Goran Vojnović szlovén író: rövidfilmjeiért több alkalommal díjazott filmrendezőként sem tudta megvalósítani első egész estés moziját, így a forgatókönyvből inkább regényt írt. 2008-ban berobbant vele az irodalomba, elnyerte a legjobb szlovén regénynek járó Kresnik-díjat, majd 2012-ben megírta második könyvét, a Jugoszlávia, édes hazámat, amely szintén Kresnik-díjas lett. Nem véletlenül: benne sikerült egészen új módon megformálnia, amit olyan sokan próbálnak a volt Jugoszlávia utódállamainak írói közül. Felidézi a szétszakadást, a háborút, a tragédiákat, több generáció önkeresését: a volt Jugoszlávia lakóinak húsz évét egy szép, új világban. Története hőse felnő, nyomozni kezd az apja után, vajon valóban életben van-e: ám minél több eltitkolt, sötét dolog nyomára bukkan, annál inkább önmagával kerül szembe. Utazik, keres, végül önmagát találja meg. Az eredeti szlovén szövegben bosnyák, horvát és szerb kifejezések szerepelnek, ezzel is utalva a mintegy absztrakcióként megalkotott ország hagyományaira. E szövegrészek a magyar fordításban magyarul, de különböző betűtípusokkal szerepelnek, nem nyelvileg, hanem tipográfiailag ugorva ki a szöveg menetéből. S ezzel is bevonva bennünket egy olyan világba, amelyet érdemes megismerni.

Bárdos Dóra

Goran Vojnović: Jugoszlávia, édes hazám
Typotex Kiadó, 280 oldal, 3500 Ft