Péter Ágnes kötetét, a Függetlenség árát nehéz megfogni – nem pusztán méretéből adódóan, bár a szöveg valóban tekintélyes szószámra rúg –, de műfaji szempontból is. Egy kettős életrajz, mely egyszerre ismerteti, elemzi és kontextualizálja anya és lánya, Mary Wollstonecraft és Mary (Wollstonecraft) Shelley életét és munkásságát egyaránt. Mindeközben nem hagyja figyelmen kívül a két nő érzelmi reakcióit sem a világ eseményeire, és a különböző beékelt levél- és szövegrészletekkel szinte az olvasó is személyes kapcsolatba kerül a két Maryvel; így válik a könyv egyfajta többrétegű párbeszéddé, anya és lánya, valamint Péter Ágnes között.

A hazai köztudatban eddig valószínűleg inkább csak Mary Shelley neve volt ismert, azzal azonban az anglisztikával mélyebben foglalkozókon kívül valószínűleg kevesen vannak tisztában, hogy a nagyszerű nő előtt egy másik nagyszerű nő taposta ki az utat: édesanyja, Mary Wollstonecraft. „Régóta úgy tartom, hogy a függetlenség az élet nagy áldása, minden erény alapja. Igényeim megszorításával minden áron biztosítani fogom a függetlenségemet, még akkor is, ha egy kopár pusztában kell élnem” – írta Wollstonecraft már 1792-ben, és ezt a kijelentését választotta Péter Ágnes is munkája mottójául. Mary Wollstonecraft anyagilag és szellemileg független kívánt lenni, egyénként, férfi pártfogótól függetlenül létezni. Ezt valamelyest meg is valósította: az első nők között volt, akik pusztán szellemi tevékenységükkel képesek voltak fenntartani magukat. Péter Ágnesnek sikerül Wollstonecraftról egy érzékeny, tiszteletteljes, ám nem túlságosan idealizált képet festenie: Wollstonecraft egy bámulatosan okos, forradalmi gondolkodású nőként jelenik meg előttünk, aki sok szempontból jóval megelőzte korát – külön élt a szeretett férfitől, modern gyermeknevelési tantervet dolgozott ki, és a francia forradalomra válaszul a szabadságjogok mindenkire való kiterjesztését szorgalmazta. Ugyan az utókor leginkább filozófusként tekint rá, miután Rousseau természetfilozófiája alapján megalkotta saját gyermeknevelési programját, illetve megfogalmazta A nők jogainak védelmében című kiáltványt is (ennek magyar fordítása még várat magára); Wollstonecraft tevékeny író volt, és a Maria, avagy a nők tévedései című, sajnos befejezetlenül maradt regényében igyekezett ezeket a gondolatokat fikció formájában is megmutatni.

A Függetlenség árának külön erőssége az, hogy az irodalmi munkásságukon kívül közel hozza hozzánk a két nő személyes nehézségeit és szenvedéseit is. Wollstonecraft személyes tragédiája, hogy egyéni függetlenségének kivívása nemcsak társadalmi kirekesztettséggel járt (egyszer egyenesen utcalánynak nevezték egy lapban!), de magánéletét is kudarcok tarkították, míg – részben feladva elveit és legyőzve ellenérzéseit a házasság intézményével kapcsolatban –, össze nem kötötte életét a filozófus William Godwinnel, akivel boldog időszakot töltött együtt – amíg lánya, Mary születése után 11 nappal bele nem halt a gyermekágyi lázba. Az író Mary élete sem volt könnyű: zseniális anyja árnyékában folyamatosan küzdött apja elfogadásáért, aki, megnyilvánulásaiban gyakran hangoztatott liberális nézetei ellenére igencsak elutasító volt lánya szerelmi életével szemben, miután az összekötötte életét a hírhedt Percy Shelley-vel, aki nemcsak, hogy más házastársa volt, de a szabad szerelemben is hitt. Ráadásul a fiatal Mary a korabeli fogamzásgátlási szokásoknak, vagyis inkább annak hiányának köszönhetően 24 éves korára már ötször volt várandós, gyermekei közül azonban végül csak egy érte meg a felnőttkort – gyermekei halála, féltestvére Fanny öngyilkossága, és Percy tüdőbaja, mely végül győzedelmeskedett felette – szinte elképzelhetetlen, hogy valaki folytassa útját ennyi tragédia után. Nem is birkózott meg vele egykönnyen: „mindez rajtam kívül senkinek sem jelent semmit”, írja keserűen csecsemő lánya halála után, miután senkitől sem kap érzelmi támogatást.

Nem is csoda talán, hogy a kötet nagyjából kétharmada inkább Mary Shelley-re és körére koncentrál – életútja is hosszabb, mint anyjáé, jobb kordokumentumok maradtak fent, és ne felejtsük el azt sem, hogy arról a nőről beszélünk, aki 19 éves korában vetette papírra a Frankensteint. Péter Ágnes írásából betekintést nyerhetünk Mary és Percy Shelley mindennapi életébe, folyamatos megpróbáltatásaikba, és a lenyűgöző elszántságukba és energiájukba, mellyel tudatosan művelték magukat és tudatosan próbáltak minél intenzívebb alkotói tevékenységet folytatni. Nemcsak életükről, műveikről is hosszabban olvashatunk, többek között a már említett Frankenstein keletkezéstörténetéről, Mary későbbi műveiről, de még Byron és Shelley egy-egy versének megszületését is nyomon követhetjük; ahol még nem készült hivatalos magyar változat, ott Péter Ágnes nagyon is értő fordításában.

Lenyűgöző utazás ez a kötet a 18-19. századi angol kultúrában, és egyben bizonyítéka annak is, hogy a női függetlenedési törekvéseknek nem a francia forradalom az első bölcsője: a világ más pontjain is voltak olyanok, akik szembe mentek az árral; ez a két nő pedig megmutatta, hogyan lehet saját válaszokat adni a nagyrészt férfiak által felvetett társadalmi és kulturális kérdésekre. Péter Ágnes kötete komoly témája ellenére kifejezetten olvasmányos, és érdekes megfigyelni, ahogyan a szerző kritikai olvasata ezekről a szövegekről (és íróikról) hogyan változtatja meg az olvasóban is a hagyományosan kialakult képet nemcsak a romantika értékrendjéről, de magukról a művekről is – ígérem, e kötet elolvasása után senki nem fogja véletlenül sem Percy Shelley-nek tulajdonítani a Frankenstein szerzőségét.

Bráder Edina

Péter Ágnes: A függetlenség ára. Mary Wollstonecraft és Mary Wollstonecraft Shelley öröksége
Jelenkor Kiadó, 5499 Ft