Augusztus 19-én 14 óra 30 perckor vesznek végső búcsút Szelényi Iván Széchenyi-díjas szociológustól, akadémikustól, egyetemi tanártól, a TÁRKI Zrt. igazgatósági tagjától az Óbudai temető nagy ravatalozójában - közölte a fővárosi önkormányzat pénteken a Facebook-oldalán.

Az Amerikai Művészeti és Tudományos Akadémia tagja, Budapest diszpolgára, a Yale Egyetem William Graham Sumner professzor emeritusa, a New York-i Egyetem Abu-Dzabi Társadalomtudományi Karának alapító dékánja és Max Weber professzor emeritusa, a magyar és a nemzetközi szociológia kiemelkedő alakja, a társadalmi egyenlőtlenségek, az államszocializmus és a posztszocialista átalakulás nemzetközi hírű kutatója augusztus 3-án hunyt el 88 éves korában - olvasható a gyászjelentésben.

Szelényi Iván 1938. április 17-én született Budapesten, apja Szelényi Gusztáv biológus, nagyapja Szelényi Ödön irodalomtörténész, filozófus volt.

1960-ban végezte el a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem (ma Budapesti Corvinus Egyetem) külkereskedelmi szakát. 1964-ben Ford-ösztöndíjjal az Egyesült Államokban tanult, 1973-ban megszerezte a szociológiai tudományok kandidátusi fokozatát. Diplomájának megszerzése után a Központi Statisztikai Hivatalban (KSH) dolgozott, a szociológia iránti érdeklődése akkor kezdődött, amikor nyelvtudásának (francia, orosz, angol, német) köszönhetően a hivatal könyvtárában külföldi folyóiratokat szemlézett.

A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Szociológiai Kutató Intézetének 1963-ban lett tudományos munkatársa, majd 1967-ben tudományos titkára, 1970-ben pedig a településszociológiai osztály vezetője lett, majd a Szociológia című tudományos szakfolyóirat szerkesztője és a közgazdaságtudományi egyetem városszociológiai csoportjának vezetője volt.

Hosszú évekig együtt kutatott Konrád Györggyel, ekkor kezdődött barátságuk. Több szociológiai tanulmányt publikáltak, majd 1974-ben megírták Az értelmiség útja az osztályhatalomhoz című történetfilozófiai esszét. A létező szocializmus átfogó kritikáját megfogalmazó könyvben amellett érveltek, hogy az osztályellentétek nem tűntek el, és az értelmiségből egy új uralkodó osztály van kialakulóban. A szerzőket a hatóságok megfigyelték, lehallgatták, végül a kéziratot lefoglalták, őket eltávolították állásukból. Államellenes izgatás címén eljárás indult ellenük, de felajánlották, hogy külföldre távozhatnak. Szelényi élt ezzel a lehetőséggel, míg Konrád a belső emigrációt választotta.

Szelényi 1975 májusában Angliába utazott, ahol a Kenti Egyetem vendégprofesszora lett, egy évvel később a dél-ausztráliai Flinders Egyetemen folytatta munkáját. 1981-től az Egyesült Államokban a Wisconsin-Madison Egyetemen, 1986-tól a New York-i Egyetemen, három évvel később Los Angelesben a UCLA-n tanított.

1999-2009 között a Yale Egyetem professzora, egy ideig tanszékvezető tanára, 2010-től az Egyesült Arab Emírségek fővárosában, Abu-Dzabiban a New York-i Egyetem Társadalomtudományi Tanszékének dékánja volt. A Yale és a New York-i Egyetem emeritus professzora.

A rendszerváltás után visszakapta magyar állampolgárságát, 1990-ben a MTA szociológiai tudományok doktora lett, még abban az évben az MTA levelező, 1995-ben rendes tagjává választották. 2005-ben a Magyar Szociológiai Társaság Polányi Károly-díjjal ismerte el munkásságát. 2006-ban Széchenyi-díjjal tüntették ki, 2008-ban Budapest díszpolgára lett, 2020-ban Hazám-díjat kapott.

Fő kutatási területe a város- és településszociológia, a társadalmi egyenlőtlenségek, a kapitalizmus és a szocializmus szerkezeti problémáinak vizsgálata. Művei az angolon kívül francia, német, spanyol, koreai, kínai, orosz, lengyel, bolgár és román nyelven jelentek meg, több külföldi egyetem díszdoktorává, 2000-ben az Amerikai Művészeti és Tudományos Akadémia rendes tagjává választotta. A Magyar Szociológiai Társaság elnöki és az Amerikai Szociológiai Társaság alelnöki tisztét is betöltötte. 2018 óta a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia címzetes tagja volt.