Jobboldali elhajlás vagy marxista őskövület? – Beszélgetés Romsics Ignác történésszel
Mátraházi Zsuzsa - 2026.11.03.

A szerző Hetven év – Egotörténelem 1951-2021 című könyve se nem memoár, se nem szociográfia, se nem politikatörténet, hanem mindez érdekfeszítően egybegyúrva. Most jelent meg az 1986-tal záródó első kötet, a második jövőre várható.
– Szülőhelye tájegységének, városoknak, egyetemeknek vagy éppen a Történettudományi Intézetnek a történetét is alapos részletességgel és szórakoztatóan mutatja be. Mindig ilyen remek volt a memóriája?
– Amint idősödik az ember, egyre inkább a múltjában él, és egyre kevesebbet gondol a jövőre. Ezzel arányosan jönnek elő a tudat mélyrétegeiből rég elfelejtett helyzetek, történések, személyek. Hetven fölött én már ebben a korban vagyok.
Másrészt kifejezetten törekedtem rá, hogy a memóriámat ne csak megőrzött levelezésemmel és naplóimmal frissítsem fel, illetve ellenőrizzem, hanem célzott levéltári kutatásokkal. |
Gyermek- és ifjúkorom hiteles felidézése érdekében például egykori alma matereim irattáraiban, a kalocsai múzeumban és a kecskeméti megyei levéltárban egyaránt többször megfordultam.
– Eredetileg memoárt kezdett írni, és utána alakult úgy a kézirat, hogy egotörténelem lett belőle, amelyben szakmájához híven a XX. század második felének politikai viszonyai is a szokásosnál jobban kirajzolódnak?
– A 2010-es évek közepén fordult meg először a fejemben, amikor a Korridor névre keresztelt szellemi-baráti kör egyfajta kollektív visszaemlékezés-félébe fogott. Ez egy nyolc-tíz fős társaság volt, tagjai közt Csányi Vilmossal, Gombár Csabával, Hankiss Elemérrel, Kende Péterrel, Lengyel Lászlóval, Standeisky Évával, Szilágyi Ákossal és Várhegyi Évával. Érdekesek voltak ezek a beszélgetések (Utak és démonok címmel olvashatók is), ám én elégedetlen voltam, másféle visszaemlékezésre gondoltam. Hogy ebből az érlelődő ötletből valóság lett, abban a Covidnak volt döntő szerepe. Amikor 2020-21-ben majdnem minden szünetelt, és nagyrészt én is mindig otthon ültem, sok szabadidőm volt. Másrészt éppen tavaly lettem 70 éves, és ezzel együtt nyugdíjas. Ezek együtt indítottak arra, hogy ebbe a vállalkozásba fogjak.
– A családfakutatásából kiderül, hogy”ősi” magyar, illetve dalmáciai gyökerűek a felmenői. Befolyásolta ez valaha szakmai álláspontját?
– Etnikai értelemben egyáltalán nem. Szüleim, nagyszüleim nem tudták, hogy az őseik kik voltak, és hogy hogyan kerültek oda, ahol éltek. Valamennyien csak magyarul beszéltek, s azt, hogy magyarok, olyan természetesnek tartották, mint azt, hogy férfiak vagy nők. Identitásuknak két meghatározó eleme volt: a paraszti lét és a katolikus vallás.
Bármilyen távol is kerültem kibocsátó közegemtől, ezek az én értékrendembe és világlátásomba is beépültek, és áttételesen történelemszemléletem alakulását is befolyásolták. |
Egy alkalommal szememre is vetették, hogy túlságosan azonosulok a XX. századi magyar parasztság hányatott sorsával, s más társadalmi csoportok szenvedéseit nem hangsúlyozom ugyanilyen átéléssel.
– Mit gondol, az önénél nagyobb erőfeszítésre van szüksége az akadémiai tagság eléréséhez annak, aki ma szegény sorban nő fel a Kalocsa melletti szállásokon, távol a kulturális centrumtól?
