Szöveg és kép páros tánca – Petánszki Rebeka és Szinvai Dániel felnőtteknek szóló képeskönyve
Szénási Zsófia - 2026.10.27.

Gyerekkorunk mesekönyveihez hasonlóan egyszerre hatnak a szívre és a lélekre a felnőtteknek szánt képeskönyvek, amelyek a nyugati könyvkultúrában már meglehetősen elterjedtek. Itthon a Trend Kiadó most Ikon elnevezéssel sorozatot indít, melynek bemutatkozó kötete Yan és a hal címmel jelent meg a közelmúltban. Az itthon még újdonságnak számító műfaj sajátossága, hogy az alkotásban a kép és a szöveg abszolút egyenrangú, és a csendeskönyvekhez (silent books) hasonlóan, itt sem rágják szájba, és nem zárják le teljesen a történetet, nem magyaráznak el mindent, hanem tág teret hagynak a tovább gondolásnak és a különböző értelmezési lehetőségeknek. A könyvet két fiatal tehetség jegyzi: Petánszki Rebeka, aki elsőkönyves íróként debütál; s a fiatal kora ellenére több HUBBY-, és Szép Magyar Könyv díjjal rendelkező, és a csendeskönyvek műfajában (is) sikert arató Szinvai Dániel illusztrátor. A történet első megközelítésben egy Yan nevezetű kínai kislány és egy hal évtizedes barátságáról, s a felnövekedett lány művészeti inspirációjának teljes elvesztéséről szól, ami szorosan összefügg kedvenc házibarátja véglegesnek tetsző eltűnésével. Vajon mit mond nekünk ez az egyszerűségében is komplex történet kötődésről és veszteségről, barátságról és reményről? A redukált megfogalmazásnak számos rétege és értelmezési lehetősége van, amelyet csak tovább bővítenek Szinvai Dániel rendkívül izgalmas és érdekfeszítő illusztrációi. A kötetről a két szerzőt kérdeztem.
– Íróként elsőkönyves szerzőnek számítasz, de a történet felépítését és komplexitását tekintve bizonyosan voltak korábbi írásaid. Honnan indultál és mi inspirált az írásra?
Petánszki Rebeka: Az írás gyerekkoromtól kezdve az életem része, emlékeim szerint először versekkel próbálkoztam, iskolai versenyeken indultam. Volt egy kis megtorpanásom a húszas éveim legelején, amikor egyébként is számos kérdés volt az életemben, de ekkor is tudtam, hogy érdekel, még ha nehéz is volt újrakezdeni.
A Yan és a hal története már az egyetem alatt formálódott bennem, abban az időben, amikor már igazán hiányozni kezdett az írás. Ez volt az első olyan szövegem már felnőttként, amiből kerek, befejezett történet lett. |
A Mórának családom és barátaim biztatására küldtem be. Egy idő után az anyag átkerült a Móra felnőtt kiadójához, a Trend Kiadóhoz, és ekkor még némileg alakítgattam rajta, ráeszmélve, hogy ebből a szövegből valóban elkészülhet egy képeskönyv.
– Hogyan született meg a történet, aminek egy kínai legenda az alapja, melynek az a lényege, hogyha egy hal eleget úszik, sárkánnyá változhat és örök időkig szabadon repülhet az égen?
PR: Egyszer olvastam valahol ezt a kínai történetet, akkor megragadott, és sokáig hordoztam magamban. Valahol belül mégis foglalkoztatott a dolog, mert ez lett az írásom kiindulópontja. Szép lassan érett meg bennem, évekig tartott, mire a szöveg formát öltött.
– Dániel, neked már nagy tapasztalatod van a silent book műfajában és az ifjúsági ismeretterjesztő könyvek illusztrálásában, de felnőtt képeskönyvet te is most csináltál először. Mindenesetre nem volt szokatlan kérés, hogy egy olyan projektben vegyél részt, amiben szöveg és kép egyenlő jogon szerepel, és szépen kiegészítik egymást?
Szinvai Dániel: - Véleményem szerint minden illusztrált könyvben afféle “páros táncként” működik együtt kép és szöveg. Az illusztrációnak nem az a feladata, hogy ugyanazzal a hangsúllyal mesélje el a történetet, mint a szöveg. Más dimenzióból közelít hozzá, értelmezi és narratívát ad neki. A kettő együtt működik. Mivel Rebeka könyve felnőttirodalomnak lett dedikálva, itt még bátrabban lehetett játszani, kísérletezgetni. Teljesen szabad kezet kaptam.
