Háztáji korrupció – Szécsi Noémi: Rohadt állatok című kötetéről
Bráder Edina - 2023.08.15.

“Látszólag azután sem változott semmi” – így indul Szécsi Noémi legújabb kötete, a Rohadt állatok c. novellagyűjtemény. A rövid történetek két, a Finnugor vámpírban már megismert szereplő, a Vakond és a Hörcsög alakjait gondolják tovább – ott egy készülő mesekönyv szereplői, és bármennyire meseszerűnek hangzik is egy kötet a kerti rágcsálók életéről, ez messze nem az.
A rövid írások helyszíne egy kisemlősöktől hemzsegő parcella, melyet nemrég minősítettek Biokertté – de ahogy az már lenni szokott, és Vakond a fentebb már idézett első mondatában megállapítja, a rendszer csak névleg változott meg, ténylegesen nem. A Biokert ugyanis továbbra is a megtermett, populista Hörcsög autoriter rezsime marad.
Ha az állatmotívumok és a cinikus politikai kikacsintások alapján az orwelli Állatfarm jutna az eszünkbe, nem járnánk messze az igazságtól: a Rohadt állatok nem beszél konkrétan a jelen politikai helyzetről, mégis sikerül megfestenie az illiberális hatalom természetrajzát.
Az, hogy a hatalom nem a népért van, mégis a népért él, hiszen az emeli a maga élére, nem új gondolat – azonban mégis új megvilágításba helyezi, ha egy Rákosira hajazó, folyvást kukoricát majszoló, termetes hörcsög lesz a hatalom arca. Hiszen amellett, hogy jól szórakozunk, a mosoly néha bizony kicsit az arcunkra is fagy, amikor egy-egy jelenet kissé jobban illik saját életünkre, mint az kényelmes lenne. A Hörcsög egy tökéletesen olajozott propagandagépezet egyetlen személyben: tudja, hogyan és milyen retorikával lehet hatni az emberekre (állatokra), és nagyon is tisztában van vele, hogy emiatt bármi történjék is, az ő akarata érvényesül. Ha ehhez az kell, hogy fátyolos hangon beszéljen nehéz gyerekkoráról, vagy a kemény télen éhezni készülő kisállatokról, akkor gond nélkül megteszi anélkül, hogy bármilyen tartalom lenne szavai mögött; csak hogy utána következő mondatával a mindig a hatalom árnyékában maradó, fekete alaknak, a Vakondnak odasúgjon valami alpári megjegyzést azokról, akiket éppen vigasztal.
A Rohadt állatok azonban nem kizárólag politikai allúzió, hanem más társadalmi jelenségeket is kielemez vagy kifiguráz: a Biokertben ugyanúgy kiközösítenek bizonyos társadalmi csoportokat, ahogyan az emberi társadalom is hajlamos erre; aki mindenáron tisztességes próbál maradni egy korrupt rendszerben, azt ugyanúgy félreállítják; az újságírók pedig bajszos bölcsészek, akik bogyócefrét szürcsölgetve teszik fel kérdéseiket egy kocsmában. A gondosan megszervezett kulturális esemény könnyűszerrel verekedésbe torkollik, a túlságosan zavargó tüntetőknek pedig nemes egyszerűséggel csak átharapják a torkát.
Sok kérdést vet fel Vakond alakja: a hatalom szinte láthatatlan, feketébe öltözött, szervilis szolgája. Vakond mindenáron a történések közelében akar maradni, még akkor is, ha a Hörcsög utasításai egészen szembemennek az ő morális értékeivel. Kételyeit megtanulta az idők során mélyen eltemetni magában, és amikor egy hosszú nap végeztével hazaér földalatti járataiba, és végre leülhet a Petflix elé; addigra ezeket már le is rendezte magában – hiszen ha ő nem tenné meg, megtenné más, érvel magában. Az örök dilemma, miszerint bűnös-e az, aki elfordítja az arcát, és vakságot színlel, sokszorozottan érvényes a Vakond esetében; ezt a szerző még meg is erősíti azzal, hogy gyakran utal a földalatti állat “vaksiságára”. Egyébként is gyakran él a metaforikus és a konkrét nyelvi jelentések összemosásával: a poloskairtást talán nem kell magyarázni, ahogy a kötet címe maga is kétértelmű.
A kötet borítóján megjelenő patkánykirály motívuma a kötetben is előkerül. Ez patkányok egy olyan csoportja, melyek egymás védelmében szűk helyen összekapaszkodnak, ettől azonban farkuk összegabalyodik, és egy kibogozhatatlan csomó keletkezik; ugyanis szétválaszthatatlanok maradnak, míg éhen nem halnak. Ha valamelyik menekülni akar, még jobban összeakadna, ezzel lassan halálra ítélve egymást. Egyértelműen nincs kimondva, de az olvasó akaratlanul is rögtön arra gondol, hogy a saját nyaka körül vajon mennyire szorul éppen a hurok.
Nehezen lehetett volna ennél többet belesűríteni ebbe a gyűjteménybe, a Rohadt állatok kiaknázza a témában és a rövid formában rejlő legtöbb lehetőséget. A szövegek éppen megfelelő hosszúságúak ahhoz, hogy egy-egy témát vagy jelenetet kiragadjanak a biokerti mindennapokból, így leginkább olyan, mintha egy kisváros ügyes-bajos dolgait bemutató sorozatot néznénk. Tulajdonképpen annyira maradandó a kötet is: a metaforák működnek, értjük az utalásokat a karanténra és az ársapkára, kényelmetlenül feszengünk a Hörcsög beszédei alatt, álmatlan éjszakákat azonban nem fog okozni. Hogy mit ad nekünk mégis a szöveg? Alkalmat arra, hogy egy kicsit kívülről tekinthessünk magunkra és problémáinkra, és esélyt, hogy úgy gondolkozzunk ezeken, hogy közben jól szórakozunk.
Bráder Edina
Szécsi Noémi: Rohadt állatok
Magvető Kiadó, 208 oldal, 3699 Ft
Ajánló tartalma:
Az archívum kincseiből:
Mondom én… Beszélgetés Garaczi Lászlóval, Gyarmati nő című legújabb kötetéről
Tarján Tamás – Könyvbölcső. Én; élet; rajz
Kaján leckék – Kaján Tibor-Martin József: Karikatúra a betűtengerben
Kefe habbal, avagy az átnyálazás hiánya – Melissa P.: Minden este 100-szor kefével
Bizonyosan – Kerékgyártó György: Hegyi szakaszok szobakerékpáron