Alföldi zebracsikó (Equus quagga) született a Szegedi Vadasparkban, az intézmény pályázatot hirdetett a kanca elnevezésére - közölte az állatkert a honlapján szerdán.

A kis kanca január 23-án, Zelma napján látta meg a napvilágot. A néhány hetes csikó anyja, Dóra biztos közelségében, de már társaival együtt ismerkedik a kifutóval, így a látogatók is megfigyelhetik.

A gondozók egy az állatkert honlapján elérhető kérdőíven a látogatók javaslatát várják arra, hogyan nevezzék el a csődört.

A Szegedi Vadasparkban legutóbb tavaly nyáron - ötéves szünet után - született zebracsikó, a csődör nevét szintén pályázaton döntötték el, végül az Etosha nevet választották.

Szegeden a több zebrafaj közül alföldi zebrát gondoznak. A legelterjedtebb zebrafaj a nyílt szavannás területeken fordul elő Kelet-Afrikától Dél-Afrikáig.

Méretét tekintve az alföldi zebra átmenetet képez a nagyobb termetű Grévy-zebra (Equus grevyi) és kisebb hegyi zebra (Equus zebra) között: testhossza 217-246 centiméter, marmagassága 110-145 centiméter, testtömege 175-385 kilogramm.

Mint minden zebra, az alföldi zebra is fekete-fehér csíkozású, és nincs két teljesen egyforma egyed. Más fajokhoz képest az alföldi zebrára a szélesebb csíkok jellemzők, melyek a test elülső részén függőlegesek, a hátsó részen pedig vízszintesbe hajlanak. A mintázat észak-déli irányban változik, a Szaharához közelebb a csíkozás keskenyebb és határozottabb, a déli populációkban barna "árnyék csíkok" is megfigyelhetők a fekete és fehér színezet között.

Az alföldi zebrák elsősorban fűvel táplálkoznak, de a száraz évszakban néha gumókat és rizómákat, alkalmanként lombot, hajtásokat és gyümölcsöket is fogyasztanak. Leggyakrabban 5-20 kancából és ezek csikóiból álló csapatokban élnek, melyet egy domináns csődör felügyel. A fiatal mének agglegénycsapatokat alkotnak.

A zebrakanca 12 hónapos vemhességet követően egy utódot hoz világra.

Maga az alföldi zebra nem veszélyeztetett, de egyes alfajai igen, sőt, a legfurcsább mintázatú alföldi zebra alfajt, a kvaggát (Equus quagga quagga) az ember már ki is pusztította a 19. század második felében.