“Volt nekem egy cimborám...” – Beszélgetés Lovász Andreával
Szénási Zsófia - 2026.08.26.
Utazás a mondókák és a rímek világában a Móra Kiadóval

Láblógatók, altatók, höcögtetők és hintáztatók ‒ hosszan sorolhatnánk még a dajkarímek vicces elnevezéseit. Hol találkozhatunk velük? A Móra Kiadó frissen megjelent, 208 oldalas, Békabölcső című, népi gyermekmondókákból, valamint 43 klasszikus és kortárs költő verseiből készült nagyszabású válogatásában. Találunk itt az időhöz és az időjáráshoz, az állat- és növényvilághoz kapcsolódó versikéket, számolósdit, nyelvtörőket, varázsmondókákat és találós kérdéseket, közel négyszáz rímes alkotást Kismarty-Lechner Zita vidám és vibrálóan színes illusztrációi társaságában. Lovász Andreát, a kötet szerkesztőjét, egyben a Móra Kiadó főszerkesztőjét kérdeztem a részletekről.
‒ A Móra Kiadó időről-időre előrukkol egy-egy nagyszabású gyerekvers- vagy gyerekmese antológiával, amit aztán évtizedeken át használhatnak és használnak is a pedagógusok és a szülők. Ilyen volt anno az Icinke-picinke vagy a Cini-cini muzsika. Ez a kötet nyilván sokkal frissebb, és más szellemiséggel készült. Már az alcímében is utal a tartalomra és a korosztályra: Nagy mondókás- és verseskönyv a legkisebbeknek.
‒ A Békabölcső a 0‒3 éves korosztálynak, a legkisebbeknek és a szüleinek szól elsősorban: azoknak az anyukáknak/apukáknak, akik gyermekük születésétől fogva szeretnék, hogy ritmikus szövegeket mondjanak a piciknek.
Számos nagyon egyszerű, néhány soros dajkarím, ringató kap helyet a kötetben, amelyek a baba első napjaitól kezdve mondogathatók, és esetleg összekapcsolhatók valamilyen játékkal, cselekvéssel. |
A szülők felfedezhetik a régebbi szövegeket, párosítva a modern gyerekversekkel. Mennyivel jobb és szebb élmény lenne mindenkinek, ha a szülők a babakocsit tologatva, etetés közben, fürdetéskor, játszótéren mondókáznának.
A pedagógusoknak szintén érdekes lehet a kötet. Bereczkiné dr. Záluszki Anna az ELTE Tanító- és Óvóképző kar egyetemi docense néhány éve felvetette, hogy szükség lenne egy olyan kiadványra, ami a bölcsődei gondozóknak nyújtana fogódzót, egy alapos gyűjteményt, mert számukra nem létezik afféle mindenre kiterjedő kiadvány. Tehát a bölcsődei dolgozók képzésében is hasznos lehet a könyvünk.
‒ Nem lehetett könnyű az ezerszámra megtalálható versikékből kiválogatni, mi kerüljön be a kötetebe. A folklórszövegek mellett kortárs, és 20. századi klasszikus költők verseiből is válogattál.
‒Több évig dolgoztam ezzel a kötettel. Érdekes volt megfigyelni, hogyan rímelnek egymásra a régebbi és az újabb szövegek. Anna kérésére olyan, abszolút 21. századi jelenséggel foglalkozó verseket is kerestem, amelyek témájuknál fogva ‒ internet, mobiltelefon ‒ csak a kortárs költészetben elérhetőek. Nem ördögtől való például a számítógépről mondókázni. Hangsúlyozom: nem edukálni szeretnénk elsősorban, hanem szórakoztatni.
‒ A Dajkarímek fejezetben különösen vicces, szívmelengető elnevezésekkel találkozunk: láblógatók, tornáztatók, tenyércirógatók, ujjkiolvasók, tapsoltatók, homlokkocantók, futtatók, táncoltatók, csiklandók, etetők, katicaröppentők stb. Az elnevezések nemcsak kedvesek, hanem utalnak valamiféle tevékenységre is.
‒ Ezek a mosolygásra késztető elnevezések sajnos nem az én kútfőmből származnak, hanem a néprajzosok rendszertani elnevezéseit vettem át, az ő gyűjtéseikre támaszkodtam.
Gáspár János Csemegék című munkája volt számomra az ősforrás, ez egy 19. századi munka, „mellyel családok-, kisdedóvók és elemi tanítóknak kedveskedik Gáspár János, nagyenyedi neveléstanár és képezdei igazgató”. |
Rengeteg más mondókagyűjteményt is átnéztem a néprajzi gyűjtések közül, és persze volt több vers, amire még gyerekkoromból emlékeztem. Nehéz volt választani. A könnyebb tájékozódás végett az oldalak alján mindig jelezzük, milyen tevékenységhez kapcsolható az adott szöveg, segítünk a szülőknek, hogy például forgókról és táncolókról, labdázókról vagy cicabosszantókról, párválasztókról vagy szembekötősdiről van-e éppen szó.
Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy ezek a mondókák szabadon alakíthatók és variálhatók, nem szükséges ragaszkodni a könyvben leírt változathoz! És természetesen a költői szövegeknél is nyugodtan változtathatunk. Biztosan mindenki ismer egy-két olyan kedves esetet, mint ami a kisfiammal is megtörtént, aki Weöres sorait: “Táncol a hold fehér ingben...” semmiképp sem volt hajlandó így elmondani, nála a hold lila ingben táncolt. Így aztán a mi családunkban ez így rögzült. És nincs ezzel semmi baj.
Az egyszerű mondókáknak és verseknek még véletlenül sem az a célja, hogy a gyerek memorizálja azokat, hanem, hogy belenőjön az anyanyelv ritmusába, zeneiségébe. A nyelv játékszer, ugyanakkor biztonságot jelentő, megtartó erő, ami mindvégig elkíséri őt. |
A legtöbb, amit szülőként tehetünk, hogy biztosítjuk ezt neki. Beburkoljuk, óvjuk, mosolyokból, érintésekből, szavakból lépésről lépésre építjük köré a világot.
‒ Vicces és figyelemkeltő a cím is: Békabölcső.
‒ Vicces a szó, és a békabölcső amúgy egy biztonságos hely, ott fejlődnek ki az ebihalak. Kedves párhuzamnak gondoltam.
‒ Felsorolni is nehéz, hányféle kategóriába lehet csoportosítani ezeket a néhány szavas és mondatos alkotásokat. A növény- és állatvilághoz kötődő versikéket biztosan szeretni fogják a kicsik, de olvashatunk a gyerekkonyhával kapcsolatos verseket, számolósdikat, hangutánzókat, nyelvtörőket, mesemondókákat, varázsmondókákat, sőt csúfolókat is.
‒ Számos folklórszöveg létezik, ami varázsmondókaként is működik, hiszen még az ovis korosztálynál sem válik ketté a realisztikus és a mágikus világ.
A szavaknak erejük van, és a gyerekek tudják, hogy a varázslat nem veszett ki a világból. |
A csúfolók is egy létező néprajzi elnevezés, de a kötetbe csak olyan szövegek kerültek, amelyek inkább viccesek, mintsem bántóak.
‒ Ma, amikor online szinte minden elérhető, szükség van egy ilyen átfogó kötetre?
‒ Mindenképpen segít abban, hogy a szülők tudatosan építkezzenek. Persze a lehetőség adott, utána lehet olvasni és gyűjtögetni innen-onnan, de mennyivel egyszerűbb, ha egy kész válogatást vehet kézbe a szülő, amiben tényleg mindenről szó esik.
Annak idején azt mondták, hogy azokból a gyerekekből lesznek okos felnőttek, akikhez piciként sokat beszéltek. Én is erre biztatom az anyukákat: lehet fürdetés, etetés, öltöztetés közben is mondókázni, a napsütésről éppúgy vannak versikék, mint az esőről.
Egyszóval a kisgyerek életében jelenlévő minden jelenségre, tevékenységre és problémára akad valami játékos szöveg és feloldás. |
A mondókázás játékká teszi az adott tevékenységet, lehetőséget ad a szöveghez kapcsolódóan különböző mozgásformákra. De semmi sem kötelező!
A kötet végén két tartalomjegyzék található: az első funkció szerint csoportosítja a verseket, a második szerzős betűrendet követ, hogy mindenki könnyen megtalálja a maga kedvencét.
A teljesség igénye nélkül, a mára klasszikussá vált Ágh István, Kányádi Sándor, Weöres Sándor, Nemes Nagy Ágnes, Orbán Ottó, Tamkó Sirató Károly, Szabó Lőrinc, Kántor Péter, Fecske Csaba, Kovács András Ferenc, Tarbay Ede versei mellett a még élő kortársak közül Garaczi László, Marék Veronika, Szabó T. Anna, Nyulász Péter, Lackfi János, Petőcz András, Jász Attila, Tóth Krisztina vagy Varró Dániel versei kerültek be a kötetbe. |
Van néhány különleges meglepetés is a szerző között, mint a műfordító Patat Bence, vagy a zenész, előadóművész Gryllus Vilmos, Janicsák István.
‒ Tervezi a kiadó, hogy továbbgondolja a válogatást, és készít egy ovisoknak szóló kötetet is?
‒ Abszolút. De ez egy későbbi történet. Hadd említsem meg viszont még a Békabölcső illusztrátorát, Kismarty-Lechner Zitát, akinek élénk színű, tarkabarka rajzai remekül kiegészítik a verseket, és kiválóan illeszkednek a könyv hangulatához! Legszívesebben azt mondanám, hogy a szülők tépjék ki ezeket a színpompás az oldalakat a könyvből, és dekorálják velük ki a gyerekszobát ‒ de persze ilyet nem mondhatok...
Szénási Zsófia
Lovász Andrea (szerk.): Békabölcső. Nagy mondókás- és verseskönyv a legkisebbeknek
Móra Kiadó, 208 oldal, 7999 Ft
A Békabölcső
megvásárolható
kedvezményes áron
a Móra Kiadó
webáruházában



















