Kiskamaszoknak írni nem könnyű. Kiskamaszoknak verset írni még nehezebb. Ecsédi Orsolya mégis erre vállalkozott, aki első írásainak megszületése óta ennek a korosztálynak fogalmazza meg a gondolatait. Hol versben, hol prózában. Írói nyelvére jellemző, hogy egyszerre humoros és elgondolkodtató, gyerekszempontú és őszinte, nevettető és megdöbbentő, és messziről kerüli a tekintélyelvűséget. Írt már ifjúsági regényt a számítógépes vírusokról, kétkötetes Pokkernaplójában rögzítette egy ördögfajzat feljegyzéseit, Kell egy csapat című sorozatában a játékfüggéssel és a kamaszok más problémáival foglalkozott. Eddigi legnagyobb sikerét a 14+-os korosztálynak írt Juli vagyok, könyvmoly című, romantikus regényével aratta. A Móra Kiadó gondozásában most Tárgyalhatunk! címmel megjelent egy verseskötete, melyben 15 év verstermésének legkiemelkedőbb darabjai kaptak helyet. A könyvet Schall Eszter vidám és mozgalmas illusztrációi színesítik.

– Olvastam rólad, hogy hobbiból kezdtél el az írással foglalkozni, a polgári foglalkozásod jogász. Azt is olvastam, hogy noha ez az első versesköteted, valójában a versek felöl indultál el a próza felé, előbb írtál verseket, mint regényeket. Hogy is van ez?

– Gyerekversekkel indultam, kezdetben csak magamnak írtam, és nem tettem őket közzé. Később Ms Littlewood néven a Facebookon kezdtem el közölni a verseimet, melyek meglehetős népszerűségre tettek szert. Majd egyszer csak érdekes fordulat következett, amikor Lovász Andrea – aki akkor a Bárka online folyóirat Papírhajó rovatát szerkesztette, azóta pedig a Móra Kiadó főszerkesztője lett – bejelentkezett nálam, hogy szeretné a verseimet a Bárka oldalán megjelentetni. Mit mondjak, kissé bepánikoltam, hiszen egy valódi irodalmi szerkesztőről volt szó. Gondolkodóba estem, akarom-e egyáltalán, hogy a saját nevem alatt jelenjenek meg a versek. Akkoriban még féltem ettől, egyfajta önkitárulkozásnak éreztem, így először az álnevemen publikálták őket. Ez 2015-ben volt. Gyűltek, gyűltek a gyerekversek, több kiadóval is tárgyaltam a megjelentetésükről, de a gazdasági racionalitás mindig keresztülhúzta a terveket. A papírforma az volt, hogy gyerekverseket, pláne kiskamaszoknak szóló gyerekverseket – mert én kezdettől fogva ennek a korosztálynak öntöttem formába a gondolataimat – csak veszteséggel lehet megjelentetni. Prózát akkor kezdtem el írni, amikor megszületett a gyerekem. Beszűkült az életterem, ez viszont egy olyan hobbi, amit bárhol és bármikor lehet csinálni.

– Tehát kezdettől fogva a 10-14 éves korosztálynak szántad a verseket és a történeteket? Pedig ez az egyik legnehezebb terep.

– Igen. Nem tudok másként írni, csak viccesen, kicsit abszurdan, ez fedi mindig a mélylélektani elemeket. Ha felnőtteknek írok, akkor is ez a stílusom. 10 évvel az első gyerekversek után publikáltam először a saját nevemen felnőtt verseket. Ugyanaz a dilemma játszódott le bennem, mint a gyerekversek megjelentetése előtt, féltem attól, hogy kiadom magam.

– A statisztikák szerint a 10-14 éves korosztály olvas a legkevesebbet, itt dől el nagyjából, ki válik olvasóvá. Aki olvas, az is inkább a kalandos történeteket részesíti előnyben. Mégis mi motivál abban, hogy éppen hozzájuk szólj?

– Elismerem, nagyon nehéz korosztályról van szó, ezt a személyes író-olvasó találkozók alapján is mondom. Nehéz felkelteni és lekötni a figyelmüket. Szórakoztató előadónak kell lenni, valóságos stand-upot kell lenyomni nekik, hogy végighallgassanak.  Amikor nincs a kezükben a telefon, akkor is ott van a fejükben a rohamtempó, amit a vizuális ingerek gyors váltakozása jelent. De rendkívül aranyosak tudnak lenni, bár ők ezt nyilván kikérnék maguknak. Amennyire flegmák tudnak lenni eleinte, annyira élvezik aztán például a kreatív írást. Nagyon közel állnak hozzám!

