Nagymama utazásai a Gutenberg-galaxisra
Kiss Gábor, a zalaegerszegi megyei könyvtár igazgatója könyves szokásainkról

- Amikor előadásának címét látom, Olvasás és könyvtárhasználat a XXI. században, kizárólag rettenetes közhelyek járnak a fejemben. Egyre kevesebben és egyre kevesebbet olvasunk, hogy a könyvtárak nehéz helyzetben vannak. Lehet erről egyáltalán még újat mondani?
- Ha újat nem is, de muszáj beszélnünk róla. Agyonrágott csont, de mégsem várhatjuk ölbe tett kézzel, hogy a dolgok maguktól megoldódjanak.
- Lát erre bármi esélyt?
- Optimista vagyok. Különben már régen elmenekültem volna a könyvtárvezetés feladata elől.
- Mi a legnehezebb a munkájában?
- Az ideális állapotot összeegyeztetni a valósággal.
- Azaz?
- Általános gyűjtőkörű intézmény vezetőjeként szeretném például frissíteni a szépirodalmi vagy a science fiction állományunkat, naprakészen követni a kortárs írókat. De ez szinte lehetetlen.
- Ennyire nincs pénz?
- Valamennyi van, csak nem erre.
- Nem az ön döntése alapján gazdálkodnak a rendelkezésükre álló kerettel?
- Elsősorban azt kell, figyelembe vegyük, mit keresnek leginkább az olvasóink. Ők pedig nagyrészt a középiskolában és a felsőoktatásban használt jegyzetekért, a tanuláshoz, a vizsgákhoz szükséges könyvekért jönnek. Ezért aztán a beszerzések hetven százalékát ezek teszik ki.
- Azért az ismeretterjesztés nem áll távol a könyvtárak célkitűzéseitől.
- A probléma az, hogy egyre szűkül azok köre, akik csak úgy, szórakozásképpen, szabadidejük eltöltésére járnak hozzánk. Európa nyugatabbra fekvő régióiban ez teljesen jól működik. Ott társadalmi igény könyvtárba járni. Nálunk pedig egyre inkább átveszi a szerepet a pragmatikus szempont, az előbb említett, úgynevezett edukatív funkció.
- Lehet, hogy a cél változott, de ezek az emberek mégiscsak olvasnak.
- A kettő azért nem ugyanaz. Ha meggondolja, azt senki nem állítja, hogy nem találkozunk betűkkel. Az a fajta olvasmány hiányzik az életünkből, amelyre nyelvhelyességet, szókincset, választékos nyelvhasználatot lehetne alapozni. Ez komoly gond, mert nem csak a kifejezést, de a megértést is gátolja. Ott vannak a silány nyelvezetű törvényszövegek, amelyeket a végén maguk a törvényhozók sem értenek. De nem is kell ennyire messzire menni. Az sms-eken felnövő nemzedéknek is nagy szüksége lenne irodalom olvasására. Amikor verset tanulnak az iskolában, fogalmuk sincs arról, mit jelent mondjuk Arany János versében az „igába hajt” kifejezés.
- Mióta csökken az igény a szépirodalomra?
- Tizenöt-húsz éve. Ezzel egyidejűleg, a rendszerváltással robbanásszerűen megnőtt az egyetemek, a főiskolák és azok kihelyezett tagozatainak száma, anélkül, hogy jelentősebb iskolai, kollégiumi könyvtárak alakultak volna. A már meglévő könyvtárak pedig elkezdtek a diákok szükségletei szerint vásárolni. Beálltunk az oktatás szolgálatába.
- De így legalább nem fogynak az olvasók.
- Az olvasók talán nem, de a beiratkozottak mindenképp. A hét-nyolcezer tag között sok a nyugdíjas, vagy a hetven feletti. Ők kedvezménnyel, illetve ingyen vehetik igénybe a szolgáltatásunkat. A főiskolás unoka pedig csak odaszól telefonon, miket kellene beszerezni, a nagyi pedig szállítja haza a megrendelést.
- Azért nem tűnt el teljesen az irodalom a könyvtárakból, ha valaki nagyon akar, talál kedvére valót.
- Az biztos. De mivel ebben a kényszerhelyzetben az évente megjelenő 25 ezer címnek alig az ötödét tudjuk beszerezni és azt is csak egy példányban, a régi olvasók lemorzsolódnak.
- Kicsit a tyúk és a tojás effektus. Nehéz eldönteni, mi minek a következménye. Az emberek azért nem járnak könyvtárba, mert gyengül az állomány, vagy azért gyengül az állomány, mert az emberek nem járnak könyvtárba. A végeredményt tekintve sajnos ugyanaz. Mivel lehet visszacsábítani őket?
- A Nagy Könyv program például sokat segített.
- Pedig még írók is voltak annak idején, akik úgy gondolták, ez semmire nem jó. Legalábbis arra biztos nem, hogy az emberek újra olvasókká váljanak.
- Mi nem ezt tapasztaltuk. Azzal, hogy számtalan programot szerveztünk, író-olvasótalálkozót, felolvasó estet, vetélkedőket, olvasótábort, rengeteg ember hétköznapjába csempésztük be az olvasást. Megint bebizonyosodott, hogy kevés pénzzel is el lehet indulni. Az olvasás évében négymillió forintból 139 programot szerveztünk.
- Azok alapján, amiket az olvasási szokásainkról elmondott, mindennek hatását nem érezni.
- Egy-egy ilyen kulturális megmozdulást hamar elsöpörnek politikai, közéleti események. De ha folyamatosan lennének ilyen programok, meglenne az eredménye.
- Ha nincs olvasás éve, Nagy Könyv-program, akkor milyen lehetőségeik vannak?
- Próbáljuk a gyerekeket a könyvtárhoz szoktatni, bár az ő generációjukban sem lehet felvenni a versenyt a televízióval és a számítógéppel.
- Nem lehetne őket a számítógép irányából megközelíteni?
- Próbálkozunk. Egyrészt a könyvtárban is lehet internetezni, másrészt folyamatosan fejlesztjük a weboldalunkat, amelyen az egész katalógusunk fent van, és otthonról is böngészhető. Emellett sok bibliográfia elérhető ott, mint Nádas Péteré, Keresztury Dezsőé, könyvtárunk névadójáé, Deák Ferencé, valamint megtalálható a teljes Zalai Életrajzi Lexikon, vagy a Zalai Közlöny 28 évre visszamenő számai. Erre van kereslet: az idén eddig majdnem 100 ezer virtuális látogatónk volt.
Szablyár Eszter