– Részben igen, részben nem. Igen, mert az 1960-as években az volt a vidéki közhangulat, hogy a tehetséges parasztgyerekeknek középiskolába, s onnan, ha elég rátermettek, egyetemre vagy főiskolára kell menniük.
A társadalmi mobilitás csatornái azóta eldugultak, de legalábbis összeszűkültek. Ugyanakkor a tömegkommunikációs forradalom olyan perspektívákat nyitott meg a vidéki szegény gyerekek előtt is, amelyek korábban elképzelhetetlenek voltak. |
Ha tehát valaki tehetséges, szorgalmas és ambiciózus, akkor, azt hiszem, ma is van esélye a kitörésre. Talán nem akkora, mint az én gyermekkoromban, de azért van.
– Oktatástörténelmet is beágyazott a művébe. Mennyiben érzi úgy, hogy személyisége alakulásában szerepe volt a korabeli kettős nevelésnek vagy akár a sok mozgalmi dalnak, amelyeket megemlít? Szokta esetleg magában dudorászni a Poljuskát, a Geyer Flórián dalát (amelyről munkájából megtudhatjuk, hogy a magyarországi SS-ek kedvenc nótája volt), a Marseillaise-t vagy a Bella ciaót?
– Hetente autóval utazom Egerbe tanítani. Oda és vissza mindig zenét hallgatok. A Bella ciao két feldolgozásban is szerepel a repertoárban: Yves Montand klasszikus és Goran Bregovic modern előadásában. Ahogy a Che Guevara halálát megéneklő Hasta siempre is a csodálatos Nathalie Cardone és kevésbé ismert előadók tolmácsolásában. A többi említett dal viszont nem. Azok ifjúságom részei; nagy mennyiségű tudatmódosító folyadékot kellene elfogyasztanom hozzá, hogy éneklésükbe fogjak.
– Tempora mutantur…, írja könyvében arról, hogy egyszer csak már nem vászon, hanem kordbársony farmerra vágyott. Szakmai értelemben a változó időkkel együtt mennyit formálódott a véleménye az Ellenforradalom és konszolidáció című első kötetében tárgyalt korszakról? Ezt a munkáját a Történettudományi Intézetben Ránki György erősen kritizálta, mert a Horthy-korszak rehabilitációjának tekintette.
– Egyáltalán nem változott, legfeljebb finomodott. Erre legjobb bizonyíték, hogy néhány későbbi tanulmányommal együtt ezt a munkámat a Helikon Kiadó 2018-ban lényegében változatlan szöveggel újra kiadta A Horthy-korszak címen.
A világ persze sokat változott az elmúlt negyven évben, s ami 1979-81-ben még „jobboldali elhajlásnak” minősült, az ma többek szerint „marxista őskövület”. |
Konkrét példával élve: annak idején azért bíráltak, mert a rendszert nem fasiszta diktatúraként, hanem autoriter parlamentarizmusként írtam le, manapság pedig azért, mert nem demokráciának, hanem változatlanul autoriter parlamentarizmusnak tartom.
– Megbánta valaha egy pillanatra is, hogy rendszerkritikus fiatalként szakmai előmenetele érdekében belépett az MSZMP-be?
– Nem vagyok rá büszke, de nem is szégyellem. Aki erről többet akar tudni, olvassa el a könyv vonatkozó részeit.
Mátraházi Zsuzsa
Fotó: Debreczeni Fanni
Romsics Ignác: Hetven év - Egotörténelem 1951-2021 - 1. kötet
Helikon Kiadó, 420 oldal, 5499 Ft
Ajánló tartalma:
Az archívum kincseiből
Felnőtt az első funkcionális analfabéta nemzedék? – Havas Katalin az olvasási szokások változásáról
Európa lehetőségei a posztmodern korban – Utópiák és illúziók nélkül
Az irodalmi kánon változásai – Beszélgetés Fráter Zoltán irodalomtörténésszel
Az emberi evolúció modellje a kutya – Csányi Vilmos képviselte a modern teológiát



















