Jakob Fabian 32 éves nőtlen, munkanélküli irodalmár a hőse Erich Kästner Ebek harmincadja című, a weimari köztársaság felbomlását és a nácizmus előszobáját bemutató regényének. A húszas évek Berlinjét megrajzoló keserű szatíra főszereplője szemlélődő alkat, akinek pontos megfigyelései vannak a bűn mocsaraként megjelenített fővárosról, s a szakadék felé rohanó országról. Szándékosan felnagyítva, mégis hitelesen ábrázolja a weimari köztársaság gazdasági, politikai és hétköznapi életét: az éjszakai klubok, kávéházak, mulatságok túlfűtött és sokirányú szexualitását, a nők ezer arcát a szőke szendétől a férfibordélyt üzemeltető vampig, s ezzel párhuzamosan az I. világháború utáni társadalom elbizonytalanodását, a szélsőséges politikai nézetek szárnyalását, a gazdasági válság hatására elburjánzó munkanélküliséget, összességében egy kapaszkodók nélküli világot. Kästner első – és egyben utolsó – nagyformátumú regényének kalandos útja volt, míg megjelenhetett a most már magyarul is olvasható, elveszettnek hitt ősváltozat. Sokan nem is gondolnák, hogy az elsősorban ifjúsági regények és szórakoztató lektűrök szerzőjeként ismert író e regénye saját korában csak cenzúrázva és erősen meghúzva jelenhetett meg, és a könyv végül áldozata lett a nagy berlini könyvégetésnek. A regény történetéről és utóéletéről a kötet fordítóját – az évtizedeken át rádiós szerkesztőként dolgozó – Győri Lászlót kérdeztem.

– Mikor került a látóteredbe Erich Kästner regényének ősváltozata?

– Germanistaként magánérdeklődésből is nyomon követem a kortárs német könyvkiadást és irodalmat. Emlékszem, én javasoltam 1999-ben az Európa Kiadónak, hogy Braun Soma 1932-es fordítása után Kästner születésének centenáriumára jelentesse meg a regény új fordítását. Ez meg is történt, de az még az 1931-es, erősen meghúzott változat újrafordítása volt. Aztán 2013-ban történt egy nagy felfedezés: Sven Hanuschek irodalomtörténész a marbachi Német Irodalmi Archívumban megtalálta Kästner elveszettnek hitt kéziratának meglepően jó állapotú, kézírásos javításokkal teli gépiratát. Ennek nyomán megjelenhetett a mű ősváltozata, vagyis a cenzúrázatlan változat, a politikai és erotikus, illetve erkölcstörténeti húzások visszaállításával. Mit mondjak, el voltam ragadtatva, amikor először kezembe került a könyv és elolvastam. A szerzőről kialakult képet is árnyalta a mű megjelenése: egy szabad és pimasz Kästner-portré rajzolódik ki előttünk, aki a legjobb és legkreatívabb éveit 1933 előtt élte. Hanuschek egyébként Kästner monográfusa, nemcsak Kästner  regényét, de a novelláit is összegyűjtötte és kiadta. Remek utószót írt a regényhez, ami a magyar fordításban is helyet kapott, Kästnernek a mű különböző újrakiadásaihoz készült előszavaival és az első kiadáshoz képest a jelentősebb szövegbeli eltérések függelékével együtt. A film sikere után a Móra Kiadóból kinőtt  Trend Kiadó vállalta a könyv megjelentetését. A Móra Kiadó gondozza egyébiránt itthon Kästner ifjúsági regényeit, elbeszéléseit is.

– Kästner regényének története maga is kész regény. Nyolcvan évnek kellett eltelnie, mire a weimari köztársaságról írt kíméletlenül pontos szatíra eredeti formájában megjelenhetett.

– Tudjuk, hogy Kästner regénye erősen meghúzva jelenhetett csak meg 1931-ben, és kolosszális sikert aratott a  művelt olvasói réteg körében. A weimari köztársaság végóráiról írt mű rendkívül bátor tett volt a szerző részéről a maga idejében. Számos eleme – a túlfűtött erotika és hedonizmus, a szélsőséges ideológiák bírálata, Berlin, mint a bűn mocsarának megjelenítése – kiverte a biztosítékot az egyre erősödő náciknál. A regényre jellemző higgadt és nyílt szókimondás, a benne megjelenő társadalmi és politikai bírálat igazi botránykő lehetett a könyv megjelenése idején. A Kästnerre oly jellemző polgári humanizmust és moralitást sem nézte mindenki jó szemmel, többen baloldalisággal vádolták. Pedig – mint a szövegből kiderül –, Kästnernek a baloldali pártokkal is megvolt a maga baja. Ő maga – hőséhez hasonlóan – moralista volt: tévedhetetlenül pontosan működött az iránytűje. A regény ikonikus és meglehetősen naturalista jeleneteit – például amikor Fabiannak kell lekezelnie főnöke vakbélműtét utáni sebét, vagy a kommunista és náci párttagok párbaját, illetve a kabarék, lebujok fülledt világát mind-mind kifogásolták. Nemcsak erkölcstelennek találták, hanem pesszimizmussal vádolták. A könyv címét is meg kellett változtatnia, Ebek harmincadja helyett, Fabian, egy moralista története (magyarul Fabian, egy moralista regénye) címmel látott napvilágot az első kiadás. De még ebben a „szelídített” formájában is dekadensnek és obszcénnak találta az aktuális német hatalom, így 1933. május 10-én – sok más szerző sok más könyvével együtt – nyilvánosan elégették a berlini Opernplatzon. Kästner a következő években tiltólistára került, és egyáltalán nem publikálhatott a hazájában, mégsem hagyta el az országot. Talán idős édesanyja miatt. Művei azontúl Svájcban jelentek meg. Itt adták ki például a szintén nagy sikerű Három ember a hóban és Az eltűnt miniatűr című szórakoztató regényeit. A Fabian eredeti kézirata viszont eltűnt, a kiadó a háború alatt leégett, az író lakását bombatámadás érte. Úgy tűnt tehát, hogy az eredeti változatot sosem fogjuk megismerni. A húzott változat többször is megjelent a háború után, az egymást követő kiadásokat az író haláláig gondozta, apróbb változtatásokat téve a szövegben. Így élt a regény a világirodalmi kánonban, egészen az ősváltozat 2013-as szenzációszámba menő felfedezéséig. Az újonnan megjelenő változat sokkal erőteljesebb, plasztikusabb. Olyan, mintha tejüveg mögé rejtettek volna egy képet, és most a restaurálás után előbukkannának a valódi színek. Véleményem szerint nagyon aktuális a könyv, sajnos, ma is hasonló világban élünk. A weimari köztársaság végnapjait bemutató művészeti alkotásoknak mostanában nagy keletjük van Németországban, gondoljunk csak a nagyszerű Babilon, Berlin filmsorozatra, vagy különböző bezúzott irodalmi művek újbóli megjelentetésére. De ebben az időszakban játszódik Christopher ​Isherwood Isten veled, Berlin, vagy Florian Illies Szerelem a gyűlölet korában című könyve, vagy az Isherwood nyomán készült Kabaré című film is.

