Történetek között élünk, történeteket mesélünk magunkról, másokról. Talán ez utóbbi egyszerűbb – elég, ha csak a pletykára gondolunk. Saját élettörténetünk újramondása komoly lelki felkészültséget igényel. Az emlékek előhívása és a személyes narratíva megalkotása nem könnyű feladat. Siba-Rohn Hilda és Siba Balázs, református lelkipásztor-házaspár több mint egy évtizede segíti ezen az úton azokat, akik vállalják, hogy egy egész hétvégét együtt töltenek azért, hogy múltjuk titkait fürkésszék. A Kálvin Kiadónál megjelent Élettérkép című könyvükben nyújtanak bepillantást a módszerbe. Siba Balázs Hétfőtől szombatig című könyve a lelki rítusok világába vezeti az olvasót. Erről és a következő könyvéről is kérdeztük.

Győzzetek meg engem arról, hogy el kell mennem egy élettörténeti hétvégére!

BALÁZS

Már 12 éve tartunk műhelyeket azok számára, akik jobban szeretnék megismerni lelki útjaikat. Aki nem járt még ilyen hétvégén, annak az első gondolata talán az, hogy ülünk és merengünk a múltunkon. Pedig egy ilyen élettörténeti hétvégén nem csak és kizárólag a múlttal foglalkozunk, hanem a múltunkkal, a jelenünkkel, a jövőnkkel, mintegy nagyobb, isteni perspektívába helyezve próbáljuk megérteni mindazt, ami a mostani életünk szempontjából fontos.

Hogyan képzeljünk el egy ilyen hétvégét? Együtt vezetitek a csoportokat?

BALÁZS

Igen, ketten csináljuk. A képzés kezdetben kicsit hosszabb volt, de az idők során lerövidült két napra. Egy hétvége alatt is nagyon szép utat tudunk megjárni. Évente egy ilyen hétvégét tartunk, nem hirdetjük sehol, mégis minden alkalommal jönnek újak és olyanok is, akik már jártak nálunk.

HILDA

Január második hétvégéjén tartjuk most is az élettörténeti hétvégét. Azért szervezzük ilyenkorra, mert rájöttünk, hogy az év vége, év eleje amúgy is egy visszatekintős, reflexiós, összegzős időszak az ember életében. Mindig kislétszámú csoporttal dolgozunk, legfeljebb 15 fő van együtt szombat reggeltől vasárnap estig. Egy nagyon intenzív utat járunk be, tulajdonképpen ez egy közös zarándoklata a csoportnak, ahol az egyéni életúttal dolgozunk. Már a hétvégét megelőzően kapnak feladatot a csoporttagok, a készülésük eredményét magukkal hozzák, hogy a közös alkalmon egyéni, kiscsoportos és nagycsoportos formában különböző kreatív eszközökkel dolgozzunk tovább. A csoportos formának szépsége, hogy ugyan mindenki magában dolgozza fel az élettörténetét, de egymás történetéből is nagyon sok impulzust tudunk kapni. A megosztások, a feladatok, és az, hogy nem vagyunk egyedül, együtt egy nagy tapasztalás.

Könnyű visszahozni az emlékeket vagy sokat kell keresgélni?

HILDA

Vannak reflexiós kérdések, amik segítik a csoporttagokat, ennek ellenére nehéz előhívni az emlékeket. Az a tanácsunk ilyenkor, hogy ne adják fel, többször térjenek vissza egy-egy életidőszakhoz, mert mélyen vannak az emlékek, de az egyik emlék előhívhatja a másikat. Sokszor hetekig gondolkodunk, dolgozunk, míg egyszer csak beugrik egy újabb történet. A legelső emlékek nem is tudatos emlékeink, hanem inkább hangulatok, érzések, belső képek, lenyomatok, ezek a legmélyebb, első kisgyerekkori élményeink.

Az Élettérkép című könyvetek bevezetőjében olvashatjuk személyes vallomásotokat arról, hogy milyen úton jutottatok el az élettörténeti munkához. Most inkább azt kérdezném, mi az, ami megfogott titeket ebben a módszerben, ha lehet így nevezni?

