Aki kíváncsi...

Dicsértük már itt a Könyvhétben az MMA Kiadó Pars pro toto sorozatát, melynek darabjaiban a művészetelmélet, művészetfilozófia legizgalmasabb témáit feszegetik nemzetközi hírű, rangos alkotók. Ezúttal Michał Paweł Markowski lengyel irodalomtörténész A kíváncsiság anatómiája című kötetét vehetjük kézbe magyarul, amely bár bő húsz éve jelent meg a szerző anyanyelvén, érvényéből mit sem veszített, sőt: a posztmodern posztkorszakából újraértékelve ezredfordulós kíváncsiságunkat és várakozásainkat meglepően új összefüggések tárulnak fel.

Markowski nem a kíváncsiság kultúrtörténetét írta itt meg – épphogy hiányolja egy ilyen mű meglétét –, hanem, ahogy a cím is eligazít, olyasféle anatómiát dolgoz ki, amely által egységbe szerkeszti a téma irodalomelméleti, filozófiai és antropológiai vetületeit. Könyve elején azért mégiscsak részünk lehet egy kis művelődéstörténeti utazásban, s ezzel remekül „behúzza” az általános érdeklődésű olvasót is, akit elbűvöl a visszatekintés, hogy az ókortól a modernitásig hogyan viszonyultak egy-egy században az emberi kíváncsisághoz, kezdve a kíváncsiskodás és a szellemi kíváncsiság antik megkülönböztetésétől a keresztény tiltásokon át a 17. században megjelenő enciklopédikus rendezőelvek megjelenéséig, majd a furcsaságokat bemutató gyűjteményekig és Wunderkammerekig. Innen evezünk át a megkonstruált alkotások vizeire: az író alakja mint a kíváncsiság kielégítésének letéteményese, s vele a fikció megjelenése merőben új fordulatot hozott az emberi kultúrában.

Markowski a humán kíváncsiság első tárgyi reprezentációiként a múzeumok ősét, a gyűjteményeket tekinti, azaz önmagát pontosítva a szimulákrum meghatározásnál köt ki: a gyűjtemény a valóság illúziója. Kötete irodalomelméleti tárgyú esszéi is a valóság megismerhetőségét (a kíváncsiság „motorját”) firtatják, legyen szó akár a teoretikusból regényíróvá előlépő szerzőkről, mindenekelőtt Umberto Ecóról, a képzeletet a tudatos és tudattalan nyelvi egysége felé elmozdító William Blake-ről, a szókratészi és a modern iróniáról, az Ezeregyéjszaka narrációelméleti örökségéről, és amit külön emeljünk ki: az unalom filozófiájáról – pazar megoldás, hogy Markowski egyszerre vizsgálja az érem két oldalát, és egyazon (szöveg)testként kezeli a kíváncsiság és az unalom anatómiáját. Mindeközben zseniális meglátásokkal és mondatokkal kényezteti az olvasót, például, hogy a jelen bulvársajtója egyfajta „csuklása” a korabeli csodakamráknak, hogy az amerikai Disneyland nem más, mint kulturális pornográfia, vagy hogy „az unalom nem definiálható, mivel nem tudható, honnan támad”.

Annyi bizonyos: sem unatkozni nem fogunk Markowski olvasása közben, sem kíváncsiságunk nem marad kielégítetlen.

Laik Eszter

Michał Paweł Markowski: A kíváncsiság anatómiája
Fordította: Szathmáry István
MMA Kiadó, 280 oldal, 4200 Ft