Már megint ezek a csodálatos olasz írók! Igazán nem panaszkodhatunk a nyár elejéig sorra jelentek meg itthon a jobbnál jobb olasz regények. Hosszú évek után olvashattuk magyarul Natalia Ginzburgtól a Családi szótárt, érkezett az új Paolo Cognetti kisregény (Lent a völgyben) és végül, de semmiképpen sem utolsó sorban itt van a Törékeny kor, Donatella Di Pietrantonio negyedik magyarul megjelent könyve.

Nem kellett sokat várnunk, hogy a 2020-ban kirobbant Covid járvány és annak hatásai megjelenjenek az irodalomban. Pietrantonio regényének címét értelmezhetjük úgy, mint egy erre az időszakra való utalást. Amanda a pandémia kitörésekor költözik haza vidékre Milánóból. Fásultan, depressziós semmittevésben telnek napjai, mint aki elengedte az életét. A bezártság és bizonytalanság okozta céltalanság sokunknak ismerős lehet. A főszerepet azonban nem a járvány és annak hatásai kapják a könyvben. A fókusz itt is, mint ahogy az írónő korábbi regényeiben már megszokhattuk, a családi kapcsolatokon és a generációkon átívelő traumákon van. „A seb nem volt súlyos, hamar begyógyult. Nem vettem észre a maradandó sérülést, azt, hogy a táskájával együtt a világba vetett bizalmát is elragadták.”

Három generáció kerül egymás mellé a regényben. Az idősödő apa, aki szeretné letenni már a terheit és a fiatalabbak kezébe adná a döntés lehetőségét a jövőről. Vívják meg mostantól ők a csatákat. A középkorú, válófélben lévő anya, Lucia, akinek egyszerre kellene gondoskodnia apjáról, lányáról és saját magáról is. Valamint az egyetemista lány, Amanda, akinek valahogy újra vissza kellene találnia az élethez.

Nagyapa, lánya és unokája közötti viszonyrendszer egy adás-vételi ügylet kapcsán bontakozik ki. Befektetők vásárolnák meg a nemzedékek óta a család tulajdonában lévő hegyi területet. A hirtelen érdeklődés nyomán megelevenedik a múlt, napvilágra kerülnek a mélyre temetett titkok, melyek feszültsége az első pillanattól jelen van a regényben. Mi történt annyi évvel ezelőtt fent a Farkasfognál? Ki támadta meg a lányokat és miért? Van-e esély rá, hogy bármelyikük is túlélte? Mi lehet a jövője egy helynek, amire egy tragédia árnyéka vetül?

A regény alapjául egy megtörtént bűnügyi eset szolgált, és a kötet nagyobb részét a múlt eseményeinek felgöngyölítése teszi ki. Donatella Di Pietrantonio nem lineárisan halad, mozaik darabokként helyezi egymás mellé a múlt és a jelen eseményeinek apró kockáit, így téve egészen nyilvánvalóvá, hogy a múlt átüt a jelenen, minél jobban a szőnyeg alá söpörnénk valamit, minél messzebb futnánk előle, annál inkább ottragad a nyakunkon. Traumáink csak úgy válnak feldolgozhatóvá, ha szembenézünk velük.

A Törékeny kor azonban nem merül ki egy bűntény ügyes leírásában. A gyilkosságok elmesélése értelmetlen lenne, ha nem adna kulcsot valamihez, ami élő: a jelen szereplőinek egymás közötti kapcsolatához. Miközben Lucia felidézi emlékeit arról a sok-sok évvel ezelőtti nyárról, megismerjük az apjához és az anyjához fűződő viszonyát is. „Gyűlöltem ezt az áldozatszerepet. Nem akartam olyan lenni, mint ő. Mindent megszerzek, amit csak lehet, élvezni fogom a fiatalságomat és amit még lehet. Nem egészen így lett. Anyám mélyebb nyomokat hagyott bennem, mint gondoltam húszévesen, most már nagyon is hasonlítok hozzá.” Belelátunk abba a kissé tudathasadt állapotba, ami miatt egyszerre vált meg a vidéki életformától, nyitott városi rendelőt és haladta meg a gyökereit, de mégsem tudott az otthonnak tartott vidéktől és idősödő apjától elszakadni: erre pedig ráment a házassága.

Továbbá nem feledkezhetünk meg az anya-lánya kapcsolatokról sem. A jelenben Lucia és Amanda kapcsolata a tét, hogyan lehet a szótlan magányba merült lányt újra kicsalogatni az életbe? És Lucia tudja, hogy a tét valós, első kézből látta, hogy egy gyermeket, nemcsak egyféleképpen lehet elveszíteni. Nem kell egy lánynak meghalnia ahhoz, hogy többet alig legyen jelen a szülei életében. A túl kevés éppen olyan veszélyes lehet, mint a túl sok: „A szabadsága iránti tiszteletből nem voltam mellette, amikor szüksége lett volna rám. A határok kissé elmosódottak egy olyan bizonytalan anya számára, mint amilyen én vagyok. De a határozottabb szülők vajon minden pillanatban tudják, hogyan kell helyesen cselekedni?” Luciának és Amandának még van esélye, hogy szembenézzenek egymással és múltjukkal, hogy a közönyös csendet újra élő kapcsolattá változtassák.

Donatella Di Pietrantonio megint egy lebilincselő regényt írt, ami után nem nagyon lehet mást mondani, csak azt, hogy kérünk még.

Vincze Dóra

Donatella Di Pietrantonio: Törékeny kor
Park Könyvkiadó, 244 oldal, 4999 Ft