Sally Gardner: Kacatkák Szemét-szigeten – Kacatkák és a teknőcgubanc

Könyv

Sally Gardner: Kacatkák Szemét-szigeten – Kacatkák és a teknőcgubanc

Szénási Zsófia - 2025.04.02.

„Egyiknek szemét, másiknak kincs”

„A kacatkák már akkor nagyban újrahasznosítottak, amikor még nem is lézett az „újrahasznosítás” szó. A vikingekkel egy időben érkeztek, nagyon-nagyon régen. Miközben ezek a rettegett, szőrös harcosok tengeri csatákat vívtak, az egyik hajójuk roncsán a kacatkák megépítették a Szemét-szigetet. Később jöttek a kalózok, akik kifosztották a kincsekkel megrakott, hatalmas vitorlákkal felszerelt kereskedelmi hajókat, és rengeteg vicik-vacakot hagytak maguk után. A kacatkák begyűjtötték ezeket, és tovább építkeztek. A nyakiglábok (az emberek) persze mit sem tudtak a kacatkák létezéséről. Teltek az évek, változtak az idők.”

Kacatkák címmel új, természetvédelemmel és újrahasznosítással foglalkozó meseregény-sorozatot indít útjára az 5-8 éves korosztálynak a Babilon Kiadó. Sally Gardner írónő és Lydia Corry illusztrátor kitalált mesevilágában járunk, melynek lakói újrahasznosítják az emberek által kidobott és a tengerekbe került szemetet. Ebből készült a sziget, amely az otthonuk. Az évszázadok során folyamatosan bővítették, a víz alatti része majdnem akkor már, mint a víz feletti. De a műanyag palackok irdatlan mennyisége őket is zavarba ejti.

A műanyag megjelenésével a kacatkák a palackokból halmot emeltek. A halomból bucka lett, majd domb, végül hegy. A szemétsziget szabadon hánykolódik a tengerben és Dugó kapitány feladata, hogy vigyázzon, bajba ne sodródjon. „Egyiknek szemét, másiknak kincs” – mondogatják a sziget lakói, bár a mindent elárasztó műanyagok láttán elbizonytalanodtak, nevezhetik-e még ezeket kincsnek.

Kik azok a kacatkák? Apró lények, akiket az emberek (a nyakiglábok) és a gyerekek (nyakiglábikók) észre sem vesznek. Pedig évszázadok óta mellettük élnek. A Szemét-szigeten laknak, és mindent újrahasznosítanak, amit csak kifognak a tengerből. Ötleteik kifogyhatatlanok, ha a szakértő újrahasznosításról van szó. Papírcsákókkal tapétázzák ki a konyhát, műanyag vackokból csillárt készítenek, uszadék fából asztalt, műanyag poharakból székeket. Cinka – a mese egyik főszereplője – például piros-fehér kockás, alig lyukas konyharuhából készült ruhát hord, fején szívószál-gyűjtő kalap, mindenes övében ceruza és egy hasznos kis kampó. Csuporral, a barátjával és Centi nevű kutyájával járja a szigetet. Egyik nap arra ébrednek, hogy hideg van és esik a hó. Eleinte még élvezik is, amíg egy ócska tálcán szánkáznak, de aztán felmerül a kérdés: hogy fogják így megtartani az idei Hullámfény fesztivált? Ahhoz meleg kell és napsütés. A Hullámfény fesztivál lényege, hogy a kacatkák minden évben ezen a napon köszönik meg a tengernek a sok ajándékot, amit adott. Mármint a hulladékot, amit az emberek szemétnek tekintenek. A kétnapos ünnepségen a kacatkák felnyitják az ajándékba kapott, hulladékkal teli zsákocskákat, s a tartalmukból elkészítik az évi haljelmezüket, majd beöltözve összegyűlnek a parton. Ru-ru itókát isznak, ami valószínűleg a legpezsgőbb és legbubisabb forró ital a világon.

