– Az Ötvenhét lépés a 2022-ben induló sorozat első darabja. Mesélne a koncepcióról kicsit?

– Amióta az Európa s újabban az Athenaeum adja ki a munkáimat, arra törekedtem, hogy a rövidebb szövegek, például a kisregények összenyalábolva, kettesével-hármasával jelenjenek meg. Gondoltam, így jobban járnak az olvasók, mert 4-5000 forintért kapnak mondjuk hármat, külön-külön három és négyezer közti ár jönne ki. De sok olvasó jelezte, hogy örülnének vékonyabb, kisebb formátumú köteteknek, hogy könnyebben vihessék magukkal, elférjenek kézitáskában, kabátzsebben, s olvashassák villamoson, buszon, vonaton. Ezért gondoltam úgy, hogy legyenek Karcsú Könyvek. Öt évre terveztem, tíz darabot. Ebből legalább öt új kisregény lesz, a témákat kitaláltam. Az első az Ötvenhét lépés, ez 2021-ben elkészült. A többi öt régebbiek átdolgozása lesz. Azokat is kiszemeltem már. Jó érzés ilyen hosszú távra berendezkednem, és azt is élvezem, hogy a limitált terjedelem fokozott pontosságra, szikárságra kényszerít. Kifejezetten lubickolok most ebben. Szerencsés vagyok, hogy még mindig sok a tervem, s nem veszítettem el a munkakedvem.

– A debütáló kötet „asszonyok életének végletes összegubancolódása, három nemzedéken át.” Nincsen benne feloldási lehetőség, sem a földön, sem a mennyben.

– Én úgy látom, ez a valóság. Realista vagyok. Egészen biztosan másként kéne bánnunk a nőkkel, azaz a nagymamánkkal, a dédmamánkkal, ha még él, az anyánkkal, a nővérünkkel, a lányunkkal, s persze, a feleségünkkel, a szerelmünkkel, a szeretőnkkel, a női munkatársakkal.

– A kötet címe az elbeszélés során is felbukkan többször, jelezvén, mindössze ennyi választ el valakit egy másik lehetséges sorstól.

– Igazából egy kastély és egy kunyhó távolsága ez. Mindkettő létezik a valóságban, s többször leléptem. Mint mondtam, realista vagyok, szeretek tényekből kiindulni, s azután elrugaszkodni a fikció labirintusaiba. Ténylegesen ötvenhat lépés volt, az jobban is hangzik, de akárkinek elmondtam, visszakérdeztek, hogy szóval ötvenhatos történet? Ezért változtattam ötvenhétre. Nagyon kevésen múlik, hogy Ausztráliába születsz vagy Afganisztánba, Ukrajnába vagy az olasz Riviérára. Esetünkben: egy kastélyba, vagy egy kunyhóba. Az ilyesfajta távolság elvont értelemben is létezik, és csak kivételképpen módosítható. Amire prózaíróként az ember nem lehet tekintettel, mert ha nem is a tipikusat, de mondjuk, az átlagosat próbálja megragadni, az olyan sorsot, amiből sok van. Ezért választottam a címet.

– A kötet négy nő sorsát kíséri nyomon, és hiába született a grófnő a kastélyba, nemesi rangba, az ő élete sem boldogabb.

– Valóban. Azt hiszem, kijelenthető, hogy sorsunk kevésbé függ anyagi adottságoktól, sokkal inkább a lelki tartalmaktól. Egyrészt, ami van nekünk, másrészt, amit adunk, harmadrészt pedig, amit kapunk.

– Azért a mennyországban legalább megkegyelmezhetett volna nekik.

– Azért találtam ki ezt a sajátságos mennyországot, mert az üzenetemhez ez illik. Erről többet nem mondanék, hadd lepődjék meg az olvasó, amikor odaér.

– Mit üzen ezzel a karcsú kötettel?

– Úgy fogalmaznék, hogy ez a karcsú kötet egy elég kövér felkiáltójel.

– A könyv borítója alapján azért reméltem egyfajta könnyedséget, derűt is. Másfajta érzéseket ígér, mint amit kapok.

– Szerintem nem. Kezdjük ott, hogy éjszaka van a borítón, de kis gyémántcsillagok ragyognak ránk belőle. Általában az élet ilyen. Mind a négy nő életében vannak kis gyémántcsillagok, csak ezek lassan kerülnek elő a fellegek mögül. Azért fokozatosan megtudjuk, hogy ki kibe volt szerelmes, és mindegyiküknek jutott egy vagy több – rövidebb vagy hosszabb – boldogság-időszak.

– Miért nem sugározhat át ez legalább egy kicsit a sorsukon?

– Szerintem azért átsugárzik.
Az egyik néni, akivel az anyaggyűjtés hónapjaiban beszélgettem, azt mondta: „A múltban az a szép, hogy volt.” Ezt próbáltam meg kifejezni. Talán az ő életükben is az a szép, hogy volt.
A borítóhoz visszatérve, úgy képzeltem el, hogy mind a tíz kötet borítóján legyen egy-egy égbolt. Már a következő borítóterv is elkészült, a Palackposta című kötethez, ami majd ősszel jelenik meg. Azon nem a víz örvénylik, hanem az ég.
A borítókat Földi Andrea képzőművésszel közösen álmodjuk meg. Lelki alapon születnek. Soha nem azt mondom el, mi legyen a borítón, hanem hogy mit sugározzon. Az Ötvenhét lépés esetén azt kértem szó szerint, hogy parányi gyémántcsillagok világítsanak a sötétségben. A végeredmény szerintem pazar.
A könyvhétre az Athenaeum kiadja újra A csillagok világa című regényemet. Ezt a fiaim gyerekszlengjének felhasználásával írtam. Jellegzetessége, hogy szinte az összes híres mesefigura fölbukkan vagy említődik benne, a legismertebb felnőttmesék főhőseivel együtt, Don Quijote, Gulliver, Robinson, a Pál utcai fiúk, és így tovább. Egy atya és a két fia trialógusa a szöveg. Voltaképpen egyfajta családregény. Most ennek a borítóján molyolunk a drága Földi Andreával. Valaki azt mondta a kiadóban, hogy az Ötvenhét lépés borítója is illene hozzá a csillagokkal, de én úgy vagyok vele, hogy ha az a címe, hogy Csillagok világa, akkor ne legyen rajta csillag.

– Hogyan érnek el a kis boldogságmorzsák (amiket a csillagok hivatottak tükrözni) az olvasókhoz?

– Átéléssel. Az Ötvenhét lépés a nők hagyományos kizsákmányolásáról, kihasználásáról, elnyomatásáról szól. Itt a kávéházban most elég sok a nő. Például ott ül egy, aki folyton telefonál. Ha megkapná vagy megvenné ezt a könyvet, elolvasná, talán örülne, hogy szót emeltem a nőkért. Esetleg örvendezne, hogy már ő is sokat szívott, de azért az ő élete több fokozattal jobb a négy főhősnőménél. Ami azért csöppnyi boldogságot okozhat.

Illényi Mária

Vámos Miklós: Ötvenhét lépés
Athenaeum Kiadó, 184 oldal, 3999 Ft