Bereményi Géza Magyar Copperfield című önéletrajzi regényének színpadi adaptációját mutatja be október 10-én a Budaörsi Latinovits Színház. Az előadás rendezője, Máté Gábor az MTI-nek adott interjúban azt mondta: egy ilyen gazdag szöveget lehetetlen a maga teljességében színpadra vinni.

Kifejtette, hogy a Budaörsi Latinovits Színház dramaturgjával, az adaptáció ötletgazdájával és színpadra alkalmazójával, Németh Nikolettel a regénynek azt a rétegét keresték, amelyből egy felnövés-történet és egy korszak lenyomata egyszerre rajzolódhat ki.

"Az előadás nem követi végig a regény történetét, a színpadi változat nem jut el a főhős 18 éves koráig. Ott ér véget, amikor kiteszik a Cukor utcai iskolából, a történet folytatására pedig egy epilógus utal" - mondta Máté Gábor.

Hozzátette: bár felnövéstörténetről van szó, elválaszthatatlan tőle az a kor is, amelyben játszódik. "Aki 1946-ban született, az kénytelen volt egy nagyon nehéz korszakot végigélni. Az államosítás, a Rákosi-korszak, 1956 és a hatvanas évek eleje olyan időszak volt, amikor a történelem akkor is beszűrődött az ember életébe, ha nem akarta" - fogalmazott a rendező, aki szerint a mű kapcsán érdekes kérdés, hogy valóban egy gyermek szemszögéből látjuk-e ezeket az eseményeket.

"Inkább az emlékezés szemszögének nevezném: amire a szerző emlékszik, vagy emlékezni akar, azt igyekszik megírni. Ezt a szubjektivitást maga a mű és a szerző is felvállalja" - mondta Máté Gábor, aki szerint ez a szerzői akarat a színpadon is fontos.

Máté Gábor szerint a történet egy ország története is, és különösen erős párhuzam fedezhető fel Bereményi Géza név- és identitásváltásai, valamint Magyarország 20. századi sorsa között. "Bereményi Gézának három neve volt az élete során: Vetró Géza, Rózner Géza, majd végül Bereményi Géza. Ez önmagában olyan identitásproblémát okoz egy gyermeknél, amilyet Magyarország is megélt."

Máté Gábor szerint Magyarország a 20. században "nagyon hasonló utat járt be, mint egy kisgyerek". Trianon, a második világháborús részvétel, majd az azt követő szovjeturalom mind olyan történelmi tapasztalatok, amelyek meghatározták az ország fejlődését. "Utóbbi nem engedte, hogy ez az ország önmagától felnőjön; ehelyett egy nagyon erős külső elnyomásban volt kénytelen vegetálni" - fogalmazott.

Mindez a rendező szerint összehasonlítható azzal, amit egy kisgyerek él meg a felnőttek által diktált, megváltoztathatatlan körülmények között. Kezdetben nem tehet semmit, majd egyszer csak ráérez a lázadás ösztönére, "pont úgy, ahogy a társadalom tette 1956-ban".

Máté Gábor úgy látja, hogy a regény és a belőle készült előadás azt is megmutatja, honnan ered Bereményi Géza kulturális hatása. Felidézte a Svéd király című első novelláskötet megjelenését is, amely egy egész fiatal generáció számára jelentett fontos tapasztalatot: "érdemes írni, mert huszonévesen is kiadhatják a műveiket".

"Óriási jelentősége volt annak, hogy ebben a közegben váratlanul berobbant egy huszonéves ember a könyvpiacra" - mutatott rá a rendező. Azt is felidézte, hogy Esterházy Péter egy interjúban később jelezte: annak idején rá és feltehetően Nádasra Péterre is hatással volt Bereményi Géza példája, miszerint ilyen fiatalon is meg lehet jelenni.

Máté Gábor szerint a színpadra állítás legnagyobb kihívását az eredeti szöveghez való hűség jelentette. "A darabban gyakorlatilag minden mondat Bereményi regényéből származik, miközben az alapmű epikus, a színpadon pedig dialógusokra lenne szükség. Ezt a feszültséget kizárólag a narráció eszköze tudja feloldani" - jelentette ki.

Különleges súlyt adott a munkának, hogy Bereményi Géza maga dokumentumjátéknak nevezte az adaptációt. "Mivel az író ilyen erővel hangsúlyozta a valóságtartalmat, nekem is arra kellett törekednem a színpadon, hogy ne nagyon térjek el az eredeti anyagtól" - mondta a rendező.

Arról is beszélt, hogy Bereményi Géza nagy kíváncsisággal követte az adaptáció készítését. Az engedély megadása után hónapokig nem szólt bele a munkába, később azonban kijelölt egy fejezetet, a pápai kollégium jelenetsorát, amely szerinte működhetne a színpadon. Addigra Németh Nikolett dramaturg már kialakította saját koncepcióját, amelyet Bereményi Géza végül elfogadott. A kész szövegkönyvet elolvasta, a rendezővel személyesen egyszer, telefonon többször egyeztetett, a dramaturggal pedig napi kapcsolatban állt.

Máté Gábor szerint a szerző számára különösen nagy tétje van az előadásnak, hiszen "a saját életének bemutatására adott engedélyt, ami emberileg óriási súly". A próbafolyamatba egyelőre nem kapcsolódott be, mert az alkotók nem akarták olyan fázisokkal terhelni, amelyekben az előadás még csak jelzett díszletek között készül, de a tervek szerint a főpróbákra már ellátogat.