi pontot találnak. Ezért nagyon másféle konfliktus ez, mint a jó és a rossz harca. Ma már azt is tudjuk, hogy ha nem sikerül az egyensúlyteremtés, akkor a megbillent világ újra kitermeli a gonoszokat is. A nagy háború itt van. Minden felnőtt mondjon le! Én is.

– Készül a regénysorozat harmadik, befejező része. Mit tudhatunk róla?

– A második rész eredeti címe ez volt: Háborúk előszelében. A kéziratot még így adtam le. A kiadóvezető javaslata volt, hogy cseréljük meg a két rész címét, nyolc év után ne egy ennyire pesszimista címmel érkezzen a folytatás. Nagyon egyetértettem vele, nem kell már a címben is az olvasóra önteni a háborús szorongásaimat. Azóta, Esterházy Péter szavával élve, beéletesedett a Háborúk előszelében. A harmadik, egyben a történetet lezáró rész már a jövőben játszódik. Azt meséli el, milyenné váltak a szereplők fiatal felnőtt korukra. Valami reménykeltő is lesz benne, bár azt még én sem tudom, hogy pontosan mi. Hogy mi lehetne egyáltalán.

Szepesi Dóra
Fotó: Bach Máté

Szabó Tibor Benjámin: EPIC 2 - Elmék labirintusában
Menő Könyvek, 272 oldal, 3490 Ft