Keresztes Zsuzsa a magyar képzőművészet sokféle értéket felmutató személyisége. Márffy Ödön tanítványaként indult, és munkásságában meghatározó jelentőségű a rajz. Sokoldalú művészként foglalkozott szobrászattal, kerámiával, intarziával, makettel, díszlettervezéssel. Negyedszázada elkezdte készíteni azóta legendássá vált úgynevezett rongyképeit, döntően ragasztással készülő textilkollázsait. Minden művészi kivitelező és alkotómunkájának alapja brilliáns rajztudása.

A művésznő meglepő és talán sehová be nem sorolható kiadványt szerkesztett a szekérről – rajzokkal, történetekkel, az “ötödik kerékkel” kapcsolatos szakvéleményekkel és néhány nyolcvanéves fényképpel. A szekér, a kocsi a magyarság néprajzának becses emléke. Meghatározása szerint igaerővel, fogatokkal vontatott és teherszállításra használt, fából készült, négykerekű jármű. A szekér valószínűleg honfoglalás előtti iráni jövevényszó, a kocsi belső fejlemény, a Komárom megyei, egykor szekereiről nevezetes Kocs község nevéből való. A kocsi a magyar szókincs nemzetközivé vált eleme (angol coach, német Kutsche, olasz cocchio, francia coche, spanyol coche stb.).

Feltételezték, sőt egyesek máig feltételezik, hogy Kocs településről indult világgá a szekér egy korszerűsített, “ötödik kerékkel” ellátott változata. A kéttengelyes, négykerekű szekér még nehezen irányítható volt. A feltételezett kocsi találmány lényege az első tengely fölé, vízszintesen beépített, újabb forgó szerkezet, az “ötödik kerék” volt, amely lehetővé tette az első tengely elforgatását és így a kocsi irányíthatóságát, kormányozhatóságát. Azonban az, hogy Kocson találták volna fel az “ötödik kereket” két okból sem igaz. Egyrészt ez a találmány hosszú fejlődési folyamatban alakult ki. Másrészt a XV. században már hires kocsi (Kocsból való) szekér még nem volt, nem lehetett ötödik kerekes jármű, mivel az ötödik kerék megjelenéséről csak a XVII. század végéről vannak a legkorábbi adatok.

A kötet egyik szerzője, Feledy Balázs művészeti író így méltatja a művésznőt: “Keresztes Zsuzsa szekérrajzainak körvonalai pontosak, mutatják a felületek határait, de azt is, hogy mi van a vonalakon belül! Tényközlőek, mégis emocionálisak, valóságábrázolások, és mégis gondolatilag messze ívelőek. Ilyen értelemben is igaz, hogy a tárgyakból műtárgyak lesznek. A szekér mint tárgy Keresztes Zsuzsa tollat, ceruzát finoman mozgató keze által műtárggyá válik.”

Galambos Kristóf

Keresztes Zsuzsa: In memoriam kocsiszekér. Ceruzarajzok, történetek, fényképek
Tinta Könyvkiadó, 53 oldal, 3990 Ft