A sorozat első kötetében (Kacatkák Szemét-szigeten) a kacatkák lakóhelyét tehát melegebb vizű tengerre kellene kormányozni, ám a palackokból épült hegy miatt nem látják a helyes útirányt. Hogy oldják meg a feladatot? Hát összefogással. Közben megismerjük a sziget lakóit: Fő-főkötő admirálist, Kuksi bácsit, a gépészt, Horog Olgát, aki szereti kihalászni a palackpostákat a tengerből, Seprű kertészt, aki már kiszorult a saját lakásából, mert oda vitte a hideg elől az általa gondozott növényeket, Aranka B. Etelkát, akinek az énekére táncra perdülnek a halak. Mindenki részt vesz a munkában, hogy a sziget biztonságos vizekre kerüljön és megtarthassák a nagy fesztivált. A szereplők ötletes és vicces neveit minden bizonnyal nem volt egyszerű magyarra fordítani, de Fenyvesi Orsolya nagyszerűen megoldotta a feladatot.

A sorozat második részében (Kacatkák és a teknőcgubanc) óriási morajlással leszakad az idők során monumentálissá növekedett Palack-hegy. Dugó kapitány és Seprű kertész pedig a vízbe pottyant hegyen ragad. Mi lesz velük? Szerencséjükre arra jár egy apa és fia, akik kihúzzák a hegy maradékát a partra, mert tudják, hogy a palackhegy árt az élővilágnak. És megtörténik a csoda: a bátor kacatkák megismerkednek a nyakiglábábokkal. Pontosabban a nyakiglábikókkal, mert a felnőttek nem látják őket. Igaz, arra is fény derül, hogy az emberapa gyerekkorában barátságban volt a legendás kacatka utazóval, Kacatko Polóval. Az elveszett kacatkák megtalálásában nagy szerepe van egy papírsárkánynak, egy mentőakciónak és a teknőcöknek. Végül az is kiderül, hogy ember és kacatka egyaránt örül, hogy megszabadultak az óriási Palack-hegytől.

A könyv nagy erénye, hogy ugyan mesés formában foglalkozik a környezetszennyezéssel, de a könnyed meseszálakból szőtt történet üzenete véresen komoly. A szerző és illusztrátor páros anya és lánya, akik mindketten lelkes természetvédők. Egy alkalommal a tengerparton sétálva együtt találták ki a történetet, és közösen valósították meg az elképzelést. Alaposan kidolgozták a kacatkák világát, a könyvben a tájékozódást a remek és humoros illusztrációkon kívül rajzos térkép is segíti. Céljuk az volt, hogy szórakoztató módon mutassák be a kisiskolásoknak a természetvédelem és az újrahasznosítás lehetőségeit, és felhívják a figyelmet az élő vizekbe kerülő szemét elképesztő mennyiségére. Nemcsak arra biztatják a gyerekeket, hogy figyeljenek a környezetükre, de tippeket is adnak, mi mindent lehet készíteni az eldobott szemétből. Miniatűr karaktereik tulajdonképpen a jövőt képviselik, amikor mindent visszaforgatnak, és az elhasznált tárgyakba új életet lehelnek. Úgy nevelnek, hogy a gyerekek észre sem veszik. További előnye a könyvnek, hogy az átlagnál nagyobb betűkkel van nyomtatva, hiszen ez a korosztály még éppen csak elkezdett olvasni. A nagyobb betűkkel és sorközökkel nyomtatott szöveg könnyebben olvasható számukra, sőt diszlexia esetén is eredményesen forgatható. Minden oldalon vannak illusztrációk, amelyek tovább tagolják a szöveget. Az írónő maga is diszlexiás volt gyermekkorában, sokáig nem tudott megtanulni sem olvasni, sem írni. A lánya azt nyilatkozta egy interjúban, hogy a közös munka semmi eddigihez nem volt fogható, és olyan hosszú ideig dolgoztak együtt, hogy a Kacatkák világa az életük részévé vált.

Szénási Zsófia

Sally Gardner: Kacatkák I. – Kacatkák Szemét-szigeten, Babilon Kiadó, 144 oldal, 1999 Ft
Sally Gardner: Kacatkák II. – Kacatkák és a teknőcgubanc, Babilon Kiadó, 144 oldal, 1999 Ft