Bajcsi Norbert: Szenvedéllyel
Pompor Zoltán - 2023.06.02.
Szenvedés helyett szenvedély, szolgaság helyett szolgálat
Milyen érdekes, hogy a szenvedély szóban benne van a szenved szó is! Lehet, hogy azért, mert ahhoz, hogy valamit szívvel-lélekkel tudjunk tenni, szükség van a testi-lelki kínokra is? Sokszor bíztatjuk magunkat azzal, hogy ami nem öl meg az megerősít – pedig ez egyáltalán nem igaz: például attól még senki nem lett erősebb, hogy alkohol- vagy drogfüggővé vált… Attól annál inkább, hogy a rehabilitáció során jobban megismerte a múltját, önmagát, motivációit vagy éppen a Teremtőjét!
Bajcsi Norbert őszinte nyíltsággal beszél múltjáról Szenvedéllyel – utam a drogoktól a velünk élő Istenig című könyvében. Belegondolni is borzasztó azokba a mélységekbe, amelyet Norbert megjárt gyermekkorától kezdve addig, míg panelházakba húzódva csövesként már csak kannásborral tartotta magát életben. Hősünk élniakarása és egy magasabb isteni erő kegyelmének összjátéka, hogy esélyt kapott arra, hogy eljusson egy keresztény rehabra, új életet kezdhessen és elmesélhesse nekünk is történetét.
Az elbeszélés nem didaktikusan szájbarágós, nem sziruposan kegyes – egyszerű szavakkal elmondott hitvallás, hálaadás az életért. Szívbemarkoló volt olvasni, hogyan szűkült be egyre jobban a világ, minél inkább a függőség került élete közepére. A kilencvenes évek bandaháborúit bemutató, szociográfiának is beillő első fejezetekben egy olyan fiatallal ismerkedünk meg, aki a családjára nem számíthat – erőszak, alkohol, társfüggőség –, így az amúgy jó eszű gyerek a telepi bandatagok között keres (és talál) példaképeket. Hamar rájön, hogy munka nélkül is lehet pénzhez jutni: kisebb-nagyobb stiklik, lopások végül rablások taszítják egyre mélyebbre a lejtőn, s hogy feledni tudja családját, félénkségét, az alkoholhoz és a drogokhoz nyúl. Utána egyenes út vezet a börtönbe, majd onnan kikerülve újra a bandákba és az egyre züllöttebb életbe. S hiába talál társat és házasodik meg, ekkor már több kábult, mint józan pillanata van. Sorra hagyják el a haverok, munkát sem talál már, végül lépcsőházakban húzódik meg és játszik el a halál gondolatával.
A bibliai jó pásztor otthagyja kilencvenkilenc juhát, hogy megkeresse azt az egyet, amely elkóborolt. Norbertre is így talált rá a Pásztor. Amikor már alig volt esélye az életben maradásra, új lehetőséget kapott. Csodálatos, ahogy a beszűkült perspektíva jelenetről jelenetre tágul: előbb a rehabon szembesül önmagával és tanul meg őszintén kinyílni társai felé, aztán feladatokat és munkát kap, végül a párra talál, akivel közösen tudják egymást emelni, megtartani. És ezen túl valami többet is nyer: a szenvedés helyett szenvedélyt, a szolgálat szenvedélyét, hogy ne csak magán, hanem másokon is segíthessen.
A könyvet olvasva egy pillanatig sem éreztem, hogy szerzője meg akart volna győzni arról, hogy ne próbáljuk ki a drogokat, vagy hogy az alkohol milyen romboló hatással van az emberi kapcsolatokra. Számomra a történet egyik kulcsgondolata az egyik iskolai drogprevenciós foglalkozás során elhangzott mondat: „én sem azért menekültem meg, mert erős vagyok, hanem Isten velem volt, és egyszer az életemben mertem segítséget kérni.”
Pompor Zoltán
Bajcsi Norbert: Szenvedéllyel – utam a drogoktól a velünk élő Istenig
Kálvin Kiadó, 188 oldal, 1800 Ft
A Szenvedéllyel
megvásárolható
a Kálvin Kiadó
webáruházában
Olvasson bele
a könyvbe,
idekattintva
Ajánló tartalma:
Durst György: Mozisirató – Az Élet és Irodalom 2025/12. számából
Az Élet és Irodalom 12. számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.