BALÁZS

A doktori kutatásom a narratív identitás témaköréről szólt, Németországban voltunk ösztöndíjon, amikor meséltem egy ismerősnek, hogy élettörténetekkel foglalkozom. Kérte, hogy várjak egy pillanatot, legnagyobb meglepetésemre egy képeskönyvet vett elő, amit ő készített a nagyszüleiről. Náluk gyülekezeti program volt az élettörténetek gondozása, előtte nem is találkoztam ezzel a módszerrel. Rögtön tudtam, hogy ez engem érdekel, el is mentem egy képzésükre. Azóta már én is készítettem ilyen könyvet szüleimmel, nagyszüleimmel. Ennek eredménye az is, hogy megírtuk Hildával ezt a közös könyvet, és hozzá majd’ 70 gyakorlatot. Szerettünk volna ehhez egy bemutató hétvégét is tartani, hogy akit jobban érdekel, lehessen egy saját élményű hétvégéje is. Jó pár évig egyébként lelkész-továbbképzést is tartottunk a témában, ahova a határon túlról is érkeztek. Végül abban maradtunk, hogy évente csak egy hétvégét vállalunk, hogy nekünk is ünnep legyen egy-egy ilyen alkalom.

Alkalmas lehet a könyv arra is, hogy valaki egyénileg végigjárjon egy utat? Hogyan kezdjen hozzá? Olvassa el az elejétől a végéig?

HILDA

Szerintem teljesen alkalmas egyéni feldolgozásra is, sőt azt gondolom, hogy talán így kell kezdeni, hogy elkezdi valaki olvasni az elejéről, gondolkodik, reflektál az elolvasottakra, és válogat a gyakorlatok közül. Azt tapasztaljuk, hogy sokan beviszik aztán közösségi munkájukba, hittanórára, gyülekezeti csoportmunkába, de akár a családon belül is. A gyakorlatok nagyon sokrétűek, így lehetőséget adnak a válogatásra. Talán annyi fontos, hogy azt kell felmérni, hogy melyik gyakorlat milyen közösségben végezhető el, mert vannak nagyon mélyek, amelyek nem mindenhol alkalmasak, de sok olyan is van, amelyiket bátran lehet alkalmazni.

A mai rohanó világunkban nincs időnk semmire, de egy jó történetre (legyen az könyv vagy filmsorozat) mindig van időnk. Hogy látjátok, azzal, hogy a saját történeteink felé fordulunk, segít megérteni azt, ami körülöttünk zajlik a világban?

BALÁZS

A történetek, nagyon leegyszerűsítve, alapvetően a megküzdésről szólnak. Még a múlttal való foglalkozás során is valahol a jelen kérdései kerülnek elő. Egy példát hadd hozzak erre: amikor nagyapámmal készítettem életinterjút, nagyjából három perc után már ott tartott, hogy huszonhét éves, édesapja meghalt, majd hosszan beszélt a második világháborús élményeiről. Amikor visszahallgattam, rájöttem, hogy tulajdonképpen neki a halállal való szembenézés volt akkor a témája, és nem véletlen, hogy ezek a kérdések jöttek elő markánsan abban az elbeszélésben. Naponta több ezer gondolat fut végig az agyunkon, és vannak, akik azt állítják, hogy negyedóránként, 20 percenként visszatérnek azok, amik igazán foglalkoztatnak minket. Amikor valaki elmegy terápiára, kiteszi a történetét, gondolkodik rajta, és ahhoz kap segítséget, hogy összerakjon egy olyan élhető és kívánatos narratívát, amit magának és másoknak is mesélhet arról, hogy hogyan tud megküzdeni a „sárkánnyal”, azzal a kihívással, amivel éppen aktuálisan szembenéz. Vannak olyan mesék, történetek, tanúságok, amiket csak a saját történetünkből tanulhatunk meg. Ha ráébredek a saját történetemben valamire, az egy nagyon erős üzenet tud lenni.

HILDA

Hogyha találkozom egy másik történettel, lehet, hogy az a történet feltár valamit az enyémből, és így fogom igazán megérteni a sajátomat. A történetek formálnak, alakítanak minket, hatással vannak ránk. Ezért szeretjük mások történetét hallgatni, mert mások megküzdései segítenek saját megküzdéseinkben. A Biblia is történetek sokaságát tartalmazza, ami kívülről nézve furcsának is tűnhet: miért nem csupán bölcs tanításokból áll egy szent könyv?! Mert a bölcs tanítások elhagyhatatlanok, de nem mindig érik el azt a hatást, mint a történetek. Ugyanis a történetekbe belépünk, jelen vagyunk, a szereplők átélései találkoznak a saját átéléseinkkel, formálnak, tovább segítenek, felismerésekre vezetnek. Ugyanakkor itt a történetek elmeséléséről és továbbadásáról is szó van. Ószövetségi parancs, hogy Isten népének tovább kell adni a történeteket a következő generációnak. A hitünk továbbadása mindig a saját megélésünk, saját Istennel átélt történeteink és megtapasztalásaink továbbadása, elmesélése. A hit életből életbe adatik tovább. Ez egy fantasztikus dolog, hogy egy szent könyv tudja, és Isten is tudja, hogy milyen nagy ereje van a történeteknek.

