A fekete pillangók története

A katalán Carlos Ruiz Zafón az egyik leghíresebb spanyol nyelven alkotó szerző, A szél árnyéka körüli zsongás vetekszik az őrülettel, amely a maga korában a Don Quijotét övezte. Az Elfeledett Könyvek Temetője tetralógiát azonban nemcsak az iskoláskorában írt és fénymásolva terjesztett misztikus rémtörténetek, hanem A Köd trilógiája, és az ifjúsági regények korszakát lezáró, Marina is megelőzte. A Marina idei, új köntösbe öltöztetett kiadását olvastuk Tomcsányi Zsuzsanna fordításában.

A Marina olyan, mint egy matrjoska baba, történet ágyazódik történetbe, és így kerülünk egyre közelebb a rejtélyen belüli rejtély kibogozásához. A magányos, internátusban élő tizenöt éves Óscar Drai egy napon besétál egy elhagyatott házba, és véletlenül eltulajdonít egy törött zsebórát. Az óra révén kerül kapcsolatba a titokzatos lánnyal, Marinával, és beteg apjával, Germánnal, akik egy romos villában élnek Barcelona Sarría negyedében. Óscar egyre közelebb kerül ehhez a kétfős, különc családhoz, akiket egy letűnt bohém kor bája vesz körül. Marina egy elhagyott temetőbe viszi Óscart, ahol meglesnek egy lefátyolozott nőt, aki egy szál virágot helyez egy név nélküli sírra, amelyet egyetlen fekete pillangó díszít. Innen indul hőseink nyomozása a fekete pillangók története után. A regény előrehaladtával párhuzamosan hatolunk egyre beljebb a lefátyolozott nő körüli titkokba, Marina és apjának életébe és múltjába, valamint a Marina és Óscar között kibontakozó kapcsolatba is.

Zafón minden összetevőt felhasznál ahhoz, hogy igazi gótikus rémtörténetet alkosson. Találkozunk hajdan sikeres művészekkel, majd tragikus bukásukkal. Ódon színházépületek, cirkuszosok, elhagyatott üvegház, bábok, sikátorok, koszfészkek, kiégett nyomozók, őrület felé hajló orvosok népesítik be a könyvet. És vannak még persze torzszülöttek és megelevendő bábok is. Zafón nem is titkolja a kapcsolatot a Frankenstein történettel, hiszen egyik szereplőjét, dr. Shelleynek keresztelte, míg lányát Maríának, eltéveszthetetlen kacsintásként a Frankensteint megalkotó Mary Shelleyre. Azonban Zafón története inkább csak motívumokat emel át a nagy elődből, mélységet már kevésbé. A Marina végig megmarad ifjúsági rémtörténetnek, amely bővelkedik sötét és bizarr részletekben, azonban műfajának keretein nem lép túl. Zafón erős atmoszférát teremt a megölt anyákkal, rejtélyes alakokkal és egykor pompás, mára elhagyatott és düledező épületekkel, viszont annyira élvezi az időutazást, hogy néha kissé túlzásba is esik, és a szöveg dagályossá és modorossá válik. Valamint a könyv szerkesztésében észrevehetőek a Hollywoodban forgatókönyvíróként töltött évei, a fejezetek filmszerű, drámai mondatokkal záródnak, mint egy-egy jól időzített vágás, hogy egy lélegzetvételnyi hatásszünet után a következő oldalon, immár új fejezetben folytatódjanak. Továbbá végig érezhető az igazán ifjúsági regényes történetvezetés, a maga keresetlen egyszerűségével halad Óscar és Marina karaktertől karakterig, és másznak egyre jobban bele egy múltbavesző sötét történet útvesztőjébe.

Zafón állítása szerint a Marina az egyik legszemélyesebb és legnehezebben kategorizálható regénye, azt azonban azért kijelenthetjük, hogy a Marina leginkább egy könnyed, de hátborzongató olvasmány, amely akár egy éjjel alatt kivégezhető, és ahol már megtalálhatóak a későbbi nagy műben, A szél árnyékában és a folytatásaiban kedvelt elemek. Már itt megjelenik az a sajátosan zafóni Barcelona, amely távoli, zegzugos utcáival és faragott homlokzataival igencsak csábító, mégis feláll tőle a hátunkon a szőr. A regény ugyan pedzegeti az élet és a halál nagy kérdéseit, de még messze nem olyan kiforrott vagy összetett, mint Zafón későbbi munkái.

Vincze Dóra

Carlos Ruiz Zafón: Marina
Európa Könyvkiadó, 272 oldal, 4999 Ft