Cserna-Szabó András ismét regénnyel állt olvasói elé. Ezennel még informatívabb, még megbotránkoztatóbb és még elevenebb, mint korábban. Az életmű új, meghatározó alkotásáról beszélgettünk a szerzővel.

– A főhős Zerkó, vagyis Dinnye történetén keresztül megismerjük az ókori görögök és rómaiak mindennapjait, a mélyszegénységtől a gazdagságig. Szerette a történelem témájú munkát?

– Az ókori görögökről kevesebbet tudunk meg a regényből, bár Zerkó apja ciprusi görög, és magát a sztorit is egy ciprusi kocsmában adja elő a törpe. Viszont a késő ókori rómaiak életét valóban alaposan megismerjük. A regény első két fejezete egy római nagyvárosban, az észak-afrikai Hippo Regiusban, Numidia provinciában játszódik, egy berber nyomornegyedben, majd egy gazdag római fényűző otthonában. Járunk rabszolgapiacon, fürdőben, Ágoston püspöknél, kuplerájban. Aztán ennek a római világnak hirtelen vége szakad a vandálok miatt. Amit csak lehetett, megpróbáltam hűen visszaadni: politikai történések időrendjét, díszleteket, szereplőket. Szent Ágoston például tényleg éppen ebben az időben volt Hippo püspöke, és tényleg a másfél évig húzódó vandál ostrom alatt halt meg. A római élet ábrázolása hálás téma, rengeteg élvezetes és alapos munka elérhető a korról magyarul is, ilyen Ürögdi György A régi Róma című könyve, amiben az öltözködéstől a konyháig, a lakberendezéstől az időszámításig mindent megtalálunk.

– Zerkót egy létező istenről, Priapusról mintázta, aki szélsőségesen méretes nemi szervéről lett ismert. Bátor vállalkozás, ami nem éppen a női olvasókat célozza. Gondolt arra, hogy a szexista asszociáció miatt közönséget veszít a könyv?

– A „szexista” az Idegen Szavak Gyűjteménye szerint ezt jelenti: „Az egyik nemet (többnyire a nőit) a másikkal szemben hátrányosan megkülönböztető (gondolkodásmód).” Itt ilyesmiről nincs szó. Itt mindössze arról van szó, hogy Zerkót római gazdája azért veszi meg, mert kísértetiesen hasonlít kedvenc istenére.

„Priapus egy előkelő származású görög torzszülött istenség. Dionüszosznak, a bor és a mámor istenének és Aphroditének, a szépség és a szerelem istennőjének porontya. Eredetileg Priaposznak hívták, de a rómaiak lenyúlták a görögöktől. Mint annyi mindent. Ez a Priapus a nagy lőcsével a kertek őre, ő ügyel a mezsgyék helyes kitűzésére, a források tisztaságára, a halászok, a hajósok, a kurvák, az iszákosok, a perverzek és az eunuchok pártfogója.”

Aki ezért nem olvas el egy regényt, az prűd. A szemérmesség egyébként nem kifizetődő kulturális magatartás, hiszen az ember olyan zseniális művekről marad le, mint az Ószövetség, a görög mitológia vagy Rabelais, Joyce és Hajnóczy Péter könyvei.

– A nyelv is érdekes! Ugyan mai, de számos latin kifejezést olvasunk, nem beszélve a vulgáris szóhasználatról. Egyre több szerző fogalmaz így regényében, és maga máskor is használt „választékos szavakat” (pl. Extra dry). Mit ad ez a zsáner, ha úgy tetszik, a csúnya beszéd a könyvhöz?

– Ez az a nyelv, amit ma a társadalom nagy része beszél. Nem csak a kocsisok, mint régen, hanem szinte mindenki. Fiatal és idős, férfi és nő, gazdag és szegény, vidéki és fővárosi. Azokat a trágár szavakat, melyek a regényben megjelennek, ma ugyanúgy kimondja bizonyos helyzetekben például egy magasan képzett, jól kereső vezető, egy napról napra élő értelmiségi, vagy egy mélyszegényben élő ember. Ebből a szempontból nincs köztük kulturális szakadék. Persze nem mindig és nem mindenki, de tapasztalataim szerint túlnyomó többségünk használja ezeket a szavakat. Például a kocsmában, néhány korsó sör után gyakrabban. A regény történetét Zerkó egy ciprusi ivóban mondja el halász kollégáinak. Görögül. Ezt nekem magyarul kellett megoldanom, és végül úgy döntöttem, hogy a törpém egy mai kocsmakilincs nyelvi regiszterében szólal majd meg. Az írónak néha van dolga a valósággal is. Amikor egy elvörösödött fejű, idegtől reszkető egyén kikiabál a fekete autója ablakán egy novellában, akkor nem írhatom azt, hogy ezt mondja: „Jupiterre, megkérném nagy szeretettel tisztelt adófizető társamat, úgy is mint felebarátomat és honfitársamat, hogy méltóztassék beengedni maga elé a belső sávba, mert lelki békém nem lesz tökéletes!”

– A történet végére több csavarral találkozunk, mint egy klasszikus görög drámában. Irodalmi szempontból meglepődnék, ha nem lenne nagy vízhangja a Zerkónak. Maga hogy fogadja a laudációkat? És hogy a kritikát?

– Mindig csodálkozom, amikor egy-egy kollégám azt nyilatkozza, ő mennyit tanul a kritikákból. Nekem íróként ezzel nincs dolgom. A magánember – akinek ugyanaz a neve, mint az írónak – örül egy elismerő írásnak, vagy bosszankodik az ellenkezője miatt, de ennek már nincs köze a könyvhöz, az kész van, megváltoztathatatlan. Számomra azok a visszajelzések fontosak, amiket a könyv elkészülte előtt kapok szerkesztőimtől és „szakértőktől”. Például Darida Benedek, aki a könyveimet szerkeszti, görög-latin szakon végzett, rengeteget segített. Gőzsy Zoltán a pécsi egyetemen tanszékvezető, történelmi kérdésekben ő kritizált. Illetve vannak írók, akiknek a véleményére sokat adok. Az utóbbi évtizedek egyik legjobb magyar történelmi regényét, a Török tükör című művet Horváth Viktor írta. Ő is olvasta a Zerkó korai verzióját, és sok jó ötletet adott. Azt is mondta, a történelmi regény csakis vastag lehet, ez íratlan szabály a szakmában! Ezekért rendkívül hálás vagyok, nélkülük más lenne a legújabb könyvem.

Vermes Nikolett

Cserna-Szabó András: Zerkó - Attila törpéje
Helikon Kiadó, 412 oldal, 4299 Ft