Könyvhét 2023
A legelső
karácsony
A Móra Kiadói Csoport
újdonságai a könyvfesztiválra
Kőszeghy Elemér
A magyarországi ötvösjegyek...
SZERZŐI KIADÁS
PROFI MÓDON
A legelső<br>karácsony A Móra Kiadói Csoport<br>újdonságai a könyvfesztiválra Kőszeghy Elemér<br>A magyarországi ötvösjegyek... SZERZŐI KIADÁS<br>PROFI MÓDON
Könyvhét folyóirat

Félelem, pletyka és a háromtojásos piskóta – Horváth Adél Sok ördögök című regényéről

Bráder Edina - 2026.10.20.

Az elmúlt időszakban meglepő módon két, elsőre egymástól függetlennek tűnő áramlatot is fel lehet fedezni a kortárs magyar prózában: a humor központi elemként való visszatérését, valamint a peremvidéki irodalom reneszánszát, nem pusztán a szerzők származásában, de a művek tematikájában is.

A két tendencia kombinációja pedig néha egészen friss írói hangokat vagy szempontokat eredményez, erre kiváló példa Horváth Adél Sok ördögök című regénye.

Ha még nem hallotta az olvasó ezt a nevet, az nem véletlen – az 1999-ben született szerző első megjelent művét tarthatjuk a kezünkben. A szerző egyébként orvosként dolgozik, és regénye megjelenését a Libri Talent programja tette lehetővé, melynek Kezdő Sor írói ösztöndíjában részesült; ez az indulás pedig olyan jól sikerült, hogy idén már a Margó Irodalmi Díj várományosa. Mielőtt azonban rátérnénk, mennyire megérdemelt a jelölés, vizsgáljuk meg az irodalmi környezetet, amibe jelenleg beilleszkedik.

Két jelenséget említettem cikkem elején, ezek közül talán a humor mint központi elem szorul több magyarázatra.

A humort régóta egyfajta számkivetettként kezeli a magyar szépirodalmi hagyomány – kivéve az iróniát vagy a szarkazmust, amihez önkéntelenül egyfajta intellektuális felsőbbrendűséget társítunk a fejünkben.

De a színtiszta humor, amely nem egy-egy odaszúrt mondatban nyilvánul meg, vagy esetleg egy bonyolult irodalmi parafrázis szójátékaként, mint Parti Nagynál vagy Esterházynál; hanem pusztán öncélúan, a szórakoztatás végett van jelen, ritka a kortárs magyar irodalomban.

Ebben közrejátszhat persze irodalmi hagyományunk is, hiszen a humort mindig is a szórakoztató irodalommal azonosították, amit mindig is alantasnak tartottak – kifinomult, művelt ember nem olvas ilyesmit.

Persze nyilván olvastak, hiszen különben a Rejtő-kötetek sem lettek volna ilyen sikeresek, de nyilván rosszallóan fintorogtak közben. Mindezek mellett a humor a szépirodalomban sokáig szinte istenkáromlásnak tetszett, mígnem most úgy tűnik, kialakulófélben van egy új írónemzedék, akik mégis megpróbálkoznak ezzel. Ebbe a sorba illeszkedik be a szintén Margó-várományos Vajna Ádám Ami valójában Fancsikán történt kötete is, ami egy középkori falu mindennapi ügyes-bajos életét mutatja be, és a Sok ördögök is, ahol a humor forrása főleg a szerző rendkívüli éleslátása szereplőivel szemben, illetve a groteszk.

A másik tendencia a peremvidék életének tematizálása. Jobb híján peremvidéknek hívom ezeket a határterületeket: Fancsika ugyan fiktív helyszín, de érezhetően valahol a határ közelében, a többi közösségtől elzárva fejlődik; Szöllősi Mátyás Fóbia című duológiájában a helyszín szintén egy vidéki falu; Nádas Péter Rémtörténetek című művében pedig a vízparti falu évente többször teljesen elszakad a külvilágtól az árvíz miatt. Horváth Adél Sok ördögök című regénye egy partiumi faluban játszódik, szintén messze a külvilág behatásaitól.

A „peremvidéket” így talán ebben az értelemben nem is helyileg kell meghatároznunk, hiszen az előbb felsorolt helyszíneknek a lényege mind az, hogy ezek elzárt közösségek, melyek távol élnek a város zajától.

A kortárs irodalom továbbra is egyfajta tündérmesei, érintetlen „vadonként” kezeli a vidéket, azonban amint ez a példákból látható, ez már bizony egy nagyon sötét mese; az érintetlenség itt nem a romlatlanság szimbólumává válik, hanem éppen ellenkezőleg: ebben a környezetben még megjelenhetnek azok a babonák, melyek a városi környezetben értelmüket veszítenék, és az emberek olyan dolgokat is megtehetnek (egymással is), amit más körülmények között nem tennének.

 

A Sok ördögök tehát ebbe a sorba illeszkedik: helyszíne egy, a román határhoz közeli kis falu, ahol a lakók életét nemcsak a mindennapi életük problémái nehezítik meg, hanem megmagyarázhatatlan jelenségek is. Éjszakánként sűrű köd telepszik a helységre, és a lakók nem teszik ki a lábukat az utcára. A ködből sokszor farkasvonyítás is hallatszik, pedig elég valószínűtlen, hogy azok ilyen közel merészkedjenek az emberhez. Egy fiú nyomtalanul eltűnik. Egy fiatal lányt megmagyarázhatatlan módon meggyilkolnak, miközben az apja esküszik rá, hogy egy boszorkány átka miatt történt. A boszorkány pedig másokat is megkörnyékezett már a faluban.

