Könyvhét 2023
A legelső
karácsony
A Móra Kiadói Csoport
újdonságai a könyvfesztiválra
Kőszeghy Elemér
A magyarországi ötvösjegyek...
SZERZŐI KIADÁS
PROFI MÓDON
A legelső<br>karácsony A Móra Kiadói Csoport<br>újdonságai a könyvfesztiválra Kőszeghy Elemér<br>A magyarországi ötvösjegyek... SZERZŐI KIADÁS<br>PROFI MÓDON
Könyvhét folyóirat

Jobboldali elhajlás vagy marxista őskövület? – Beszélgetés Romsics Ignác történésszel

Mátraházi Zsuzsa - 2026.11.03.

A szerző Hetven év – Egotörténelem 1951-2021 című könyve se nem memoár, se nem szociográfia, se nem politikatörténet, hanem mindez érdekfeszítően egybegyúrva. Most jelent meg az 1986-tal záródó első kötet, a második jövőre várható.

– Szülőhelye tájegységének, városoknak, egyetemeknek vagy éppen a Történettudományi Intézetnek a történetét is alapos részletességgel és szórakoztatóan mutatja be. Mindig ilyen remek volt a memóriája?

– Amint idősödik az ember, egyre inkább a múltjában él, és egyre kevesebbet gondol a jövőre. Ezzel arányosan jönnek elő a tudat mélyrétegeiből rég elfelejtett helyzetek, történések, személyek. Hetven fölött én már ebben a korban vagyok.

Másrészt kifejezetten törekedtem rá, hogy a memóriámat ne csak megőrzött levelezésemmel és naplóimmal frissítsem fel, illetve ellenőrizzem, hanem célzott levéltári kutatásokkal.

Gyermek- és ifjúkorom hiteles felidézése érdekében például egykori alma matereim irattáraiban, a kalocsai múzeumban és a kecskeméti megyei levéltárban egyaránt többször megfordultam.

– Eredetileg memoárt kezdett írni, és utána alakult úgy a kézirat, hogy egotörténelem lett belőle, amelyben szakmájához híven a XX. század második felének politikai viszonyai is a szokásosnál jobban kirajzolódnak?

– A 2010-es évek közepén fordult meg először a fejemben, amikor a Korridor névre keresztelt szellemi-baráti kör egyfajta kollektív visszaemlékezés-félébe fogott. Ez egy nyolc-tíz fős társaság volt, tagjai közt Csányi Vilmossal, Gombár Csabával, Hankiss Elemérrel, Kende Péterrel, Lengyel Lászlóval, Standeisky Évával, Szilágyi Ákossal és Várhegyi Évával. Érdekesek voltak ezek a beszélgetések (Utak és démonok címmel olvashatók is), ám én elégedetlen voltam, másféle visszaemlékezésre gondoltam. Hogy ebből az érlelődő ötletből valóság lett, abban a Covidnak volt döntő szerepe. Amikor 2020-21-ben majdnem minden szünetelt, és nagyrészt én is mindig otthon ültem, sok szabadidőm volt. Másrészt éppen tavaly lettem 70 éves, és ezzel együtt nyugdíjas. Ezek együtt indítottak arra, hogy ebbe a vállalkozásba fogjak.

 

– A családfakutatásából kiderül, hogy”ősi” magyar, illetve dalmáciai gyökerűek a felmenői. Befolyásolta ez valaha szakmai álláspontját?

– Etnikai értelemben egyáltalán nem. Szüleim, nagyszüleim nem tudták, hogy az őseik kik voltak, és hogy hogyan kerültek oda, ahol éltek. Valamennyien csak magyarul beszéltek, s azt, hogy magyarok, olyan természetesnek tartották, mint azt, hogy férfiak vagy nők. Identitásuknak két meghatározó eleme volt: a paraszti lét és a katolikus vallás.

Bármilyen távol is kerültem kibocsátó közegemtől, ezek az én értékrendembe és világlátásomba is beépültek, és áttételesen történelemszemléletem alakulását is befolyásolták.

Egy alkalommal szememre is vetették, hogy túlságosan azonosulok a XX. századi magyar parasztság hányatott sorsával, s más társadalmi csoportok szenvedéseit nem hangsúlyozom ugyanilyen átéléssel.