– Ritka, hogy valaki előre elhatározza, hogy csak egy bizonyos korosztálynak ír. Biztosan te is sok jó gyerekverset olvastál, és megvoltak a pozitív előképeid.

– Mint a kortársaim közül oly sokaknak, nekem is Weöres Sándor és a Bóbita kötet volt az első meghatározó versélményem. Tartalmilag, nyelvileg és ritmikailag is nagy hatást tettek rám ezek a szövegek, pedig akkor kezdtem őket elolvasni, amikor még nem is voltam iskolás. Vagyis csak részben értettem meg a verseket, de ez nemhogy levont volna az értékükből, hanem felnagyította a hatásukat. A fantáziám megoldotta, amit nem értettem meg belőlük. Máig emlékszem például arra a két sorra, hogy „Gyöngy az idő, vándoroljunk. Nincs szekerünk, bandukoljunk.” 5-6 éves korban még semmiféle problémát nem okozott elképzelni, hogy az idő egy gyöngy. Nem véletlen, hogy sokan már az első próbálkozásaimat is Weöres verseihez hasonlították. Formailag valóban hagyományos gyerekverseket írtam, időmértékes, rímes és szabadverseket egyaránt, a témáját tekintve azonban mindig mai, modern témákat szerettem. Soha nem érdekeltek a tradicionális verstémák, ahogy a folklór elemek sem, s ezzel valószínűleg elkerültem az epigon csapdáját. A másik szerző, vagy inkább szerzők, akik nagy hatással voltak rám, nos, sem témában, sem formában nem éppen gyerekverseket írtak. Villon verseinek Faludy György féle fordításáról van szó, amiket körülbelül 10-12 éves koromban vettem a kezembe először, és azt hittem, hogy gyerekeknek szánták őket. Miért gondoltam így? Mert a gyerekkönyvekhez hasonlóan vékony, kicsi kötetben kaptak helyet a versek, és egytől egyig nagyon érdekes történetük volt. Nagy kedvencem volt például a kalózok szeretőjéről szóló ballada, vagy a haláltánc.  Nagyon izgalmasnak találtam őket. A gimi alatt már én is írogattam, de inkább funkcionális, alkalmi verseket, ahol a humor elsődleges szerepet kapott. Nekem ez a megszólalás a természetes, a gyerekeknél vicces, a felnőtteknél abszurd irányba megyek el. Akkor lennék bajban, ha komolyan kellene írnom. Nem hiszem, hogy tudnék másként írni, és talán nem is akarnék.

– A prózádban is tetten érhető a lírai alkatod, gyakran beszélsz versben a prózai szövegekben.

– Valóban, már az első ifjúsági regényemben a Cirrus a Tűzfalonban is a vírusok azzal idegesítették az embereket, hogy limerickekben beszéltek, és a megfertőzött weboldalakat áttették verses formába. De nem csak a konkrét verses betétekről van szó, hanem az írásmódom is nagyban támaszkodik a lírára, de fordítva is igaz: a gyerekverseim gyakran cselekményesek, van valami történetük. A prózámban is van a mondatoknak ritmusa, nem mondok ki mindent, számítva arra, hogy bevonom az olvasót, aki gondolatban tovább viszi a szöveget.

– Sok-sok versszöveg került ki a klaviatúrádból az elmúlt másfél évtizedben, nem lehetett könnyű belőlük egy kötetre valót összeválogatni. Milyen vezérfonál mentén szerveződik a Tárgyalhatunk! című kötet?

– Az alapötletem az volt, hogy négy személyes névmás – „te, én, ő, mi” köré szerveződjön a kötet négy fejezetben. Lovász Andrea – aki, mint említettem, kezdettől fogva figyelemmel kíséri az írói pályámat – egyetértett a szerkesztési elvvel. Amolyan „best of” kötetnek szánta a hetven oldalas verseskönyvet. Minden bekerült versre jut 10-15 olyan vers, ami nem került bele a válogatásba.

