Kézjegyek a félmúltból 2. – Tandori Dezső: Koppar Köldüs avagy a dedikált papírszalvéta
Tarján Tamás - 2013.12.06.
Dedikált Tandori-köteteim közül talán azzal kellene büszkélkednem, hogy a kultikussá lett, 1973-as Egy talált tárgy megtisztítása két példánya is megtalálható polcomon, s az egyik tartalmaz bejegyzést/betűképet a költőtől. Bár írásom tárgya nem ez lesz, nem állom meg hasonmás közlését és a dedikáció részleges rekonstruálását: „A nem múló idő / jele / avagy: / [itt t betűkből képzett, a múlt idő jelét képverssé variáló hullámvonal – mondjuk: t-madarak a t-folyó felett – következik] / »A hullámzás áthalad / a jelsai temetőn« / 1986. IV. 28. / TD”. Az idézet összefügg a kötet tartalmával, illetve Jelsa neve utal a Horvátországhoz tartozó Hvar szigetén található Adria-parti üdülőhelyre, melyről Tandori nem egy írásában megemlékezett. Mint a keltezésből kitűnik, a kötet nem a megjelenéskor, hanem tizenhárom évvel később érkezett címemre. Ajándékával a költő – egy hosszas telefonbeszélgetésünk kapcsán – örömet kívánt szerezni, mert joggal gondolhatta, hogy az annak idején elkapkodott nevezetes „sárga könyv” nincs meg nekem, ahogyan oly sok más olvasójának sem. De megvolt, megvan, hosszú ideje szolgál egyetemi óráim immár szétesőben levő, agyonforgatott szövegforrásául.
Az sem egészen mindennapi, hogy a Sancho Panza királysága című, 1991-es, füzetnyi terjedelmű regény publikálása után Tandori kétszer vett fel címjegyzékébe, s 1992-ben és 1993-ban is küldött belőle bőségesen (több oldalon) dedikált példányt. A későbbi küldemény (78. sorszámú füzet) kérdőleg utal a korábbira (79. sorszámú): elküldtem-e már…? A két füzetet tehát egymás mellől emelte ki Tandori a kiadó sorszámozta halmazból, de az alacsonyabb sorszámút postázta később. A másikba ceruzával írt röpke episztolá(ka)t: „1992. I. 13. / Sancho Panza deszkakerítése [= maga a nyomtatott kötetcím] / mellől – / Tamásnak, Té√ének / – egy még nem / fogyó / könyvet / cerkával / TD”, majd a mottó-oldalon: „(épp 1 óra 15 percet / töltött itt / egy szén- / cinege) / Furcsa volt életet látni menni el”. Nevem TT helyett Té√é monogramja ugyanúgy rávall Tandorira, az akkor épp „madaras korszakát” élő költőre, mint a megmenteni nem tudott széncinege gyászolása, a befogadott kismadár elmúlásának dedikációban történő hírül adása.
Tandori Dezső hetvenötödik születésnapjához (2013. december 8.) közeledve a Jelenkor című folyóirat hasábjaira szánt köszöntő esszében (Ekezetek – TD 75) szóba hoztam azt a papírszalvétát, mely az 1991-es verseskötet, az Egy talált tárgy megtisztításával szinte egyenrangúan jelentékeny Koppar Köldüs h e l y e t t hordozza a dedikációt. „Dömiéktől: / »Köln/Düsseldorf« / Szeretettel / TD / (Budapest)”. „Dömiék” (TD „medvés” korszakának a vezérfiguráról elnevezett alakjai) a zöld, lila, piros színben tarkálló szalvétán jókedvű sárga kis medvék képét öltik. Lepkékkel sziesztáznak, gomba alatt hűsölnek, harangvirág-kalpagban járnak.
Maga a kötet távolról sem ilyen idilli. Csak kolofonja árulja el, hogy a Holnap Kiadó jelentette meg, felelős szerkesztője Háy János. 59 forintba került a fűzött könyv. Fedélterve Lengyel András festőművészt dicséri. (Lengyel András irodalomtörténész neve is fel-felbukkan a Tandori-életmű holdudvarában.) A borítókép valószínűleg átvétel valamely science fiction folyóirat vagy könyv illusztrációs anyagából (az interneten – sietős kereséssel – nem sikerült rábukkanni). Négy saroknégyzetében magyar, német, orosz és angol nyelven a „136 különböző repülő csészealj” („136 different types of U.F.O.s” stb.) tájékoztatás áll. Kétszer nyolc mezőt a szerző neve és a könyv címe foglal el, így valójában 120 inkább mulatságos, mint komolyan vehető forma önti el a címoldalt (például holdsarló, szív, kuglibaba, teniszütő, ejtőernyő, szegek).