– Nagyon beszédes, ugyanakkor meglepő az Ebek harmincadja mint cím.

– Ez Kästner leleménye. A németben is létezik az „Ebek harmincadjára kerül” kifejezés, mégsem ezt választotta, hanem ennek a főnevesített változatát. Ez merőben szokatlan megoldás. Jó cím, és meggyőztem a kiadót, hogy ez lenne a legmegfelelőbb, ez áll legközelebb az eredeti jelentéshez. Nemcsak a németben, de például az angolban is létezik a kifejezés, melynek jelentése: nyomorúságosan, szánalmasan elpusztulni. Utánanéztünk, svédül „A szakadék szélén”, míg francia fordításban „Az örvényben” címmel jelent meg a könyv. Mi viszont örültünk, hogy a kifejezés a némethez és az angolhoz hasonlóan, azonos  tartalommal létezik, ezért a magyar cím. Nagyon élvezetes és szórakoztató feladat volt fordítani.

– Alapvetően germanista vagy – a rádiós szerkesztői munkát követően, 2011-től főleg fordítással foglalkozol, de skandinavisztikát is tanultál. Svédből is fordítasz?

– Egyáltalán nem. Korábban angolból is fordítottam néhány könyvet, de olyan szinten, hogy szépirodalmi szövegek fordítására vállalkozzam, igazából csak németül tudok. Szerettem fordítani Günter Grasst, Lutz Seilert – aki éppen most kapta meg a Georg Büchner-díjat –, s akinek várhatóan a második regényét is  le fogom fordítani magyarra. Az első, Krúzó című regénye annak idején Német Könyvdíjat kapott. De nagy kedvvel fordítottam még például Robert Menasse A főváros és Eugen Ruge A fogyatkozó fény idején című regényét. Ezenkívül számos szakkönyvet ültettem át magyarra, főként zenével és történelemmel kapcsolatosakat. A 20. század egyik legnagyobb hatású szociológusától, Norbert Eliastól két könyvet fordítottam, nagyon érdekes munka volt.

– Visszatérve az Ebek harmincadjára. Kästner még az 1950-es kiadás előszavában is mentegetőzik, hogy könyve nem erkölcstelen, hanem éppen hogy erkölcsös, és előre fél, hogy nem fogják megérteni az emberek.

– Szokás szerint összekeverik az erkölcsöt a szexuális erkölccsel, és a németek –  és persze nem csak a németek – között akadnak, akik hajlamosak az álszentségre. Kästner ugyanakkor a maga korában akkora sikerszerző volt, hogy még a verseskötetei is bestsellerekké váltak. 1931 előtt, majd a háború után rendszeresen publikálhatott napilapokban és folyóiratokban. Merész és pimasz fiatalember volt, aki az Emil és a detektívek, valamint A repülő osztály megjelenése után hatalmas népszerűségnek örvendett. Amikor eltiltották a publikálástól, Berthold Bürger álnév alatt írhatott filmforgatókönyveket, egyebek mellett ő írta a Münchhausen című mozi forgatókönyvét. Meredeken felfelé ívelő pályáját a hitleráj kettétörte, és a Fabianhoz hasonló mélységű társadalmi regényt soha többé nem írt. Ugyanakkor a háború után is nagyon népszerű szerzőnek számított, ő volt a Német Pen Club elnöke, sokat szerepelt a közéletben, gyakran emelte fel a szavát közügyekben, tiltakozott például az atomrakéták telepítése ellen. Szabad ember volt, minden leírt sorát belső erkölcsi meggyőződése diktálta. Ráadásul még nagy író is volt.

Szénási Zsófia
Fotó: Győri Alíz

Erich Kästner: Ebek harmincadja
A Fabian, egy moralista regénye című mű ősváltozata
Trend Kiadó, 248 oldal, 3999 Ft

Az Ebek harmincadja

megvásárolható

a Móra Kiadó

webáruházában

Olvasson bele

könyvbe,

idekattintva