– Témájában abszolút formabontó a kötet, amennyiben a mai gyerekeket körbevevő világhoz kapcsolódik. Mese és filmszereplők – a dzsungel könyve szereplői, Darth Vader, Voldemort, Gonosz mostoha, Szörnyella, Szauron, Hókuszpók – sora jelenik meg a kötetben.

– A popkultúra ismert figuráiról van szó, és mivel szeretek konkrétumokról írni, ezeket a mindenki által ismert alakokat is beleírtam a versekbe. Valahogy meg kell ragadni a gyerekek figyelmét, hiszen minden egyes pillanatban a mobiltelefonnal vetélkedünk. Erre leginkább az olyan témák alkalmasak, amelyek ideig-óráig konkurálni tudnak a virtuális világgal. A mai gyerekek olyan mértékben élik online az életüket, hogy azt a szülők elképzelni sem tudják. Jó példa erre a világszerte nagy sikert aratott Kamaszok televíziós sorozat. Azt szeretném, ha ezek a versek afféle kiindulópontok lennének egy jó kis beszélgetéshez.

– Pont erre utal a kötet címe is: Tárgyalhatunk! Aki együtt él egy kamasszal, pontosan tudja, hogy nap mint nap, meg kell küzdeni a figyelmükért és a leghétköznapibb dolgokról is valóságos tárgyalást kell folytatni velük.  Minden alku tárgya.

– Pontosan. Nem lehet igazad soha. Magyarázat és alkudozás nélkül nem fogadják el a felnőttek, pláne a szülők véleményét. Mégis a mentalitásuk nagyon közel áll hozzám. Mindent megkérdőjeleznek, ahogy én is. A tekintélyt nem tisztelik, hacsak nem látnak rá elegendő indokot. Szeretem az olyan karaktereket, akik nem szándékosan feszegetik a határokat, hanem azért, mert egyszerűen olyanok, amilyenek. Na, a kamaszok éppen ide tartoznak. Hasonszőrűnek érzem őket.  Talán ezért írok éppen nekik.

– Olvastam egy interjúban, hogy te magad is csak tengtél-lengtél az általános iskolában. Kilógtál a sorból. A gimiben már javult a helyzet, majd az egyetemen tűntél először a képességeiddel. Az együttérzés is fontos szempont lehet a kamaszokhoz való viszonyodban? Titkok, barátságok éppúgy megjelennek a kötetben, mint az otthoni dolgok (mosatlan, szennyes széthagyása), a soha nem létezett vicces foglalkozások, mint pályaválasztási tanácsadó (cipőkopogász, levegőápoló stb.).

– A prózaköteteimben teljesen direkt módon megjelenik az, hogy minden gyerek más, mindenkinek más a kulcsa, nem átlagos gyerekek jelennek meg a történetekben. Bármit is írok, a nyelvi játékkal és a humorral lehet őket megfogni.  Ha didaktikus valami, és ez látszik is, azonnal elutasítják a szövegeket. Nem lehet a szöveg túl romantikus, vagy érzelmes sem, mert azt is visszautasítják.  Nagyon jól rezonálnak a hasonló korú bloggerekre, ha ők felkapják a történetet, vagy a könyvet, sokkal könnyebben eljut a kamasz olvasókhoz. Van egy béta csapatom, akiknek meg szoktam mutatni az elkészült szövegeket, és pontosan észlelik, hogy hol van bennük a hiba, hol nem követhető a szöveg. Nagy álmom, hogy a kamasz korosztállyal felolvastassam a verseket, és az ő tolmácsolásukban hozzunk létre egy audio könyvtárat. Sokkal könnyebben befogadnák, mint az írott formát.

– Hét prózakötet és egy verseskönyv után profi írónak tartod magad?

– Továbbra is akkor írok, amikor akarok, és azt, ami engem érdekel. Nem vagyok jóban sem a megbízásokkal, sem a határidőkkel. Nem szeretném, ha az írás munkává válna, mert akkor számomra pont az értelmét vesztené el. Még mindig hobbi számomra, és így is tervezem megtartani.

Szénási Zsófia

Ecsédi Orsolya: Tárgyalhatunk!
Móra Kiadó, 72 oldal, 3999 Ft

A Tárgyalhatunk!

megvásárolható

kedvezményes áron

a Móra Kiadó

webáruházában

Olvasson bele

a könyvbe,

idekattintva