Balázs, úgy tudom, te most két könyv között vagy. A Hétfőtől szombatig már megjelent, és most dolgozol egy új témán is. Lehet valahogy az egyik könyvtől a másikig valamiféle ívet rajzolni?

BALÁZS

Az ember életének vannak alaptémái, ezek elkísérnek minket, sokszor nem is tudatos módon, olyan dolgok, amik mindig is foglalkoztattak minket. Nekem az egyik történetem a hídverés. Nem vallásos családból jövök, ezért mindig is érdekelt, hogyan lehetséges a párbeszéd az egyházi világ és azon kívüli valóság között. A másik nagy történetem pedig a felnőtté válás történet. Az új könyvem témája is ez: a nagy változások az életünkben, hogyan válhatunk felnőtté különböző területeken az életünkben. Fiaink is most lépnek felnőtt korba. Szinte úgy írom ezt az új könyvet, mintha magamnak írnám, hogyha huszonévesként ezt olvashattam volna, mit üzennék saját magamnak mostani fejjel. Egy úti könyv ez tulajdonképpen a felnőtté válásról.

A Hétfőtől szombatig nagyon népszerű lett.

BALÁZS

Magam is meglepődtem, hogy az első kiadás – tudva, hogy egy egyházi kiadónál jelent meg – tíz hónap alatt elfogyott. Úgy tűnik, van egyfajta éhség vagy nyitottság arra, hogy tudományos népszerűsítő módon beszéljünk teológiai kérdésekről.

Szerepe lehet a sikerben annak is, hogy a könyv témája a személyes spiritualitás, amit amúgy sokféleképpen keres a ma embere. Mindemellett a mindennapi élet spiritualitását egy könnyen befogadható képen keresztül mutatod be.

BALÁZS

Emlékszem arra a pillanatra, amikor Amerikában az ösztöndíj alatt egy könyvtárban ültem, és egyszer csak jött az ötlet: az életünket terekben töltjük, mi lenne, ha képzeletben végigjárnánk ezeket a tereket, és ehhez kötnénk azt, hogy életünkben, hol jelenik meg, vagy hol jelenhet meg a kapcsolat Istennel.

Milyen szerepe van a lelki rítusoknak és a spiritualitásnak a mindennapokban? Miért lenne jó, ha minél többen foglalkoznának ezzel a kérdéssel?

BALÁZS

Nem Isten várja el tőlem, hogy hányszor imádkozzam egy nap, nekem van szükségem arra, hogy legyenek annak minősített alkalmai, hogy tudatosan kiteszem magam az Isten kegyelmének. És nem az önzésről, vagy valamiféle egocentrikus vallásosságról van itt szó, hanem, hogy ez a kapcsolat, ahogy az életünk is, ismétlésekről szól. Az Istennel való kapcsolatnak is megvannak ezek a rítusai, ismétlődései, amikor ápolom ezt a kapcsolatot, és közösségben vagyok Istennel. A jól ismert formákon (bibliaolvasás, imádság) kívül is sok olyan forma van, az asztalközösségtől kezdve a munkán át az intimitásig, amikre nem is figyelünk a mindennapokban. Ezekre szerettem volna ráirányítani a figyelmet, ezeket a témákat járom körbe kilenc fejezetben.

Voltak-e olyan színterek, amelyek valami miatt kimaradtak a könyvből?

BALÁZS

A könyv megjelenését követően megkérdeztem a diákjaimtól, hogy a könyvben szereplőkön kívül milyen tereket tudnak még elképzelni. Volt, akinek a játszószoba, a gyerekszoba, másnak az utca képe jelent meg, segítve abban, hogy tudatosabban éljük a hitéletünket is. A padlás az egy konkrét fejezet a könyvben, a pincét azonban nem mertem vállalni. Az új könyvben viszont archetípusokkal dolgozom, így lesz lehetőségem a mélységeket is megvizsgálni, lemenni a pincébe.

Pompor Zoltán

Siba Balázs, Siba-Rohn Hilda: Élettérkép. Az élettörténeti munka elmélete és gyakorlata
Kálvin Kiadó, 132 oldal, 1500 Ft

Siba Balázs: Hétfőtől szombatig. Lelki rítusok és spiritualitás a mindennapokban
Kálvin Kiadó, 240 oldal, 2600 Ft

 

Az Élettérkép

megvásárolható

a Kálvin Kiadó

webáruházában

Olvasson bele

a könyvbe,

idekattintva

 

 

 

 

 

 

 

 

A Hétfőtől szombatig

megvásárolható

a Kálvin Kiadó

webáruházában

Olvasson bele

a könyvbe,

idekattintva