Nem szeretem egyébként a gyerek-felnőtt könyv szétválasztását képeskönyv esetén. Úgy gondolom, hogy ez egy olyan médium, ami nagyon sokat elbír, és ennek a határait feszegetni lehet és kell is. |
– A keserédes felnövéstörténet szerint egy kislány, Yan az első holdújévére kap egy halat. Ennek a halnak rejtélyes tulajdonsága, hogy a kislány jelenlétében, amúgy kopott és jellegtelen foltjai felfénylenek. Az évek során közeli barátok lesznek, a kislány, majd nagylány minden búját-baját elmeséli a kis tóban élő barátjának. Különleges kapocs az övék, hiszen a hal megnyugtató jelenléte a lányt abban is segíti, hogy apja porcelánfestő mesterségét kitanulva festeni kezdjen. Különleges barátjáról festménysorozatot készít, amivel olyan nagy sikert arat, hogy a környéken nemsokára minden házban van már egy halas festmény, ami a halat és a gazdáját is híressé teszi. Így amikor, egyszer csak eltűnik a hal a kis kerti tóból, Yan nem csupán a legfontosabb barátját veszíti el, hanem az inspirációt is, hogy fessen. Nem nyúl többé az ecsethez. A külső események mögött talán még fontosabbak a belső történések, amelyek Yan lelkében zajlanak. Melyek számodra a legfontosabb kulcsszavak a történetben?
PR: Az inspiráció, a veszteség, a gyász. Az én értelmezésem a veszteség felől indult. Ezt a témát akartam körbejárni és akkor még nem tudtam elképzelni, milyen lesz a végkifejlet, pozitív vagy negatív irányba mozdul-e el... Szerettem volna eltávolodni Yan szempontjától, és fontos volt, hogy feltegyem a sorsából adódó kérdéseket, viszont ne adjam meg mindenre a választ.
Nem kívántam mindenre magyarázatot adni, és még kevésbé segítséget adni a megfejtésben. Olyan befejezést szerettem volna, ahol tág teret hagyok az olvasónak arra, hogy tovább gondolja a könyvben megfogalmazott kérdéseket, problémákat. |
Lényeges volt, hogy Yan kapcsolódási pontjait – a szöveg tömörsége ellenére is – jóI fel tudjam “rajzolni”, akár a szüleivel, akár a barátnőjével és legfőképpen a hallal való kapcsolatában. Ezek olyan viszonyok, amelyeket magának is kibonthat az olvasó, hiszen mindenkinek vannak hasonló kapcsolódási pontjai. Írás közben azonban nem a leendő olvasókra gondoltam, hanem elsősorban magamnak akartam megfelelni. Kíváncsi voltam, hogy meg tudom-e írni úgy, ahogy szeretném, és van-e bennem késztetés a folytatásra.
– Dániel, téged miként inspirált a szöveg?
SZD: Számomra nagyon hálás volt ez a téma, mert szervesen tudtam hozzákapcsolódni, nem csupán a legkézenfekvőbb módon, hanem beleszállva a narratívába, így lett a két médiumból egy kerek egész. Az én attitűdöm olyan, hogy bármihez tudok kapcsolódási pontot találni, a téma elindít valamit bennem és azt keresem, mit tudok hozzátenni. Megnéztem egy sor tradicionális és 50-es évekbeli kínai festményt is, meg grafikákat, aztán úgy döntöttem, hogy nem fogom a stílusinvokáció felé vinni a dolgot, nem akarok szimpla orientalista illusztrációt, mert akkor nem jutunk el a szöveg lényegéhez, ráadásul giccses lenne a végeredmény. Az európaiak számára az ázsiai kultúra vizualitása sok oldalról meg van terhelve, én nem vagyok ázsiai, azaz egy efféle ábrázolás nem lenne igazán hiteles, és valószínűleg elmenne valamiféle ismeretterjesztő irányba, amit egyáltalán nem akartam.
Úgy képzeltem, hogy az ábrázolás legyen redukált, az ételek, a viseletek, a környezet és az építészet legyen olyan, amilyen Kínában, de mégse legyen konkrét, hanem időtlen, ahogy a történet is az. A fókusz a belső történésen van. |
Részletesen tanulmányoztam például a porcelánfestés motívumait, vagy a festéshez használt eszközöket. Mixeltem a császárkori Kína és az ötvenes évek vizualitását. Korábban nem volt benne különösebb vonzódás a keleti kultúrákhoz, de izgalmas kihívásnak bizonyult. Mivel felnőttkönyvről van szó, arra törekedtem, hogy az illusztrációban is maradjanak betöltetlen rések, hogy az olvasónak/nézőnek is legyen mit vizualizálnia.
Szép, nagy formátumban nyomta ki a kiadó a könyvet – 26x28 cm –, így lehetőség van elmélyedni a részletekben. Ekkora méretben még a kevéssé részletgazdag illusztrációk is jobban működnek, mint piciben. |
Míg tőlünk nyugatra képeskönyvek esetén megszokott ez a méret, itthon kirívó. Nálunk az jellemző, hogy ahogy megy felfelé a korosztály, egyre kisebb lesz a könyvek mérete.
PR: A mérettel én is nagyon meg vagyok elégedve, mert valahogy mindig úgy képzeltem, hogy ez a szöveg hasonlóan nagy felületen jelenik meg. Éppen ezért különösen hálás vagyok a kiadónak, hogy megvalósulhatott.
– A kínai bölcsességekhez hasonlóan, első olvasatra egyszerűnek tűnik a történeted, miközben több rétege és olvasata van, s ehhez még az illusztráció is rátesz egy lapáttal.
