Fergeteges hangulatú slampoetry bemutatót szervezett a Móra Könyvkiadó a XX. Budapesti Könyvfesztiválon Janikovszky Éva halálának 10. évfordulóján. A kiadó úgy gondolta, hogy nem a hagyományos módon emlékezik meg a sokak által kedvelt írónőről, nem komoly irodalomtörténészek és költők idézik vissza írói erényeit emelkedett, édes-bús hangnemben, hanem egy új műfaj, a slampoetry legjelesebb fiatal titánjai verselnek variációkat Janikovszky Éva Kire ütött ez a gyerek?, illetve Égig érő fű című műveire. A slampoetry – melynek művelői és közönsége is leginkább a 16-30 éves korosztályból kerül ki – olyan élő műfaj, mely leginkább szóban és élőben hatásos. A fiatal műfaj gyökerei az USA-ba vezetnek. A slampoetry története 1984-ben indult, amikor egy építőipari munkás, Marc Smith, önjelölt költő, és barátai a kedvenc klubjukban felolvasó esteket szerveztek egymás szórakoztatására. Később a szervezők több csapatot is meghívtak az eseményekre, így komoly versennyé, egyfajta performansszá nőtte ki magát, ami kezdetben hobbiként indult. Nagyobb esteken, amikor több csapat illetve egyén indult, az egész egyfajta párbajjá alakult át, ahol a közönségé volt a döntő szó. Ezután a slampoetry szerte a világon elterjedt.Lényege, hogy közelebb vigye az irodalmat a közönséghez. És valóban működik. A könyvfesztiválon Mavrák Kata „Hugee” moderálásával versenyeztek az ifjú slammerek, Pion István, Kemény Zsófia, Süveg Márk (Saiid), Csider István Zoltán és Gábor Tamás (Indiana), köztük többen részt vettek, illetve díjazottak lettek a tavaly első ízben megrendezett I. Országos SlamPoetry bajnokságon. Minden jelöltnek három perce volt arra, hogy előadja a témára megírt szövegét. Papírról, jegyzetből, okostelefonról. Az öt fős zsűri a közönség soraiból került ki, 1-10-ig pontoztak feles felosztásban, a közönség a produkciók után visszaszámolt, a magas pontoknál tapsolt. Minél inkább tetszett a vers, annál jobban. Így azon melegében lemérhető volt az adott előadás  sikere. Itt nincs mellébeszélés, szépelgés, elvont magyarázatok. Azonnali siker, vagy kudarc van. Vagy udvarias taps. Az első feladat a Kire ütött ez a gyerek? címmel elhíresült Janikovszky-mű variációjának előadása volt. Voltak, akik a ’80-as évek szocialista gyerekkorát idézték meg (Gábor Tamás Indiana, Pion István), annak minden kelléktárával (pl. kazettás magnó, Popcorn magazin, Vuk, ivászat), legtöbben az eredeti műben is szereplő ellenpontozással játszottak, bemutatták a tinédzser korszak nehézségeit a gyerek és a szülő szemszögéből, és szépen hozták a kritikát a szülők felé, akik folyton egymásnak ellentmondó véleményt fogalmaznak meg ugyanarról a problémáról. Az I. Országos SlamPoetry bajnokságon győztes, és a műfaj Eb-jén 5. helyezést elért Süveg Márk (Saiid) költői, finom árnyalatokkal játszó, szomorkás hangulatú szövegével már az első körben nagy sikert aratott.  Janikovszky szövegének szerkezetéhez talán Csider István Zoltán (egyébként a Népszabadság újságírója) produkciója közelített, aki a nagyrokonságot vonultatta fel, hogy az ellenpontozás technikájával bemutassa a felnőttel elvárásait és gyerekeikről szőtt jövőképét.A második körben az Égig érő fű volt a téma. Pion István ebben a fordulóbanaz öregkorról, mint második gyerekkorról slammelt, Csider István Zoltán egy születésnapra írt szövegét olvasta fel abszolút kortárs időben és kortárs beszédmódban verselve, Szilágyi Zsófia a 18. születésnap kapcsán a fiatal lány és a felnőtt nő ellenpontozásával adta elő remekül megírt szövegét. Gábor Tamás (Indiana) az Égig érő fű kapcsán az Űrig érő fű gondolatával játszott, egy űrhajósnak készülő kisfiút helyezve a középpontba. A legnagyobb sikert mégis Süveg Márk (Saiid) aratta óvódás szemszögből megírt versével, amely alulnézetből megírt átfogó korrajz volt a javából. Meg is nyerte a versenyt. A vegyes korosztályú közönség lelkesedett, és szerintem, Janikovszky Évának is tetszett volna.

Szénási Zsófi

Fotó©Könyvhét