Szépfiú a Rákosi-korszakban – Beszélgetés Csokonai Attilával Lúdtojás a gólyafészekben című regényéről
Payer Imre - 2026.10.13.

A szűkszavú költőként ismert Csokonai Attila már kipróbálta magát a prózaírásban: 2022-ben éppen a Kiss József Könyvkiadó gondozásában jelent meg Szabadmatt című, két kisregényt és több, különféle novellát és elbeszélést tartalmazó kötete. A rejtélyes című könyv írásainak egy része a Kádár-korszakban, a szerző gyerek- és fiatalkorában játszódik, regényvállalkozásában a megelőző időszakról mutat több szálon futó cselekménybe foglalt korképet.
‒ A Rákosi által atyai elvtársiassággal csak málcsiknak (az orosz szó jelentése: fiú) szólított fiatal szegedi újságíró és „Rákosi apánk” között valóban lezajlottak a könyv egyik cselekményvonalát alkotó beszélgetések, amik kizárólag a fociról, a magyar sport kiemelkedő eredményeiről és a Munkára Harcra Kész (MHK-)mozgalom fontosságáról szólnak? Másról, például politikáról véletlenül sem.
‒ Én úgy írtam meg az ábrázolt eseményeknek e részét, mint amik tényleg lezajlottak a Lóránt úti Rákosi-villában. De egyik olvasóm felvetette, lehet, hogy Bella Miklós valójában nem is járt a Lóránt úton, és csak képzeletének terméke az, ami összesen öt alkalmat jelentően valóban szokatlan módon megesett. Én elfogadom ezt az értelmezést is,
mivel nem ezekből a beszélgetésekből ismerszik meg a korszak névadója, Sztálin magyarországi helytartója, hanem Miklós apjának és az ő barátjának a visszaemlékezéseiből, hiszen Rákosit már gimnazista korától, illetve a szegedi pártszervező (a szocdem pártot romboló) idejéből ismerik mind a ketten. |
Egyikük szocdem, másikuk kommunista, aki Rákosi uralkodása idején már kiábrándult a mozgalomból, ami bolsevik típusú államhatalmat, egypártrendszert, „proli diki”-t jelentett 1948-tól.
‒ Amennyiben úgy vesszük, hogy Miklós többször járt Rákosinál, mit mondhatunk, hol áll ő, különös tekintettel arra, hogy ha nem is hősként, de részt vesz az 1956-os felkelésben, forradalomban. (Az oroszok ellen nem harcolt.) Végignézi a Sztálin-szobor ledöntését, az első nap délutánján-estéjén, aztán részt vesz a Köztársaság téri pártház ostromában, elfoglalásában, ahol úgy okozza egy ember halálát, hogy nem is gyilkol. Mi az ő helye, hol az ő helye?
‒ Miklós nem főhőse ennek a műnek, antihős ő végső soron, de ő a narrátora, a mesélője. Egy percig sem haboztam, amikor belefogtam az írásba, tudtam, egyes szám első személyben kell papírra vetnem az eseményeket. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy az olvasó nem szembesül a Párt első emberének minden bűnével, hibájával.
‒ Nem jelent ez akarva-akaratlanul azonosulást ezzel az, ahogy mondta, antihőssel? Aki mégiscsak a hatalmon lévők oldalán áll.
‒ Szerintem egyáltalán nem. Miklósban és bennem csak az a közös, hogy én is voltam újságíró (a 70-es évek elején, de hamar otthagytam ezt a kényelmes állást), és imádjuk a focit. Ő Szépfiú, a nevéből képzett Bel Ami, ami én sosem voltam, és a focin kívül a nők érdeklik még.
A politika, vagy mondjuk így, a közélet minőségével csak sokára szembesül, és ha csak sodródva is, résztvevőjévé válik az októberi eseményeknek. |
A regény két utolsó fejezete szól a forradalomról, abból a tíz napból hármat választottam ki, és írtam le: 23-át, 25-ét és 30-át. A többi az ehhez a „robbanás”-hoz vezető útról szól.
‒ Sok, rendkívül aprólékos információt kapunk az 50-es évek társadalmáról-politikájáról. Ez talán megnehezíti a könyv amúgy fontos üzenetének a befogadását: ilyen volt a világháború után erőszakkal kialakított magyar világ.
‒ Talán egy kicsit megszaladt a tollam, vagyis csak gyűltek, gyűltek a sorok, az oldalak a laptopomon. Utólag elgondolva, érzem, tényleg jobb lett volna néhány fejezetet kihagyni, vagy egyiket-másikat összevonni, a terjedelmet szűkíteni. De mivel számomra annyi „érdekességet” rejtettek a korabeli újságok, nem volt szívem kihagyni olyasmit, ami nagyon megragadott. Könnyen megeshet, hogy a kelleténél több benne a politika és a fociról sem kellett volna ilyen részletesen írnom.
