Több száz filmből és filmsorozatból ismerjük a hangját, köztük olyan emblematikus szériákkal, mint a Dallas, a Szívtipró gimi, a Melrose Place, a Baywatch, A Grace klinika,vagy a Scooby Doo. Színészként több színházban szerepelt, hosszú ideig tagja volt a Budapesti Kamara Színháznak, de a Szomszédok vagy a Patika című teleregényben is feltűnt. A színészettel felhagyott, de ma is folyamatosan szinkronizál, felszabaduló idejét pedig kreatív tevékenységgel tölti, legyen az lekvárfőzés vagy írás. Hullámvasút című, young adult korosztálynak szóló ifjúsági regényével debütál a Móra Kiadónál, de újabb könyveken is dolgozik. Mosolygós vidámsággal és fiatalos lelkesedéssel mesél új szakmájáról.

– Mi adta a lökést, hogy a színészet után az írás felé fordulj?

– Mindig jól írtam, már a gimnáziumban is mondták a tanáraim, hogy jó a stílusom, és érdemes lenne magam kipróbálni az írásban. A színészet azonban jobban érdekelt, így több évtizedre elköteleztem magam a színészmesterség mellett. Aztán egyszer csak eljött az idő, amikor az már kevésnek bizonyult, lettek szabad kapacitásaim, valami újat szerettem volna csinálni. Kitaláltam, hogy szívesen írnék a 15-18 éves korosztály számára. Két fiam van, az egyik húszéves, a másik tizenkettő, a regényben szereplő főhősnőm köztük foglal helyet a maga 16 évével. A regény eredeti munkacíme Eszter könyve volt. A főhősnőm egy belvárosi általános iskolába jár, a környezetet jól ismerem, mert a VII. kerületi Madách Imre Gimnáziumban tanultam, és nagyon meghatározó volt számomra az a négy év. A Thália színjátszó körbe járva belém égett az ott megtapasztalt életérzés, a barátságok egy része megmaradt a mai napig.  S bár Eszter személyiségjegyei nem egyeznek az enyéimmel, valószínűleg egykori önmagamat is beleírtam a figurába.

– Két szálon fut a cselekmény: tanúi lehetünk Eszter utolsó hónapjainak a nyolcadik osztályban, ami egybe esik a szülők szétköltözésével és válásával; a másik szál már az új környezetben és az új iskolában játszódik.

– A válás témája nagyon foglalkoztatott, s mint ma sajnos tipikus jelenséget, mindenképpen bele akartam írni a regénybe. A veszteség megélése minden korosztálynak és a család minden tagjának nagyon nehéz, s a hiperérzékeny kamaszoknak, ha lehet, még nehezebb. Eszter életét is teljesen átformálja a szülei válása, és hosszú utat tesz meg, amíg a kezdeti haragból engedni tud, el tudja fogadni a család felbomlását, és szóba áll az apjával. De nemcsak ezzel a szituációval tudnak azonosulni a mai fiatalok, hanem azzal a hátrányos megkülönböztetéssel is találkozhatnak, amit a bőrszín jelent. Mindennapi élethelyzetet rögzítettem a regényben a roma osztálytárs kiközösítésével és a vietnami fiú bántalmazásával. Sajnos, én is tudok olyan – a regényben megörökített – neonáci csoportról, amely csupán a bőrszín szempontjából osztályozza az embereket. De a regény azt is megmutatja, hogy ha elég bátrak vagyunk, mindig van remény a változásra.

– A környezetváltás, a belvárosi és a kertvárosi életstílus és életritmus közti különbség eleinte nem túl vonzó az iskolaváltás küszöbén álló lány számára.

– Eszter kifejezetten utálja az új környezetet, és mindenáron szeretné visszakapni a régi életét. Az ember ebben az életkorban azt gondolja, hogy a dolgok fehérek vagy feketék, és a kettő közt nincsen semmi. Valami vagy jó, vagy rossz.  Egy útját kereső kamasz folyton tétovázik... Eszter végül nemcsak megszokja, hanem meg is szereti a környezetét, és a suliban jó közösségre, új barátokra és szerelemre talál. A könyvben igyekeztem nem felületesen írni, mert úgy vélem, sokszor alábecsülik ezt a korosztályt a nekik szánt irodalomban. Gyakran egyetlen síkon fut a szerelmi történet, nincsenek mélységei, a szórakoztatás az egyetlen cél. Ilyen szempontból remeknek tartom a Móra Kiadó Tabu sorozatát, ami azzal foglalkozik, ami a felszín alatt van.

– Ha már a Mórát említetted, úgy tudom, a Móra Kiadó tárt karokkal fogadta a könyvet.

– Hiszek abban, hogy az ember mindig megtalálja az utat, ami az övé. Álomszerű volt a fogadtatás, mert 900 kéziratból választották ki kiadásra a regényemet, sőt szeretné a kiadó, ha a továbbiakban is az ő szerzőjük lennék.  Pacskovszky Zsolt személyében remek szerkesztőre találtam. A Covid miatt egy évet kellett várnom a könyv megjelenésére, de nem bánom, nagyon boldog vagyok, hogy egy ilyen nagy múltú kiadóhoz és illusztris társaságba kerültem!

– Mi az írói módszered?

– Azt hiszem, nagyon szerencsés vagyok! Mire a napi feladatok után le tudok ülni írni, szinte tökéletesen kész van a fejemben az adott fejezet, alig-alig javítok rajta később. Persze elmélyülés, egyedüllét kell hozzá, amit szerencsére fiaim, és színész férjem, Epres Attila jól tolerálnak. A színész is dolgozik bennem, amikor törekszem a párbeszédek hitelességére, a jelenetek filmszerűségére, az események plasztikus megjelenítésére.

– Milyen terveid, vágyaid vannak íróként?

– Kisebb novellák után nemrég írtam egy 10-14 éveseknek szóló ifjúsági regényt. A részletekről most még nem beszélhetek. Ezenkívül írom Barnabás regényét, ami a Hullámvasút folytatása, ám egy kicsit komolyabb téma. Több regény körvonalai is fogalmazódnak a fejemben. Szeretek írni.

Szénási Zsófia
Fotó: Éder Vera

Madarász Éva: Hullámvasút
Móra Könyvkiadó, 328 oldal, 2999 Ft