A mozaikos tördeltséggel és valószerűtlenséggel a tervező ráutal a kötet szövegalakítási módszerére, melynek lényege, hogy a költő – „lóversenyes korszakában”, külhonban, Kölnben, de Budapesten is – olyan írógépen hozza létre a versszövegeket, amelynek klaviatúrája nem teljesen egyezik a magyar ábécé és írásjel-készlet állományával, illetve sokszor készteti melléütésre a különben márkás (villany)írógép használóját. A kettős-sokszoros hibaforrás groteszk nyelvezetet, szövegalakítást, stílusvilágot teremt, amely némi rébuszfejtésre, a két- és többértelműségek dekódoló fogadására, a suta-„régies” nyelv keltette megütközés és derű ironikus értelmezésére szólítja az olvasót.
Álljon itt egyetlen példa, négy sor a 33. oldalról: „muzejm bemegy ember nagy csend egy szal maga vegigjarj gyorsan gladbch / muzej, ot van elet hihetetlen valtozat, igazi, nem klip, nem klip, csak / telviozj klip neztem magany elen, egesz komponalt filmeket elev untam, / it legalb gyorsan valtozot minden – klipek – s nem koötelzett semenyre”. A szeszélyes központozás, a mellékjelek kényszerű-tudatos elhagyása, a nyelvi facsartság ellenére nem különösebben nehéz kihámozni a lényeget. A külföldre látogató – vagy munkaeszköze, írógépe előtt magányosan üldögélő – alkotó ember egyedülléte a nyelv/nyelvhiány okozta sebek s keltette játékok révén éli meg otthonától és anyanyelvétől való átmeneti elszakadásának állapotát. A nyelvi honvágyat, mely a feleség, a családias közeg, az ismerős irodalmi létmód, a lakókörnyezet, a haza iránti (pátosztól fosztott és szemérmesen rejtett) vágyakozás is. Ugyancsak magába foglalva a kultúrpesszimizmust: a múzeumok elhagyatottságát vagy túlzott nyüzsgését, az írástevékenység eredményének kétségességét, az önmagukban érdekes városok eltévedéssel fenyegető labirintikusságát. Koppenhága, Párizs (Paris), Köln, Düsseldorf nevének rövidítése indukálja a Koppar Köldüs (kopár koldus…? stb.) címszerkezetet, de más városok – Mönchengladbach, Bochum, London, Budapest – is ugyanerre a térképre kerülnek.
A Londoni mindenszentek – a kötet hagyományos, gondos tipográfiával megjelenített kevés szövegének, szöveghelyének egyike – időmértékes-szép lüktetésével erkölcsileg is figyelmezteti a betű emberét: „romlani kell, kijavulni…” Együtt a kettőt. Egyik hozza a másikat. A papírszalvéta Dömijei egy számukra tökéletes természeti kisvilágban örülnek a gyermekies életnek, a pillangók a mackók lepkehálójában sem válnak fogollyá. A (művész)ember azonban, UFO-k között maga is „azonosítatlan repülő tárgy”, fájdalmasabban és tanácstalanabbul keresi a nyelvi koordináták által behatárolni és megörökíteni igyekezett helyét, énjét.
Tarján Tamás
[Tandori Dezső fotóját Frank Tichy készítette, a Könyvhét 2003. évi ünnepi könyvheti számának címlapján szerepelt.]
Ajánló tartalma:
Az archívum kincseiből:
A vérzés hiánya – Annie Ernaux: Lánytörténet
Tűzön-vízen át – Mark Haddon: A Delfin
„A legaljasabb és a legnemesebb dolgokra egyaránt képesek vagyunk” – Bene Zoltán
A határozottan szív alakú szirom – Interjú Géczi Jánossal
Különleges emlék egy csodálatos nagymamáról – Beszélgetés Finy Petrával