Kötet jelent meg Libik György embermentő olimpikon, mérnök, üzletember pályájáról. Medgyesi Konstantin, a szegedi Móra Ferenc Múzeum főmuzeológusa Egy 20. századi fenegyerek című munkájában arra tesz kísérletet, hogy történészi igényességgel bemutassa Szent-Györgyi Albert vejének regénybe vagy kalandfilmbe illő életútját.

A kutató az MTI-nek elmondta, Bubyrák István producerként készített dokumentumfilmje hívta föl figyelmét Libik György alakjára és arra az elképesztő bátorságra, melyet a német megszállás, majd a Rákosi-korszak idején tanúsított.

A történész úgy fogalmazott, meglepődött rajta, hogy korábban senki nem írt könyvet az 1919-ben született férfi életéről. Mint mondta, a magyarságnak szüksége van példaképekre, és Libik György kitűnő példa arra, hogy

"vannak hőseink 1944-ből".

A Jaffa Kiadó gondozásában megjelent könyv Libik György hagyatéka, interjúk, visszaemlékezések, levéltári anyagok és a főszereplő életének egyes időszakait alaposan dokumentáló titkosszolgálatok iratainak áttekintésével, a korabeli sajtó részletes vizsgálatával készült.

A kötet nemcsak egy kalandos pályát tár az érdeklődők elé, hanem a 20. századi magyar történelem fordulópontjait is felvillantja sajátos nézőpontból az olvasóknak.

A Modern Magyar Történelem sorozatban kiadott könyv kronologikus sorrendbe végigköveti az apai ágon szász-székely, az anyai oldalon zsidó családban születő - gyors észjárása ellenére mintadiáknak semmi esetre sem tekinthető - Libik György fiatalkorát, és a magyar bajnokságok mellett a svájci St. Moritz-i téli olimpiai részvétellel csúcspontját elérő sportolói karrierjét.

Libik György a magyar alpesi síválogatott tagjaként edzőtáborozott a kárpátaljai Mencsely hegyen 1942 telén, amikor összeismerkedett Szent-Györgyi Alberttel és lányával, Nelly-vel. A két fiatal találkozásból szerelem, majd házasság lett. Libik György a tudós révén került kapcsolatba a nemzeti ellenállással, vett részt szórólapterjesztésben, a megszálló németek elleni akciókban.

Világlátását meghatározó humanizmusa vezetett ahhoz, hogy az üldözöttek társadalmi helyzetétől, politikai nézetétől függetlenül igyekezett segíteni mindenkin, így később fontos pozíciót betöltő illegális kommunistákon, köztük majd a politikai rendőrséget vezető Péter Gáboron is.

A szenvedélyes motoros, kiváló sofőr Libik György a legnehezebb időkben segítette Raoul Wallenberg embermentő munkáját.

A háború után a budapesti hidak újjáépítését irányító mérnök bízott abban, hogy az ország fejlődése demokratikus irányba indul. Először nem fogadta el apósa helyzetértékelését arról, hogy az emberi szabadságjogok minimumát sem biztosító rendszer fog kiépülni, így előbb, utóbb el kell hagyniuk az országot. Házasságában is az okozta a törést, hogy Nelly kijelentette, oda megy, ahova az általa Daddy-nek szólított tudós.

Libik György álláspontja akkor változott meg, amikor 1947-ben elhurcolták embermentő társát, a kommunisták választási csalása ellen szót emelő Karig Sárát.

Igyekezett segítséget kérni magas beosztású ismerőseitől, de nem járt sikerrel, a szerkesztő, műfordító csak Sztálin halála után szabadult a szovjet munkatáborból. Kapcsolatait felhasználva másokat azonban megmentett a legkeményebb önkény időszakában.

Az 1956-os forradalom idején Libik György a parlament épületében dolgozott, itt kapcsolódott be - megbízható háttéremberként - Nagy Imre és politikustársai munkájába. Humanizmusa azonban ebben az időszakban is meghatározó volt, bújtatott, megmentett akár olyan embereket is, akik a korábbi években nem nyújtottak segítő kezet neki.

A forradalmat követően Libik Györgynek menekülnie kellett, Lengyelországot érintve jutott Svédországba. A kutatóként, mérnökként, üzletemberként karriert befutó férfi csak 1965 őszén, már svéd állampolgárként térhetett vissza látogatóba szülőföldjére. Úgy gondolta, a szovjet rendszert gazdasági eszközökkel lehet legyőzni, a magyarországi útjain - már amikor engedélyt kapott a belépésre - azonban nem feledkezett el az ellenállásban megismert bajtársairól, így például segítette Karig Sára a szovjet lágerben "fejben írt" versei kéziratának nyugatra juttatását.

A rendszerváltás időszakában hazatért, és azon dolgozott, hogy az általa nagyra tartott emberek - Wallenberg, Nagy Imre vagy Kéthly Anna - emléke ne merüljön feledésbe.