Egészen különleges könyvvel jelentkezett Parti Nagy Lajos, pontosabban párkönyvvel. Az egyik kötet Kner Piroska több mint száz éves, nemrég előkerült Szakácskönyvét tartalmazza, a másik Árnyékporocska címmel jelent meg, melyben az író rajzolja fel Piroska ködbe vesző alakját. Alcíme szerint féltényprózában.

– Hogyan került elő ez a szakácskönyv? És miért pont most jelent meg?

– Amikor az új tulajdonosok beköltöztek Beczkóyné Kner Piroska hajdani házába Rákosligeten, a padláson találtak egy ládát, benne más iratok, levelek mellett ez a kézzel írott szakácskönyv. 2017 őszén odaadták a gyomai Kner Múzeumnak, így került nyilvánosságra. Erdős Ákos (a nyomda tulajdonosa) megkeresett, hogy nem lenne-e kedvem írni „valamit” róla. Szépprózát, bármit. Amikor láttam, hogy – ellentétben a többi családtaggal – semmi nincs róla, sem a neten, sem az Arcanumon, elkezdett érdekelni. Hogy miért nincs nyoma valakinek. Hogy mi tudható arról, akiről még fényképet se találtam. A legtöbbet Erdész Ádám történész-levéltáros segítette, ő régóta foglalkozik a Kner-családdal, monográfiányi tanulmánya, cikke van róluk. Tőle kaptam részleteket Piroska és unokaöccse, Kner Imre levelezéséből. Tárcákat írt, és ezt a kiadatlan szakácskönyvet, gyereket szült, eltemette a férjét, túlélte a vészkorszakot, megöregedett és meghalt. Kosztolányival szólva „Nem volt nagy és kiváló, csak szív, a mi szívünkhöz közelálló.”

– Nem könnyű sors jutott neki, a családja támogatására szorult, kosztosokat tartott, az egész élete a talpon maradásról szólt.

– Igen, a sorsa a szegény tántié egy nagy és zegzugos család peremén, ami bőven el tudta tartani. Nem volt gondtalan élete, de nyomorogni nem nyomorgott.

– Mennyi minden derült ki róla a levelezésből? Mi tudható a sorsáról?

– Idővel akadtak tények, fogódzók, ezeket mind óvtam, megtartottam, helyettük nem találtam ki semmit, csak melléjük. Ezért félténypróza. Végül már én se tudtam minden elemről, hogy ezt rekonstruáltam vagy konstruáltam. Amikor Erdész Ádám a kéziratot elolvasva azt mondta, néha ő is elbizonytalanodott, mi a valóság és mi a fikció, akkor elégedett voltam.

– Piroskával teremtett egy másik világot, egy újabb alakot. Többször eszembe jutott Sárbogárdi Jolán olvasás közben.

– Arra szegődtem, hogy írok egy kisregényt. Egy százoldalas karcsú könyvet. Persze, eszembe jutott Jolán, de nekem Piroska máshonnan, egy századelős, picit szecessziós nyelven szólalt meg. Hosszú monológban beszél az életéről, hogy milyen körülmények között, nem derül ki, alighanem már a halála után. Nem a nyelv megteremtése volt a legnagyobb élvezet, hanem hogy kicsit beleláttam ebbe a családtörténetbe, ami olyan izgalmas, hogy éveket el lehetett volna tölteni vele. Nagyon ökonomikusnak kellett lennem, hogy tartsam magam magamhoz, ekkora volt a reális terjedelem és a reálisan ráfordítható idő.
A legérdekesebb maga a kutatás volt, a tényvadászat, hogy mit lehet kihozni porszemekből. Elég sokat, akkor is, ha alapvető adatokról derül ki, hogy hiányoznak, például máig nem tudom, hogy Piroska mikor halt meg. Ez nem baj, sőt íróilag kapóra jön, szépen ellebeg árnyékporból az árnyékporba.

– Piroska beszédmódját nagyon hitelesnek érzem.

– Remélem, az is. Olykor átveszek mondatokat a leveleiből, a műfaj ezt megengedi, ezek, azt hiszem, nem lógnak ki a nyelv szövetéből. Írt tárcákat, egy forgatókönyvet, de pár tucat levélen kívül csak ez a kézirat maradt utána. Az én szövegem csak annyiban szól a szakácskönyvről, hogy a születését, és a kiadatás kudarcait megírom. Hogy gasztronómiailag milyen, nem tudom megítélni.
Ez a fiatal korában ambiciózus nő, aki aztán beleszomorodik az életbe, nemcsak anyagilag függ a családjától. Felnéz a bátyjára, Izidorra, etalonként tiszteli Kner Imrét, aki kora Európájának egyik legképzettebb, leghíresebb nyomdásza. Albert 1940-ben kivándorol Amerikába, s a csomagolástechnika gurujává lesz, Erzsébet szintén Amerikában lesz világhírű könyvkötő. Ilona fia, Haiman György, aki túléli a vészkorszakot, a háború utáni magyar könyvművészet nagy alakja. Az itthon maradottak nagy részét a magyar állam segítségével elhurcolják és magyar zsidóként meggyilkolják. Ebben a fényben és árnyékban éli túl szinte mindőjüket az ismeretlen Kner Piroska. Kész csoda, hogy a családi levelezés többé-kevésbé megmaradt.

– Önreflektív az írásmódja, ahogyan Piroska reflektál magára és az írására is.

– Igen, mert érzi, hogy Imre elvárásainak nem mindig felel meg. E korban a levél a fő kommunikációs eszköz, az ilyen családi levelezés egy késleltetett hatalmas csetszoba, üzenet és stílusgyakorlat. Piroska folyton nehézkesnek érzi, ahogy fogalmaz. Ezt sokszor iróniával viseli. Az egész élete egyfajta kompenzáció. Igen bizonytalan, egyszerre önhitt és alázatos, hol túl keveset gondol magáról, hol túl sokat. Legalábbis az én regényalakom, hisz a „valódi” Kner Piroskát úgysem lehet megírni. Nem tudom, milyen volt. Nálam itt és most ilyen. Illetve olyan, amilyenné valaki elolvassa magának.

Jolsvai Júlia

Parti Nagy Lajos: Árnyékporocska - Kner Piroska élete és receptjei
Magvető Kiadó, 480 oldal, 6499 Ft