A népi horror lényege, hogy a megmagyarázhatatlan, hátborzongató események mind teljesen hétköznapi háttérrel és helyszíneken történnek – mintha az ördög egyszer csak megjelenne a pajtában és elkezdene tehenet fejni.

Ez a feloldhatatlan feszültség a groteszk, ami a kötet esetében egyszerre kelt borzongást és szórakoztatja az olvasót – hiszen persze, a részeg Sándor biztosan nem farkasemberrel találkozott, micsoda hülyeség, haha. Azonban ahogy a kötet szereplőinek a valóságába is egyre jobban bekúszik a babona, és egyre inkább valósággá válnak számukra a népi hiedelmek, úgy ébrednek fel a kételyek is egyre inkább az olvasóban. Mi van, ha tényleg farkasember volt? Létezik erre más logikus magyarázat?

A szerző ügyesen lavíroz azzal kapcsolatban, hogy mennyi teret enged a természetfelettinek és mennyit tart meg ebből mítoszként, és mennyit emel be a valóságba. A falu lakói ugyanis mindeközben ugyanúgy élik életüket, mintha mi sem történt volna. A boltos Erika ugyanolyan unottan támasztja a pultot, miközben a birkatenyésztő fiáról, Berciről álmodozik; a falu pletykás öregasszonyai ugyanúgy összegyűlnek egyikük háza előtti padon, hogy megvitassák a nap történéseit; a helyi alkoholisták pedig ugyanúgy mindennap tiszteletüket teszik a kocsmában. A lakók mind jól megrajzolt karakterek – nem formabontóak, hiszen mindegyiküket ismerjük már valahonnan, de a kötet egyik nagy erőssége éppen a szereplők által biztosított humor. Horváth kiváló éleslátással figurázza ki ezeket az alakokat, ha szükséges; ennek legjobb táptalaja a két öregasszony, akiknek párbeszédei gyakran megnevettetik az olvasót. A kötet elején egyikük piskótával kínálja az eltűnt fiú anyját,

majd miután dicséretet erőszakol ki belőle, elégedetten nyugtázza saját teljesítményét: „Büszke volt magára. Őbelőle Etel simán kinézi, hogy két tojásból olyan piskótát csinál. Pedig háromból volt.”

Szükség is van erre a humorra, a szórakoztató figurák és párbeszédek alatt ugyanis sokkal sötétebb témák húzódnak meg. A horror egyik műfaji sajátossága, hogy a bennünk rejlő gonoszt igyekszik kivetíteni más, gyakran természetfölötti jelenségekre. Nincs ez máshogy a Sok ördögökben sem – a falu lakói mind a prikulics, a farkasok vagy a boszorkány miatt aggódnak; ugyanakkor, ha mélyebbre nézünk, ezeket a borzalmakat magukban az emberekben kell keresni. A legtöbb szürreális, groteszk helyzetet a falusi pletyka és az emberi rosszindulat együttese szüli.

A szerző részben arra világít rá kötetével, hogy mi mindent megteszünk egymással fejben, amíg az következmények nélküli, azonban ahogy mégis megtörténik, amire vágytunk, az elborzaszt minket – más dolog valakinek a halálát kívánni, és más dolog holtan látni.

A Sok ördögök egyik erőssége, hogy saját emberi gyarlóságunkra és a bennünk élő elemi kegyetlenségre világít rá. A kegyetlenségnek pedig sok formája van: a féltékenységből eredő rossz kívánságok, a valakibe hamisan csepegtetett remény, a természet kincseivel való visszaélés – ezeket sokszor mindennap elkövetjük, a regény szereplői azonban meg is élik ezek következményeit. A történet arra világít rá, hogy nem kell nekünk természetfölötti jelenségekre várni, ha meg akarjuk találni a gonoszt, mert az már bennünk él. Ahogy a kötet egy pontján Kati néni velősen összefoglalja:

„Sok ördögök vannak, Lénácskám. Az meg igen mindegy, hogy sztrigojnak nevezik őket vagy Vida Jóskának.”

A kötet másik erőssége azonban, hogy ha mindezeken nem akarunk gondolkodni, nem is kell. A regény éppúgy működik szépirodalmi, mint szórakoztató műként, hiszen ha nem keressük a szereplők cselekedetei mögötti tartalmat vagy összefüggéseket, és pusztán magukra a rejtélyekre koncentrálunk, akkor is egy gördülékeny, olvasmányos regényt kapunk, amelyet nagyon nehéz letenni. Horváth Adél irodalmi indulása kifejezetten erősre sikeredett, és az elmúlt időszak egyik legmeglepőbb olvasmányélményét nyújtja, egy olyan friss hanggal, melyet remélhetőleg hallhatunk még tőle.

Bráder Edina

Horváth Adél: Sok ördögök
Helikon Kiadó, 212 oldal, 5499 Ft

Ajánló tartalma:

Új kód kérése

Rovat további hírei:
Hozzászólás szövege:
Felhasználói név*:
E-mail*:



Kálvin 1031Móra 1029KőszeghyÉlet és IrodalomTandori SzubjektívSzabadmatttandori.huCsibi tűzoltó lesz
Belépés