Megjelent a Valahol Európában sorozat legújabb darabja, Jean Rouaud Jeles férfiak című regénye. A könyvbemutatóra a szerző Magyarországra látogatott, és interjút adott a Könyvhétnek. A szerzővel Szepesi Dóra beszélgetett, az interjú a Könyvhét 2014/3. számában jelent meg.

- Első   regénye  a  franciául  1990-ben  megjelent A  becsület  mezején volt, amellyel rögtön elnyerte a Goncourt-díjat. (Nálunk a L’Harmattan, 2011-ben adta ki.)  Az interneten láttam egy akkori kisfilmet, és feltűnt egy jelenet, hírlapokat árul egy bódéban. Nem értettem, mi volt ez az újságokkal…

- Hét éven keresztül árultam újságot Párizs 19. kerületében. Nem szerettem volna olyan munkát vállalni, ami túlságosan lefoglal szellemileg, teljes mértékben az írásra akartam koncentrálni. Dolgoztam egy ideig könyvesboltban is, de az megterhelt. Érdekes volt, hétfőn megkaptam a Goncourt-díjat és péntekig még dolgoztam újságárusként.

- Korabeli képeslapokat is mutattak a filmen, az anyaggyűjtésre utaltak?

- Nem. Ez úgy történt, hogy a regényben leírok néhány fényképet, és a kiadó, amikor megjelent a könyv, kérte tőlem, hogy azokat esetleg kirakhatnák egy vitrinbe, kiegészítésként. Akkor be kellett vallanom, hogy azokat a fotókat csak kitaláltam. Nem léteznek, amikről írok, ezért kerestek másokat helyettük. Ha a regényben egy fényképet ír le valaki, még ha a fényképek teljesen fiktívek is, akkor is valamiféle valóságérzetet vagy tényszerűség érzetet keltenek az olvasóban.

- Egy szép régi írógépet is láttam ott. Írógéppel ír?

- Igen. Akkor még nem volt számítógép, ami a világ legjobb találmánya szerintem, mert tulajdonképpen megszűnik a javítás. Írógéppel, ha csak egy szót kellett kijavítani, akkor lefestettem és újragépeltem, ha viszont egy mondatot akartam beszúrni, az egész oldalt le kellett újra írni. A számítógép viszont a szöveg tökéletes állapotát mutatja meg. Elárulom, hogyha ehhez a regényhez számítógépet használtam volna, hosszabb lett volna…

- Műve az első kötet megjelenése óta ötrészes regényfolyammá, pentalógiává bővült, amelynek köteteit majd harminc különböző nyelven adták ki. Magyarul az első kettő olvasható, de jön remélhetőleg a többi is.

- Az egészet úgy hívom, hogy a halottak könyve. Egy-egy családtag történetét írom meg, az édesanyám és az édesapám halálát dolgozom fel benne. Ezen a két haláleseten keresztül nemcsak a saját családom történetét jelenítem meg, hanem egy társadalmi miliőt, egy szociális közeget is teljes mértékben meg tudok festeni.

- Jeles férfiak a könyv címe magyarul, és számomra úgy tűnik, nem csak az apára, hanem egy generációra vonatkozik. A „jeles” szó erkölcsi minősítést, helytállást és a hősiesség példáját sugallja.

- Az eredeti cím, Des hommes illustres, vagyis illusztris férfiak, a latin „híres emberek”-re a „de viris illustribus”-ra utal. Azt akartam érzékeltetni, hogy ezek a férfiak, akikről itt szó van, azáltal lesznek jelesek vagy illusztrisak, hogy beszélnek róluk, hogy az író megírja őket és ezáltal rájuk is vetül valamennyi fény, ami amúgy nem lenne így, merthogy a nagybetűs történelmet nem érdeklik ezek a személyek. Az a célom, hogy ezeket a férfiakat, akiket a történelem elfelejtene, megőrizzem az írásomon keresztül. Azt tudom, hogy a német kiadásban nem illusztrisnak fordították, mert ilyen formában a náci ideológiára utalt vissza. (A francia nyelvben egyébként ez sokkal megszokottabb kifejezés, mint a magyar illusztris. – tette hozzá Kovács Veronika, a tolmács.) A latin kifejezésre visszatérve azt is hangsúlyozom, hogy – akár Plutarkhosz Párhuzamos életrajzok című művei –, egyfajta kontinuitást adok ezeknek a történeteknek, az emberiség történetéről is szólnak.

- Ábrázolásmódja érzéki, költői, az olvasók bevonódnak egy folyamatba, szinte mintha velünk történne a történelem. Miből táplálkozik ez a fajta látásmód?

- Az Új regény hatott rám nagyon erősen. Ez a prózai irányzat pontosan így dolgozik, hogy teljesen elhagyja a cselekményt, mint a regény kiemelt tényezőjét és csak a leírásra koncentrál, de arra nagyon aprólékosan, mint például Claude Simon, vagy Robbe-Grillet, aki tíz oldalt tud írni egy paradicsomról. École du regard-nak, a tekintet iskolájának nevezik ezt a mozgalmat.

- A kortárs magyar írók közül kiket ismer?

- Kertész Imrét ismerem. A Sorstalanságot a század egyik legnagyobb regényének tartom.

- Egy ismerősöm most olvassa Zola összes műveit, mégpedig e-bookon. Különben nem biztos, hogy olvasna ilyen mennyiségben tőle, de így étvágyat gerjesztenek egymás iránt a regények. Mi a véleménye erről?

- Szerintem el lehet olvasni a Proust meg a Tolsztoj összest e-book nélkül is, én ezt csinálom, úgyhogy számomra nem jelent olyan sokat. Franciaországban nem hozott nagy változást az e-könyv, de az biztos, hogy könnyebb tartani, mint egy vaskos kötetet, bizonyos értelemben egyszerűbb. Franciaországban nagyon sokan olvasnak a metrón, de a legtöbb embert könyvvel látni, ritka, aki elektronikus eszközökkel olvas. Ráadásul egy e-book readert nem lehetne elvinni egy lakatlan szigetre, mert egy idő után lemerülne az elem. Sokkal biztonságosabb, elvinni mind a húsz kötetet a Rougon-Macquart sorozatból!

Szepesi Dóra
Fotó Benes Mátyás

Jean Rouaud: Jeles férfiak
L’Harmattan Kiadó, 160 oldal, 2300 Ft