Belefér egy pici szívbe címmel új kötettel jelentkezett Grecsó Krisztián, ezúttal a legkisebbekhez szólva. A Baranyai (b) András rajzaival illusztrált impozáns kötetről kérdeztük a szerzőt.

– Költőként indult, és azóta az összes műfajban kipróbálta magát: elbeszéléseket, drámát, regényeket, forgatókönyvet is írt már. De ez az első alkalom, hogy gyerekversekkel jelentkezik. Köztudott, hogy feleségével nemrégen örökbe fogadtak egy kislányt. Az élethelyzet szülte ezeket a költeményeket?

– Gyerektelen felnőttként megmosolyogtam a kollégáimat, hogy szinte kivétel nélkül a gyermekirodalom felé fordultak, ahogy anyává vagy apává váltak. A szülőség kötelezően hozza, hogy gyerekverset vagy mesét kell írni? És, igen, a maga formáiban kötelezően hozza, a gyerekvállalás csupa gyönyörű egyedi közhely, amit piszkosul nehéz átélhetően elmesélni. De a dolgok természete ez, ringatod a csecsemőt és énekelsz neki, dúdolsz, szavalsz, mert a ritmus, a dal a legtermészetesebb nyugtató. Jönnek a gyerekkorod és kamaszkorod versei, jön a Bóbita, amit évtizedekig dédelgettél magadban, hogy egyszer majd te is továbbadod, hisz, aki anyanyelven beszéli a magyart, az ezt a verset kívülről tudja. Ettől már csak egy lépés, hogyha íróként is működik az agyad, azonnal használni kezded ezeket a ritmusokat.

– Irodalmi reminiszcenciák, utalások sora szerepel a Belefér egy pici szívbe című kötetében. Weöres Sándor, József Attila, Orbán Ottó verseire, vagy ismert mondókákra, sőt még Hungária- és Quimby-dalokra is reflektál, gondolja őket újra, önti mai köntösbe. Hogyan válogatta ezeket az előképeket?

– Ennyi örömet már nagyon régen okozott írás. Jegyzetelve, dúdolva, fürdetés és hintáztatás közben születtek a sorok, jöttek a rímek. Újra ceruzával és jegyzetfüzettel jártam, mint a legihletettebb időkben. És egyszer csak átállt az agyam, minden sorra, ritmusra dolgozni kezdett. Ha megszólalt a rádióban a „Kicsi, gyere velem rózsát szedni”, már jöttek is a válasz sorok. Ehhez egyébként sok segítséget adott az egyre gyarapodó dalszerzői rutinom. Jön a szöveg nélküli dal, kamuangollal felénekelve, meg az információ, hogy ki fogja énekelni, nő, férfi, milyen idős, mit akar, és a szótagok megelevenednek. Ott ráadásul nem elég a ritmus, mert a hosszú-rövid szótagoknak saját szabályaik vannak, és a verstani értelemben hosszú szótag nem biztos, hogy megfelelő.

– Az újragondolásnak, újraírásnak hagyománya van már a magyar irodalomban, gondoljunk csak Laczkfi János vagy Vörös Istvánra, akik átírásaikkal új színt hoztak a magyar lírába. Mennyiben hatottak ők Önre?

– Hála az égnek, olyan erős a magyar költészeti hagyomány, hogy bármihez nyúlunk, szinte szükségszerűen átírás, utalás, allúzió, költők egész hada „sajátította ki” a nyelvet, úgy, hogy nem lehet csak őket továbbírva használni. Rám most leginkább Szabó T. Anna hatott, az ő csodálatos Tatok-tatok című gyerekvers kötete, és az a pimasz öröm, ahogy a teljes magyar költészeti hagyományban gondolkodva írta át és tovább a verseket. Parti Nagy Rókatárgyára is rájátszott, én meg őrá, és ezzel együtt persze az eredeti versre is. Ez persze a szülőknek szóló kikacsintás, de az is hasznos és fontos, elvégre nem ritka, hogy ezerszer is fel kell olvasni ugyanazt az opuszt.

– A Nagyi nagyon vigyáz ma rád ciklusban a karácsony kapcsán az örökbefogadás motívuma is megjelenik egy egészen sajátos aspektusból: miszerint Jézust József örökbe fogadta. A bibliai történet ezáltal új megvilágításba kerül, miközben nem maradnak el a konkrét élethelyzetükre való utalások sem.

– Egyfelől igyekeztem gyermeki és hétköznapi nézőpontból nézni a bibliai történeteket is. Mit jelent a húsvét egy gyermeknek ma? Mit jelent konkrétan, miért van az, és mi történik akkor? Az örökbefogadás misztériumához pedig hozzátartozik, hogy mesélünk róla a gyereknek. Hogy ő a mi szívünkbe született. Ezek a pedagógiai szándékkal írt mesék pedig számomra megidéztek egy kétezer éves történetet, és rájöttem, hogy a hitem alapja is ez: egy emberpár örökbe fogadta Isten fiát. Ahogy ezt megértettem, kicsit megkönnyebbültem. Hiszen ez a szeretetgesztus a mi hitünk bázisa, és ezen alapul az új szövetségünk a Teremtővel. Ezekről persze játékosan lehet egy gyermekversben beszélni, de lehet, mert a gyerek nem hülye, csak kicsi, nagyon is érti, miről van szó.

– Megjelennek a hétköznapok is versekben, amikor Hanna babának a foga fáj, nem alszik, vagy beteg lett, mindent szétdobál. Gondolom, ezeknek a verseknek a kisgyerekes szülők nagyon fognak örülni, hiszen kevés ilyen verset mondogathatunk a gyerekeinknek, amikor ezekkel a nehézségekkel küzdünk nap mint nap.

– Van egy mondókák ciklus, ami ezeket a korai nehézségeket igyekszik eltávolítani, humorral feloldani. Ezektől eléggé féltem, de remek visszajelzéseket kaptam a kötet segédszerkesztőjétől, Turi Tímea (a kötet szerkesztője – A szerk.) kisfiától, Vári Vincétől, úgyhogy benne maradtak a kötetben. Ha vége lesz a „háborúnak”, és előbb utóbb muszáj, talán összejön egy zenés-táncházas est is a kötet köré szerveződve, egy interaktív játszóház, de ez még a jövő zenéje, most nem ebbe az irányba megy az élet.

Jolsvai Júlia
Fotó: Debreczeni Fanni

Grecsó Krisztián: Belefér egy pici szívbe - Baranyai András illusztrációival
Magvető Kiadó, 96 oldal, 3499 Ft