Az olasz főváros Falconieri-palotaként is ismert magyar kulturális intézetének ajtószerkezetein végzett kutatások az épület történetének újabb részleteire derítettek fényt - derült ki Tárkányi Sándor a Soproni Egyetem docense beszámolójából, amit a Római Magyar Akadémián tartott csütörtök este.

Tárkányi Sándor izgalmas építészeti nyomozásnak nevezte a Róma legnagyobb épületei között számon tartott palota nyílászáróinak a tanulmányozását.

A Római Magyar Akadémia (RMA) palotájának ajtajait maga Francesco Borromini, a barokk építészet mestere valósította meg - emelte ki.

A tizenhatodik században épített palota 1640-ben jutott a Falconieri-család birtokába, amely Borrominire bízta az épület átalakítását és bővítését. Így a Tevere folyóra néző palota a korabeli ízlés szerint stukkós mennyezetekkel és gyönyörű lodzsájával gazdagodott.

Később Bonaparte Napoleon édesanyja lakta a palotát, majd a tizenkilencedik század végén Giacomo Medici del Vascello gróf átépítette, 1927-ben pedig a magyar államnak adták el.

Borromini keze nyoma azonban évszázadok elteltével sem tűnt el: Tárkányi Sándor és munkatársai, Szendi Dorina és Jakab Attila kutatók az RMA-n mutatták be munkájuk eddig még publikálatlan eredményeit, amelyek felfedik, mi maradt meg az épületben a barokk korszakból.

Vizsgálataik a Borromini nevéhez fűződő eredeti kőkeretekre és a Borromini-korabeli asztalos szerkezetekre összpontosul, amelyek túlélték a történelem viharait. Felkutatták Borromini stílusának apró jeleit, amelyek fennmaradtak az ajtókeretekben, faragásokban, a virág- és kagylómotívumokban.

A kutatók szerint Borromini számára a palota átépítése kísérleti időszaknak számított: a Via Giulia utcában magasodó Falconieri-palotában Borromini kipróbált sok mindent, amit az ugyanazokban az években a Róma más pontjain is általa vezetett munkák során alkalmazott, például a nem messzi Néri Szent Fülöpről elnevezett templom melletti Oratóriumban.