– Mit gondol, az önénél nagyobb erőfeszítésre van szüksége az akadémiai tagság eléréséhez annak, aki ma szegény sorban nő fel a Kalocsa melletti szállásokon, távol a kulturális centrumtól?

– Részben igen, részben nem. Igen, mert az 1960-as években az volt a vidéki közhangulat, hogy a tehetséges parasztgyerekeknek középiskolába, s onnan, ha elég rátermettek, egyetemre vagy főiskolára kell menniük.

A társadalmi mobilitás csatornái azóta eldugultak, de legalábbis összeszűkültek. Ugyanakkor a tömegkommunikációs forradalom olyan perspektívákat nyitott meg a vidéki szegény gyerekek előtt is, amelyek korábban elképzelhetetlenek voltak.

Ha tehát valaki tehetséges, szorgalmas és ambiciózus, akkor, azt hiszem, ma is van esélye a kitörésre. Talán nem akkora, mint az én gyermekkoromban, de azért van.

– Oktatástörténelmet is beágyazott a művébe. Mennyiben érzi úgy, hogy személyisége alakulásában szerepe volt a korabeli kettős nevelésnek vagy akár a sok mozgalmi dalnak, amelyeket megemlít? Szokta esetleg magában dudorászni a Poljuskát, a Geyer Flórián dalát (amelyről munkájából megtudhatjuk, hogy a magyarországi SS-ek kedvenc nótája volt), a Marseillaise-t vagy a Bella ciaót?

– Hetente autóval utazom Egerbe tanítani. Oda és vissza mindig zenét hallgatok. A Bella ciao két feldolgozásban is szerepel a repertoárban: Yves Montand klasszikus és Goran Bregovic modern előadásában. Ahogy a Che Guevara halálát megéneklő Hasta siempre is a csodálatos Nathalie Cardone és kevésbé ismert előadók tolmácsolásában. A többi említett dal viszont nem. Azok ifjúságom részei; nagy mennyiségű tudatmódosító folyadékot kellene elfogyasztanom hozzá, hogy éneklésükbe fogjak.

– Tempora mutantur…, írja könyvében arról, hogy egyszer csak már nem vászon, hanem kordbársony farmerra vágyott. Szakmai értelemben a változó időkkel együtt mennyit formálódott a véleménye az Ellenforradalom és konszolidáció című első kötetében tárgyalt korszakról? Ezt a munkáját a Történettudományi Intézetben Ránki György erősen kritizálta, mert a Horthy-korszak rehabilitációjának tekintette.

– Egyáltalán nem változott, legfeljebb finomodott. Erre legjobb bizonyíték, hogy néhány későbbi tanulmányommal együtt ezt a munkámat a Helikon Kiadó 2018-ban lényegében változatlan szöveggel újra kiadta A Horthy-korszak címen.

A világ persze sokat változott az elmúlt negyven évben, s ami 1979-81-ben még „jobboldali elhajlásnak” minősült, az ma többek szerint „marxista őskövület”.

Konkrét példával élve: annak idején azért bíráltak, mert a rendszert nem fasiszta diktatúraként, hanem autoriter parlamentarizmusként írtam le, manapság pedig azért, mert nem demokráciának, hanem változatlanul autoriter parlamentarizmusnak tartom.

– Megbánta valaha egy pillanatra is, hogy rendszerkritikus fiatalként szakmai előmenetele érdekében belépett az MSZMP-be?

– Nem vagyok rá büszke, de nem is szégyellem. Aki erről többet akar tudni, olvassa el a könyv vonatkozó részeit.

Mátraházi Zsuzsa
Fotó: Debreczeni Fanni

Romsics Ignác: Hetven év - Egotörténelem 1951-2021 - 1. kötet
Helikon Kiadó, 420 oldal, 5499 Ft

Ajánló tartalma:

Új kód kérése

Rovat további hírei:
Hozzászólás szövege:
Felhasználói név*:
E-mail*:



Kálvin 1031Móra 1029KőszeghyÉlet és IrodalomTandori SzubjektívSzabadmatttandori.huCsibi tűzoltó lesz
Belépés