Csirkehát és hipós fürdő

Győry Domonkos nem volt híján élettapasztalatoknak és mondandónak, amikor írásra adta a fejét. Ugyanakkor kellően rugalmas és elszánt is volt ahhoz – most is az –, hogy kitartóan tanuljon, csiszolja meglévő képességeit, leginkább pedig kiókumlálja, hogy mit lehet és mit kell, illetve hogyan érdemes megírni. Szerzőnk tehát érett fejjel lépett az irodalom színpadára, nem valamiféle hebehurgya, akaratos ifjúként, akit néhány publikáció után azonnal elönt a kötetdüh. Első, kisprózákat tartalmazó kötetét hamar követte a második, egy regény, amely után hosszabb szünet következett. És most itt a harmadik könyve, benne elbeszélések, novellák, tárcák és karcolatok. Nyugodt szívvel mondhatjuk: megérte várni. Nemcsak nekünk, olvasóknak, hanem Győry Domonkosnak, az írónak is.

Az útkeresésnek a korábbi művekből helyenként még kihallható tónusai már a múlté. Ezek a kisprózák további érettségről, fölvállalt tapasztalásokról és tetten érhető bölcsességről tanúskodnak, ami külcsínben és belbecsben egyaránt megmutatkozik. A mondatok gördülékenyebbek, a nyelv magabiztosabb, a szövegek feszesebbek lettek. A tartalmat tekintve pedig elmondható, hogy Győry Domonkos társadalmi mélyfúrásokra vállalkozó epikája a magyar irodalom realista hagyományainak folytatója – azoké, amelyeket korábban többek között Hajnóczy Péter és Tar Sándor, újabban meg például Kiss Tibor Noé prózaírói irálya fémjelez. Életszagú, kimondottan mellbevágó szövegek ezek, a benne elbeszélt élethelyzetekkel és szituációkkal a mindennapok során sűrűn találkozhatunk. Időnként a jelenben, időnként a közelmúltban járunk. Elsikkasztott uniós pénzek, a kommunista diktatúra alatt telefonkönyvvel hatóságilag agyonvert személyek, a hajdani Magyar Néphadseregben szerzett kaotikus benyomások, egykorvolt szerelmek nyomasztói visszatérései, politikai rendszerektől függetlenül csirkehátra szoruló melósok, nők, akik a beléjük nevelt rossz berögződések nyomán a szexuális aktus után hipós vízzel teli fürdőkádba ülnek, valamint férfiak, akiket a számtalan lelki és testi terhen kívül férfi mivoltuk iránti kételyek és az ezzel kapcsolatos problémák is gyötörnek. Ilyen és ehhez hasonló szituációk és figurák jelennek meg Győry Domonkos hitelesen és érzékletesen megírt kisprózáiban.

Mindezekkel együtt korántsem valamiféle komor sültrealizmussal állunk szemben. A jól elkapott metaforák és hasonlatok mellett Győry érezhető empátiával viseltetik elesett figurái iránt, és a legreménytelenebbnek tűnő helyzetekben is megtalálja a fölszabadítóan ható iróniát. A rokonszenv nem ritkán mély személyességbe fordul, különösen az egyes szám első személyben megírt elbeszéléseknél, többek között az apa és az anya elvesztéséről, illetve a család széteséséről szólókban. Már a folyóiratközlések is fölvillantották ezeknek a szövegeknek tartalmi és nyelvi erősségeit, így együttesen olvasva őket pedig egy markáns prózát köszönthetünk a magyar irodalom sokszínű soraiban.

Benedek Szabolcs

Győry Domonkos: Anyám sírása halkul
PONT Kiadó, 120 oldal, 2730 Ft