Tükröm, tükröm…

Az utóbbi időben egyre nagyobb divatja van a felnőttek körében is a népmeséknek, a jelenségen csak azok csodálkoznak, akik nem tudják, hogy a népmesék alapvetően nem gyerekeknek szóltak. Azok a hagyományos népi történetek, amelyekkel ma gyermekeinket szórakoztatjuk elalvás előtt, csak a 19. században a romantika hatására kerültek be a polgári gyerekszobákba.

A mesékre, történetekre kicsiknek, nagyoknak egyaránt szükségük van, hiszen évszázadok alatt szintetizálódott életbölcsesség árad belőlük, a mesehősök kalandjai a ma meseolvasója/-hallgatója számára is útmutatásul szolgálnak. Sokak szerint a hagyományos népmesét jobb hallgatni, mint olvasni, és ha tehetjük inkább élőben találkozzunk a népmesével. Különben is ott van a műmese, amely a népmeséből sarjad, a legtöbb irodalmi mesének vannak népmesei gyökerei, hiszen íróik ismerik a mesei hagyományt, van, aki épp csak kicsit, és van, aki kicsit jobban elkanyarodik a gyökerektől. A népmesei mintára írt műmesék közül azok a jobbak, amelyek a népmeséjéhez hasonló katarzist képesek ébreszteni az olvasóban, amelyben – mint egy tükörben – magára ismerhet a történet befogadója.

Mirtse Zsuzsának már két évtizede jelennek meg versei, meséi. Legújabb könyve – a Tizenhárom bűvös tükör – egy három éven át formálódott mesegyűjtemény, amely a Magyar Napló Kiadó gondozásában az Év gyerekkönyve díjas Békés Rozi érzékeny grafikáival lát napvilágot. A kötet népmesei mintára íródott történetei értő figyelmet kívánnak az olvasótól: nemcsak a gondosan megkomponált struktúrában, de a lelki mélységek útvesztőiben is könnyen eltévedhet a figyelmetlen olvasó.

A legelső történetben a mesélő 13 éves, gyermekkori énjével beszélget, a mesélés közös vállalkozásuk, de a tétje a szórakoztatásnál sokkal több: sikerül-e a felnőttnek visszatalálnia arra az útra, amit gyermekként álmodott magának. A kötet meséi terápiás céllal hangzanak el: tükrükben a mesemondó ráébred arra, milyen messze került gyerekkori vágyaitól, s nemhogy királyfit, de boldog életet sem talált.

Merthogy a történetek középpontjában a párkeresés nehézségei állnak, királylányok és királyfiak keresik az utat egymás szívéhez, vonzások és taszítások, az önfeladás és a hűség a legtöbb mese mozgatórugója. Leghatásosabban mindezt A félszívű fiú meséjében olvassuk, s talán azért is kedveljük ezt a legjobban, mert fordulataival ez áll a legközelebb a népmesék világához. Ám a tanulság inkább idézi Oscar Wilde, Andersen vagy éppen Lázár Ervin átalakított tündérmeséit: nem elég fél szívvel szeretni, ha ezt nem hisszük el, akkor a történet nem a boldog vég, hanem a tragédia felé halad.

A Tizenhárom bűvös tükör az olvasót is önismeretre hívja. A népmesei forma megidézése biztonságot ad, hogy több erőnk legyen szembenézni hibáinkkal – és talán gyógyulni is belőlük. Mert a mesék mindig a még ép, egészséges részünket szólítják meg.

Pompor Zoltán

Mirtse Zsuzsa: Tizenhárom bűvös tükör
Magyar Napló Kiadó, 149 oldal, 3610 Ft