Könyvhét 2023
SÁRKÁNYLEGENDÁK
MÓRA KIADÓ
A MÚZSA
CSÓKJA
Tandori Dezső
TANDORI SZUBJEKTÍV
Kőszeghy Elemér
A magyarországi ötvösjegyek...
SÁRKÁNYLEGENDÁK<br>MÓRA KIADÓ A MÚZSA <br> CSÓKJA Tandori Dezső <br> TANDORI SZUBJEKTÍV Kőszeghy Elemér<br>A magyarországi ötvösjegyek...
Könyvhét folyóirat

Macska-egér játék – Kepes András Két macska voltam című regényéről

Bráder Edina - 2024.03.05.

"Ha én ezt egy regényben olvasnám, azt mondanám, micsoda életszerűtlen, túlkomplikált agya van az írónak."

 

 

Kepes Andrást nem kell bemutatni: közel negyven éves televíziós karrierje nyomán az ország ismert arcai közé tartozik. Saját bevallása szerint mindig is írónak készült, „csak közbejött 40 év televízió”, így a Tövispuszta és az Istenek és emberek óta egyetlen regényt sem tarthatott tőle kezében az olvasó. Nem csoda tehát, hogy új kötetét, a Két macska voltam című regényt nagy várakozás előzte meg.

A főszereplő család valamikor a hetvenes években úgy dönt, maga mögött hagyja Budapestet és annak fojtogató politikai légkörét, és az Ormánságba, a jugoszláv határ közelébe költöznek egy tanyára. A tanyaházban, ahol kevés az impulzus, megváltozik a családi dinamika: felerősödnek a szélsőséges viselkedések, átrendeződnek a kapcsolatok és felelősségek; így a család három gyereke számára csöppet sem lesz kevésbé fojtogató a légkör, sőt. Nem is csoda, hogy amint tehetik, mindannyian menekülnek onnan.

Főszereplőnk a legidősebb testvér, Novák György, aki a rendszerváltás idején visszatér Budapestre. Végigkövetjük életét egészen az egyetemista évektől, ahol nappal a művészeti főiskolán tanul, éjjel pedig a helyi késdobálóban pultos; egészen addig, amíg családapaként nappal rendőrként dolgozik, esténként pedig amellett, hogy immár vendégként tér vissza a rossz hírű helyre, egy másik hobbijának is hódol…

A Karinthytól kölcsönzött cím nem pusztán a szerző irodalmi műveltségét hivatott megmutatni, de Gyuri két énjére is utal: arra, aki nappal a társadalom tisztességes polgára, éjszaka pedig a nyomozásai során megfigyelt és elsajátított módszerrel betörőként tevékenykedik. Persze utóbbit is tisztességes, becsületes indokkal teszi: saját családja anyagi gondjain szeretne segíteni, meg hát, unatkozik is szegény a megfeneklett házasságában, és a betörés egyszerűbb, mint a problémákkal való szembenézés. Gondokból pedig akad bőven: Gyuri gyerekkorából megmaradt kisebbségi komplexusa; titkok a családi múltban, ami miatt egykor egyik napról a másikra hagyta ott a családi otthont; egy vád akkori pártfogójáról; illetve apjával, sőt, saját fiával való bonyolult kapcsolata.  Ha mindez nem lenne elég, ezekhez még hozzáadódik a kettős életet élők minden egyéb problémája. A karakter két énje azonban nem különül el, pedig a szerző még stilisztikailag is igyekszik erre ráerősíteni, gyakran váltogat az első és harmadik személyű nézőpont között, folyamatosan közelítve és távolítva minket a szereplőtől. Azonban mivel Gyurinak nincs tulajdonképpeni személyisége, egyedül a traumáiból fakadó frusztrációja van minduntalan kiemelve, így nincsen mihez közelednünk olvasóként, és végig meglehetősen távolról figyeljük az eseményeket. Ráadásul a két Gyuri között sincsen lényeges különbség, nagyon hasonlóan viselkedik civil és bűnöző életében is.

A fülszöveg „lélektani krimiket idéző sorsregényként” határozza meg a kötet műfaját. Valóban a krimi műfaji hatása a legerősebb, illetve a szerző televíziós múltjáé: az egész regény olyan, mintha egy BBC által fémjelzett krimit néznénk a képernyőn, még a konfliktusok és a rejtélyek megoldásai is zökkenőmentesen illeszkednének teszem azt, a Kisvárosi gyilkosságok egy epizódjába (bár gyilkosságról itt szerencsére nincsen szó). A szöveg ritmusának egyébként kifejezetten használ a filmes behatás, Kepes jó érzékkel adagolja a váratlan fordulatokat és a feszült vagy éppen tragikus helyzeteket. Az említett fordulatok azonban legtöbbször hatásvadászok, meseszerűek, és némileg aláássa a hitelességet, amire a szöveg bevallottan törekszik. Így sajnos, a fent olvasható, önironikus szerzői kiszólás nem is éri el a kívánt hatást.

A regény nagy feladatot tűzött ki maga elé, ugyanis rengeteg témát igyekszik nemcsak érinteni, hanem ki is fejteni: az autoriter rendszerek működésének dinamikáját nemcsak egy országon, hanem családon belül is, apa-fia kapcsolatokat, az ’56-os forradalmat, a Kádár-korszakot, a rendszerváltást, a politikai rendszer üldözötteit, a kivándorlást, a gyökerek keresését, a mélyszegénységet, a délszláv háborút; és hogy mindezt valamivel enyhítse, megtűzdeli néhány melodramatikus elemmel, mint egy új szerető, vagy egy régi felbukkanása. Ezt már pusztán felsorolni is sok, így talán nem meglepő, hogy nem is sikerül mindegyiket kifejteni. Pedig felbukkannak olyan mellékszereplők, akiknek életútja, megkockáztatom, még főszereplőnkénél is érdekesebb. Például a vidéki iskola kemény, rendszerhívő igazgatónője, aki állítólag férje párttitkársága miatt viselkedik így – de vajon tényleg így van-e, és mi történt később a házaspárral a rendszerváltás után? Vagy a falu különc tanára, Piszkafa, aki magához veszi a tinédzser Gyurit, miután az elmenekül otthonról – és később kiderül róla, hogy úgy távolították el, mikor már kellemetlen lett a jelenléte, hogy pedofilnak bélyegezték.

Egy szó, mint száz, Novák György története nem fogja megváltani a világot, különösképpen árnyalni sem, de nem is az a célja: könnyed kikapcsolódásnak tökéletesen megfelel. Gyorsan és könnyen olvasható – ehhez egyébként az igencsak szellős tördelés is hozzájárul –, a komolyabb kérdéseket pedig éppen csak annyira feszegeti, amennyire az egy jobbfajta lektűrtől elvárható, így nem taszítja az olvasót egzisztenciális krízisbe és nem veszít a szórakoztatóságából. Maximum a szemünket forgatjuk egy-egy hihetetlen fordulat olvastán. Azt pedig, hogy akkor pontosan hány macska lakozott Novák Györgyben, mindenki eldöntheti maga.

Bráder Edina

Kepes András: Két macska voltam
Open Books, 400 oldal, 5999 Ft

Ajánló tartalma:

Új kód kérése

Rovat további hírei:
Hozzászólás szövege:
Felhasználói név*:
E-mail*: