„Azt hihetnéd, nem létezik olyan gyerek, aki szeret iskolába járni. Pedig igen!
Vannak, akik nagyon szeretnének iskolába járni, de nem tehetik meg.
Szerte a világban sok olyan hely van, ahol a gyerekeknek mindennap kihívás elmenni az iskolába, vagy el sem jutnak odáig. Mert az iskola messze van.
És több ezren élnek, szerte a világban gyerekek, akiknek legfőbb vágyuk, hogy tanulhassanak. De ott egyáltalán nincsen iskola… Az ő napjaik nem mindig olyanok, mint a tieid. De az álmaik nagyon is hasonlóak: játszani szeretnének, tanulni és kihozni magukból a legtöbbet. Kíváncsiak, okosak és bizakodnak, hogy felnőttként jobb életük lesz.”

Mindannyian emlékezünk a neten terjedő videókra, ahol hajóval evezve, mérföldeket gyalogolva, billegő kötélhídon átkelve, vagy ennél is extrémebb esetben a hegyoldalon drótkötélpályán lecsúszva jutnak el a világ különböző tájain a gyerekek az iskolákba. Vagy nem jutnak, mert szegények, és nem tudják megfizetni az oktatást, vagy nincs iskola a közelben, vagy nem működik például a klímaválság okozta katasztrófák miatt.  Jelen pillanatban is számos helyen háború dúl a világban, ami majdnem lehetetlenné teszi az oktatást. Vagy egyszerűen nincs elég tanterem, tanár, tankönyv, füzet vagy ceruza. Pedig az iskola lehet akár egy vályogból készült terem, ahol a tanuláshoz szükséges ábrák egyszerűen fel vannak rajzolva a falra. Az UNICEF jelen van ezekben a térségekben – és mint Mészáros Antónia, egykori televíziós újságíró, ma az UNICEF Magyarország ügyvezető igazgatója – a pár napja zárult könyvfesztiválon elmondta, ott vannak a gyerekek mellett, segítik őket, hogy élhessenek a tanuláshoz való jogukkal. Jelenleg is 250 millió gyerek van világszerte, aki nem tud iskolába járni. Ez elképesztően nagy szám.  A szervezet 264 millió gyerek oktatásában segédkezik az öt kontinensen. Ezzel párhuzamosan fellépnek a világ számos pontján a még mindig általános gyermekmunka ellen, ami 138 millió gyereket érint, közülük 54 millió kifejezetten veszélyes munkát végez, például bányában dolgozik. Számos helyen a lányok alig, vagy egyáltalán nem járhatnak iskolába.  Rengeteg nehéz és traumatikus helyzettel találkoznak. Mégis most egy olyan kiadvány jelent meg a szervezet égisze alatt, ami biztosan nem fogja traumatizálni az olvasókat, mert gyerekbarát, ugyanakkor szemléletformáló, elősegíti a toleranciát és a megértést. Egy mesekönyvről van szó.

Az UNICEF a Móra Kiadóval összefogva Iskola a táskámban - Így tanulnak a gyerekek a nagyvilágban címmel, hazai kortárs szerzők közreműködésével, megjelentetett egy mesekönyvet, aminek bevételével a rászoruló gyerekeket fogják támogatni. Lovász Andrea, a Móra Kiadó főszerkesztője elmondta, hogy a kiadó azonnal befogadta az ötletet, a gyermekirodalomban jártas és népszerű írók pedig pro bono vettek részt a könyv összeállításában. Az idén 75 éves kiadó születésnapi ajándékként tekint a kötetre. A könyvfesztiválon megtartott könyvbemutatón Mészáros Antónia moderálásával és Lovász Andrea részvételével két olyan újságíró és egy tanár/influenszer vett részt, akik haditudósítóként, érdeklődő újságíróként, és segíteni vágyó tanáremberként számos helyre eljutottak a nagyvilágban, ahol segítségre szoruló gyerekek élnek. Al Ghaoui Hesna a közel-keleti válságövezeteket és a libanoni palesztin sátortáborokat járta újságíróként. Kepes András diplomata szülei révén maga is sokféle iskolába járt, televíziós újságíróként pedig a világ számos táján kalandozott, és készített remek etnokulturális tudósításokat. Balatoni József, tanár – influenszer nevén Jocó bácsi –, a WMN egyik állandó szerzője, a hazai hátrányos helyzetű gyerekek segítője, aki Afrikában szintén szerzett tapasztalatokat, és számos kreatív pedagógia ötlet kidolgozója. A beszélgetésben mind egyetértettek abban, hogy az iskola a szocializálódás fontos terepe, közösséget teremt, ott találkoznak a kortárs csoportok és születnek barátságok, sok gyerek számára ez jelenti a biztonságot és az állandóságot a kaotikus világban, amiben él. Egy olyan helyszín, ahol a szellemi táplálék mellett enni kap, elmondhatja a gondjait, és segítenek feldolgozni a rossz élményeket. Esetleg rendesen fel kell öltöznie, a sokfelé szokásos egyenruha méltóságot és önbizalmat ad a diákoknak. Az iskola a harmadik világban olyan jelentőséggel bír, mint a templom, a tanító pedig a lámpás, aki megmutatja a tudás útját.

