Fogva tartó menedék

Mindszenty József esztergomi érsek, bíboros – Magyarország utolsó hercegprímása – alakja szimbólummá nőtt a magyar történelemben és egyháztörténetben. Mind a nyilas, mind a kommunista terror üldözte, börtön, kínvallatások, meghurcoltatás kíséri végig életútját. Fogságai sorában a legkülönösebb az az önként vállalt „rabság”, amelyet a budapesti amerikai nagykövetségen töltött közel tizenöt évig. 1956. november 3-án mondta el a rádióban híressé lett beszédét, melyben a forradalom eseményeitől fellelkesülve reményét fejezi ki, hogy végre Magyarország mellé áll a világ. „1945-től egy vesztett, számunkra céltalan háború után, erőszakkal épült ki az itteni rendszer, amelynek örökösei most a tagadás, megvetés, undor és elítélés izzó bélyegét ütik annak minden porcikájára. A rendszert az egész magyar nép söpörte el” – bátorította hallgatóságát a prímás, majd másnap találkozott a Parlamentben többek között Bibó Istvánnal és Tildy Zoltánnal. Amikor ezután visszaindult a Budai Várban található prímási székhelyére, már mindenütt szovjet tankok dübörögtek. Mindszenty ekkor az amerikai követségen kért menedéket, ahol be is fogadták.

A Magyar Napló Kiadó gondozásában megjelent Somorjai Ádám OSB, Zinner Tibor és Deák András Miklós jegyezte – átvitt értelemben és valóságosan is – súlyos kötet – Menedékben. Amerikai diplomaták Mindszenty bíborosról 1957–1970 – rendkívül jelentős forráskiadvány, amely először adja közre Mindszenty József bíboros amerikai követségi tartózkodása dokumentumait, levelezését. „Somorjai Ádám OSB több évtizedes, a néhai esztergomi érsekkel összefüggő kutatásainak legfrissebb válogatása egy újabb, jelentős mennyiségű, nem Magyarországon, hanem az Amerikai Egyesült Államokban őrzött, nem magyar nyelvű levéltári forrást ad közre Deák András Miklós szakavatott fordításában” – olvashatjuk a bevezetőben. A levelezés, a dokumentumok túlmutatnak önmagukon: kirajzolódik belőlük a második világháború utáni évek megosztott világának történelme, az ellentmondásoktól terhelt nemzetközi diplomácia.

Mindszenty a Szabadság téri követség – micsoda irónia rejtőzik a tér nevében! – harmadik emeletén kapott egy szobát, olykor lemehetett az udvarra sétálni. A diplomáciai szabályoknak megfelelően leveleit sorait a követség munkatársai elolvasták, mielőtt kézbesítették Amerikába.

A kötet első részében az úgynevezett Duty Log bejegyzései találhatók magyar fordításban, vagyis a követségi ügyeletes tiszt feljegyzései – voltaképpen a könyv második, nagyobb részében felvonuló dokumentumok és események címszerű felsorolása. (A notesz méretű kézikönyvet az amerikai nemzeti levéltárban őrzik – tájékoztatnak a szerzők.) A naplóban a látogatásokkal, gyakorlati teendőkkel kapcsolatos dátumozott feljegyzések találhatók, s bár ez a könyv kevésbé olvasmányos fejezete, mégis érdemes böngészni az olyan sokatmondó bejegyzések okán, mint például az 1963. január 2-án kelt megjegyzés: „Emlékeztető: a nővéreit elriasztották attól, hogy meglátogassák a bíborost decemberben.”

A könyv második, tetemes részét kitevő anyag maga a levélgyűjtemény, összesen 336, számozott dokumentummal. Az első 1957. január 10-én keletkezett, Edward T. Wailes kinevezett követ távirata az amerikai külügyminisztériumba. Érdemes idézni belőle: „Megbízható forrásunk úgy tájékoztatott bennünket, hogy megkereste egy ÁVO-s (aki azt állította, hogy a kormány magas szintjének közvetítőjeként lép fel), és azt kérte, hogy szondázza meg a követségünket, vajon lehetséges-e az USA-val és Mindszentyvel megállapodásra jutni arról, hogy az utóbbi elhagyja az országot.” A levelezések arról a feszült diplomáciai helyzetről tanúskodnak, amely Mindszenty követségi tartózkodása nyomán alakult ki. Ez idő alatt többször is felvetődött, hogy a bíboros elhagyja a követséget, először XII. Pius pápa halálát követően, 1958-ban, a pápaválasztás okán, de Mindszenty sosem lehetett biztos benne, hogy ha kilép a követség kapuján, vissza is engedik oda. A hosszúra nyúlt menedék/fogságlét így rengeteg diplomáciai levélváltást, feljegyzést eredményezett. Olvashatunk precíz elszámolásokat a bíboros létfenntartásáról, vagy arról (1966-ból), hogy „Egy milánói cukrász postán karácsonyi kalácsot küldött a bíborosnak a Vatikáni Államtitkárság nevében, továbbá karácsonyi cukorka is érkezett a Szentatya aláírásával…” Egy rendkívül részletes feljegyzés 1964-ből beszámol Mindszenty egészégi állapotáról és az orvos nála tett látogatásának eredményéről: „…szerda délelőtt körülbelül 11 órakor arról értesítettek – írja az amerikai ideiglenes ügyvivő –, hogy a bíboros szeretne velem beszélni. Amikor bementem hozzá, azt mondta: úgy véli, hogy a hasa bal oldalán néhány ere megrepedt. (…) Megkértük Mrs. Shelnuttot, aki, mint tudja, az itteni hivatásos ápolónőnk, hogy jöjjön át, de a bíboros nagyon világosan leszögezte: semmilyen körülmények között nem engedheti meg, hogy egy asszony bármilyen módon megvizsgálja.” Végül dr. Lynski nézte meg a bíborost, és megnyugtatta, hogy a helyzet nem súlyos. Más dokumentum is tanúskodik orvosi javallatokról, de rokoni látogatások engedélyezése, a Mindszenty-emlékiratok kiadásának ügye, König bíboros látogatási terve, vagy Mindszenty idősebbik húgának halálhíre ugyanúgy szerepel a lenyűgözően gazdag dokumentumgyűjteményben.

A könyvet hasznos mellékletek teszik teljessé: az amerikai külügyminisztérium belső szerkezetének bemutatása, szolgálati kronológia, életrajzok, valamin név- és tárgymutató segítik a tájékozódást mind a kutatók, mind az érdeklődő olvasó számára.

Laik Eszter

Deák András Miklós - Somorjai Ádám OSB - Zinner Tibor: Menedékben
Magyar Napló Kiadó, 840 oldal, 4000 Ft