A Nobel-díjjal Krasznahorkai László írói szolidaritását, sajátos együttérző képességét, prófétai látásmódját, a látnoki hangvételt és jellegzetes nyelvi teremtőerejét ismerték el - mondta az MTI-nek Zsadányi Edit, az ELTE Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézet egyetemi docense, az író monográfusa.

Tarr Béla filmrendező örömét fejezte ki, hogy Krasznahorkai László írónak ítélte oda idén az irodalmi Nobel-díjat a Svéd Akadémia.

Zsadányi Edit az MTI-nek elmondta: Krasznahorkai Lászlót a kiszolgáltatottak világa, a kirekesztett emberek, a kelet-európai térségben a hétköznapi emberek sorsa különösen érdekli, akikről sohasem leereszkedően ír, hanem belső nézőpontból, együttérzően. Az író első két regénye, a Sátántangó és Az ellenállás melankóliája is ezzel foglalkozik.

Később globalizációs fordulat következett be az életművében és a Kelet felé, Japán és Kína felé fordult, de Amerikában játszódó regénye is van - tette hozzá a monográfus.

Mint fogalmazott, az egyszerű emberek gondolkodásmódját, szorongásait egy különleges nyelven közvetíti, jellegzetes hosszú mondatokban, stilizált nyelven, amely a méltatlan emberi sorsokkal szemben művészi vigaszt nyújt.

Apokaliptikus látásmódja, tragikus hangvétele, az abszurd iránti fogékonysága jellegzetessége Krasznahorkai László prózájának - hangsúlyozta Zsadányi Edit. Hozzátette: a prófétai megszólalás, az apokalipszis visszatérő képe az életműben a pandémia és a globális válságok, a környezetszennyezés globális helyzetében különösen aktuálissá tette az életművet manapság. Az író újabb műveiben újra visszatér Kelet-Európa és Magyarország helyszíneire.

Mint mondta, leghíresebb művében, a Sátántangóban Krasznahorkai László a magyar kultúrában mélyen gyökerező, igen veszélyes gondolkodásmódra, a messiásvárásra hívja fel a figyelmet. "A regény figurái gyengének érzik magukat ahhoz, hogy megváltoztassák kilátástalan életüket, bár vágynak rá és álmodoznak róla. A messiásvárás teremti meg azt a szívszorító helyzetet, hogy a sokat szenvedett embereket, a nincsteleneket egy hamis próféta becsapja, és ahelyett, hogy kiutat nyújtana nekik, még azt is elveszik tőlük, amijük volt"- fogalmazott az irodalomtörténész, aki szerint a nincstelen további kisemmizését szemlélteti a regény.

Zsadányi Edit monográfiája a Nobel-díjas íróról 1999-ben jelent meg a Kalligram kiadónál és ő szerkesztette az íróról szóló fejezetet a Szegedy-Maszák Mihály szerkesztette A magyar irodalom történeteiben.

Krasznahorkai László az 1980-as évek közepétől Tarr Béla filmrendező alkotótársaként forgatókönyvírással is foglalkozott. Első közös munkájuk a reménytelenséget és elmagányosodást megjelenítő Kárhozat volt. Tarr Béla készítette el a Sátántangó című regényből a mindmáig leghosszabb, hét és fél órás magyar filmet is. Együttműködésüknek köszönhető az író Az ellenállás melankóliája című regénye alapján készült Werckmeister harmóniák című film, valamint A torinói ló és A londoni férfi Georges Simenon regénye nyomán.

Tarr Béla filmrendező örömét fejezte ki, hogy Krasznahorkai László írónak ítélte oda idén az irodalmi Nobel-díjat a Svéd Akadémia. A Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró az MTI-nek csütörtökön felidézte, hogy Krasznahorkai Lászlóval éveken keresztük dolgoztak együtt teljes harmóniában.