A mesekönyvben 10 népszerű, ismert kortárs szerző története szerepel, 10 ország gyerekeiről, 10 képes tudásanyaggal. A szerzők: Kertész Edina, Lackfi János, Mészöly Ágnes, Miklya Luzsányi Mónika, Molnár Krisztina Rita, Szabó Imola Julianna, Tamás Zsuzsa, Tóth Krisztina, Várfalvy Emőke és Vig Balázs. Az írók választhattak, melyik ország gyerekeiről és iskolájáról szeretnének írni. Török Eszter illusztrátor pedig arra törekedett, hogy az adott ország jellegzetes vonásai megjelenjenek a rajzaiban. A mesék a gyerekekhez szólnak, leírják, hogyan működnek az iskolák a világ más részein, milyen nehézségekbe ütközik az odajutás, milyen életet élnek a távoli vidékek nebulói, és milyen kihívásokkal találkoznak. Gyerekszemmel megtapasztalt félelmeik és bizonytalanságuk éppúgy jelen van a szövegekben, mint pillanatnyi boldogságuk, és soha meg nem fogyatkozó reményeik. A jurtában élő mongóliai gyerekek például csupán egy rövid nyári iskola erejéig találkozhatnak egymással, az év többi részében a családjukkal és a kecskenyájakkal járják a sztyeppét. A földrengést szenvedett Nepálban a gyerekek egy fűre terített takarón tanulnak, miközben a jóságos és a haragos jetiről hallgatnak mesét. Elefántcsontparton a tengerből kihalászott műanyag szeméthegyek újrahasznosításával épül iskola a gyerekeknek. Egy jemeni kisfiú – aki még az iskolatáskáját sem tudja megtölteni a belevalókkal – tompa végű ceruzájával satírozva megnyer egy nemzetközi rajzversenyt. A Fülöp-szigeteken élő kisgyerek boldogan játszik a macskájával, amíg a trópusi viharokban tönkrement iskolát renoválják. A háború és földrengés sújtotta Szíriában a lánygyerekek maguk kezdik el újjáépíteni lerombolt iskolájukat. Szudánban, ahol több mint egy évtizede dúl a polgárháború, egy különleges kisfiú egy kék fürjmadárral ismétli át, amit az iskolában tanult.  Egy afganisztáni kislány már csak otthoni körben tanulhat a szüleitől, a fegyveres ellenőrzések miatt még a házból sem mehet ki. A háborús és az időjárási katasztrófáknak kitett Burkina Fasóban egy menekült kislány a családjától elszakadva, egy intézetbe kerülve tudja csak újrakezdeni az iskolát, ahová szerencsét hozó kabalaállata is elkíséri. A magyar gyerekeket is megérintheti a szomszédos ukrajnai kislányok fiktív levélváltása. Egyikük menekültként kezdi újra az iskolát Németországban, másikuk a harkivi metróban felállított ideiglenes iskolában folytatja tanulmányait.

A történetek egyszerre szórakoztatnak és tanítanak, ezen kívül megmutatják, milyen fontos, hogy minden gyermek hozzáférhessen az oktatáshoz. A mesék végén rövid összefoglaló található az adott ország politikai és gazdasági viszonyairól, majd egy QR-kód segítségével a gyerekek ellátogathatnak az UNICEF oldalára, ahol elolvashatják és videón megnézhetik, miként élnek a távoli országok gyerekei, és hogyan járnak iskolába.

Szénási Zsófia
Fotó: Móra Kiadó

Iskola a táskámban. Mesék az iskoláról, a világról és a reményről. UNICEF-mesekönyv
Móra Kiadó, 48 oldal, 3999 Ft

E könyv megvásárlásával az UNICEF munkáját is támogatja - azt a segítséget, amely valódi változást jelent a világ legnehezebb sorsú gyermekeinek az életében.

Az Iskola a táskámban

megvásárolható

kedvezményes áron

a Móra Kiadó

webáruházában

Olvasson bele

a könyvbe,

idekattintva