PR: Mint említettem, lassan formálódott a történetem, lépésről lépésre építgettem tovább azt, amit először papírra vetettem. A szikár alap azért jó, mert számomra is lehetőséget ad arra, hogy újraértelmezzem a történetet. Dániel illusztrációi pedig megsokszorozták az értelmezés lehetőségeit. Nemcsak az olyan aprólékosan ábrázolt részletek, mint a piac, vagy a keleti zöldségek arzenálja, hanem a történetben található időugrásokkal keletkező rések leleményes kitöltése, ami nyomatékosan hozzátesz a szöveghez. Úgy ismerős, hogy nem ismerős. A könyvünk immár önálló életet él.
– A szöveg szikársága és a színtelített képek részletgazdagsága arra ösztökéli az embert, hogy kicsit lassítson, elmélyedjen, meditáljon arról, amit olvas és lát. Ma, amikor állandóan rohanunk, fel vagyunk pörögve, s gyakran még a regényeket is “habzsolva”, kapkodva olvassuk, igen nagy szükségünk van erre.
SZD: A felnőtt képeskönyvekre egyre nagyobb igény mutatkozik, mint ahogy minden olyan tárgyra, ami segít, hogy kicsit kilépjünk a hétköznapokból.
Ez a könyv lehetőséget ad arra, hogy saját tempóban olvassuk, saját magunk határozzuk meg a történet idejét. Olyan mintha feltennénk egy bakelitlemezt, hátradőlnénk a fotelben, és az időt dedikáltan a zenehallgatásra szánnánk. |
PR: Gyerekként még úgy olvasunk, hogy jobban benne vagyunk a pillanatban, megvan az olvasás helye és ideje, felnőttként viszont az olvasás afféle időkitöltő tevékenység, hiszen egy zsebkönyvet nyugodtan olvashatunk a metrón vagy a vonaton is. Mennyiségi olvasókká válunk – ha egyáltalán bármit is olvasunk.
– Ki hogyan alkot? Kézzel vagy digitálisan, éjjel vagy nappal?
PR: Írás közben úgy telnek el órák, hogy észre sem veszem. Leginkább éjjel tudok írni, amikor én is lecsendesem, befelé fordulok.
SZD: Digitálisan dolgozom, és gyakran hallgatok közben zenét. Az odagombostűzi az embert az asztalhoz, és jobban pörgeti a flow-t. Éjjel és nappal is dolgozom.
– Keserédes a történet, mint a kínai ételek, amelyekben szintén szeretik keverni az ellentétes ízeket.
PR: Yannak eleve voltak belső kérdései az alkotással kapcsolatban, például arról, hogyan csinálja és kivel ossza meg. Aztán érte egy veszteség, ami után nem úgy alakultak a dolgok, ahogyan elképzelte. Elgondolkodhatunk, hogy ez egy külső vagy egy belső veszteség?
Én arra voltam kíváncsi, hogyan csapódhat le a veszteség, legyen az bármiféle. Mert lehet, hogy a saját életünk elsodor, és valamit elveszítünk időközben. A csoda várása ugyan végig jelen van a kötetben, de nem törölheti el az idő múlását. |
Sokat töprengtem azon, hogy mennyire keserű, vagy mennyire édes ez a történet. Én a keserű oldalon álltam, mikor megírtam, azzal a gondolattal játszottam el, mi lenne, ha én veszítenék el valakit, vagy valamit, például az alkotáshoz szükséges inspirációt és motivációt – ami ez esetben a festéshez kötődik. Ennek értelmezéséről nem szeretnék beszélni, a titkot megtartom magamnak.
Az olvasónak viszont lehetősége van megfejteni, minek látja a halat: valóságosnak képzeli, vagy sem, elhiszi-e, hogy felfénylik, vagy sem, illetve a végső átalakulásnál, amikor a halból sárkány lesz, átgondolhatja, milyen lesz ez az újrakezdés, s meg lehet-e benne találni az inspirációt és az alkotási kedvünket. |
Én magam sem tudom véglegesen, hogy mit gondoljak – az újraértelmezés lehetőségét magamnak is meghagytam. Borzasztóan érdekel, hogy mások mit látnak meg benne és hogyan értelmezik, egyáltalán megérinti-e őket az írásom.
Szénási Zsófia
Petánszki Rebeka – Szinvai Dániel: Yan és a hal
Trend Kiadó, 48 oldal, 6999 Ft
A Yan és a hal
megvásárolható
kedvezményes áron
a Móra Kiadó
webáruházában
Olvasson bele
a könyvbe,
idekattintva
Ajánló tartalma:
Az archívum kincseiből
Felnőtt az első funkcionális analfabéta nemzedék? – Havas Katalin az olvasási szokások változásáról
Európa lehetőségei a posztmodern korban – Utópiák és illúziók nélkül
Az irodalmi kánon változásai – Beszélgetés Fráter Zoltán irodalomtörténésszel
Az emberi evolúció modellje a kutya – Csányi Vilmos képviselte a modern teológiát



