Amikor lankad már az olvasó figyelme, Pósalaky bácsi módjára: „Ugorgyunk!” |
– A történelem bemutatása volt a cél, de kinek, kiknek?
‒ A kortársaimnak, akik beleszülettek abba az „átkos” korszakba, de keveset tudnak róla, mint ahogy nekem is fel kellett fedeznem mindazt, amit kisgyerekként nem tudhattam, és amiről középiskolásként hamis képet kaptam. Egyetemistaként már világos volt minden. Gondoltam a mai fiatalokra is, akiknek aztán teljesen zavaros a közelmúltunk feltárása, „tálalása”.
Nincs konszenzus 56-tal kapcsolatban. Társadalmunk megosztottsága ennek kialakulását nem engedi. Valóban sok benne a tény, a dokumentum, de igyekeztem minél több humort belecsempészni. Igazán vidám regény viszont semmiképpen nem lehetett belőle. |
Történelmi regénynek tekinthetjük, van annyira hiteles, de aki történelem vizsgára készül, ne ezt használja forrásként, végül is fikció majdnem az egész. A három főszereplő, Miklós, az apa és Detkó Tivadar általam kitalált személy. Ugyanakkor, mint ahogy jeleztem is a mottók között, a feleségem családjának tagjai valós alakjukban jelennek meg a regény lapjain.
‒ Kádárról is szó esik, mégpedig eléggé negatív színben tűnik fel. Folytatódik Bella Miklós története a Kádár-korszak bemutatásával?
‒ Semmiképpen sem. Eleve úgy gondoltam, Bella Miklós lelép a színről egyszer s mindenkorra. Az ő története nekem így volt kerek. Lelki szemeim előtt semmi sem jelent, jelenik meg az ő további életéről. Mint mondtam, jelentéktelen fiatalember volt, eljátszotta szerepét, ami a Rákosi-korszakhoz kötődik. Még akkor sem írnám meg a folytatását, ha nagy sikert aratott volna ez a tavalyi Ünnepi Könyvhétre megjelent kötet. Viszont most feltétlenül kell beszélni róla, a 70. évforduló alkalmából elő lehet venni.
‒ A szoknyabolond fiatalember „nőügyeiről” szóló fejezetek viszont kifejezetten olvasmányosak, ezek elbeszéléssé transzponálva folyóiratokban is megjelentek. A Randevúm Rickl Júliával pedig belekerült a már korábban megjelent Szabadmatt-ba is.
‒ Hál’ isten elég gazdag a magyar szókincs a nőcsábász férfiak megnevezésére, nem sorolom, hosszú lenne, két szeretőjével való találkozáson kívül itt szex is van, én nem csak Miklós hódításairól írtam. Tudott ő igazán, mélyen szeretni is. A szerelem aztán hol „bejött neki”, hol rossz hírét ismerve visszautasították. Az orosz katonalánnyal folytatott másfél évig tartó viszony, csak annyit mondok, furcsán ér véget, az említett Rickl Júliával való találkozása más szempontból is fontos és érdekes. A feleségével, Ágnessel a kulákok elleni harc kezdetén ismerkedik meg.
A Délmagyarországnak hátat fordító Miklós betanított vagy segédmunkásként dolgozik immár Budapesten, ahol megismerkedik egy képzőművészetis lánnyal, az ő hatására csatlakozik egy, a történelemkönyvben nem szereplő, általam elképzelt, kis felkelő csoporthoz.
A magam számára is nagy felfedezés volt, hogy a VI. kerületben működő Képzőművészeti Főiskola (ma egyetem) hallgatói részt vettek az október 23-i diáktüntetésen, a fiúk közül páran este már fegyvert is fogtak. |
Én, aki több mint negyven éve költöztem a Terézvárosba, fellelkesülve örökítettem meg a valóság alapján az ő történetüket. Nyolc fiatal mártíromságáról is szót ejtek a regény végén. Pontosan tartva magam a történelmi igazsághoz: az 56-os forradalom előkészítői a magyar írók(-újságírók) voltak, hősei pedig a felvonuló, majd fegyvert fogó fiatalok és a hozzájuk csatlakozó munkások. Itt, Budán és Pesten, a nagy- és kisvárosokban, a falvakban, mindenütt, ahol lehetett.
Payer Imre
Fotó: Kunfalvi Judit
Csokonai Attila: Lúdtojás a gólyafészekben
Fociálista reálista dokufikció
Üveghegy Kiadó, 524 oldal, 3900 Ft
Ajánló tartalma:
Az archívum kincseiből
Felnőtt az első funkcionális analfabéta nemzedék? – Havas Katalin az olvasási szokások változásáról
Európa lehetőségei a posztmodern korban – Utópiák és illúziók nélkül
Az irodalmi kánon változásai – Beszélgetés Fráter Zoltán irodalomtörténésszel
Az emberi evolúció modellje a kutya – Csányi Vilmos képviselte a modern teológiát



















