Tankönyvmizéria
A szakmai szervezetek jogharmóniát, egyértelműséget és áttekinthető rendszert követelnek


Ismét elkezdődik a tanév és mint minden évben, idén is akadnak gondok: nemcsak a tankönyvek drágaságáról, hanem a tankönyvek minőségéről és az ellátottságról folynak polémiák. A szakmai szevezetek és a minisztérium egyetértenek abban, hogy az iskola jogosult megválasztani azokat a tankönyveket és segédeszközöket, amelyeket a pedagógiai programjában megfogalmazott célok elérésére legalkalmasabbnak tart. Nem kérdéses az sem, hogy minden tanulónak hozzá kell jutnia a szükséges tankönyvekhez és az esélyegyenlőség érdekében a rászorultakat támogatni kell. A gyakorlati megoldásokat azonban másképp képzelik el. A szakmai szervezetek (TANOSZ, TVOT) elsősorban a tankönyvek jóváhagyásának bürokratikus mivoltával elégedetlenek, szerintük ez okozza a könyvek drágaságát.


NEM MINDEN TANKÖNYV EGYFORMA
- Magyarországon nagyon költséges, árfelhajtó hatású, bonyolult, valamint egyszerre túl- és alulszabályozott a tankönyvek jóváhagyása - hangsúlyozza Karlovitz János, a Tankönyvesek Országos Szövetségének munkatársa, aki egyben bizottsági tagként működik a tankönyvjóváhagyási eljárásokban. Szakmai körökben régóta hangoztatjuk, hogy az OM-tankönyvrendelet, illetve a tankönyv-jóváhagyási procedúra gyakorlata változtatásokra szorul. Az OM-tankönyvrendelet ebben az évben véglegessé vált, nem éppen kedvünkre, bár néhány előremutató mozzanat azért akad. A hatályos tankönyvrendelet több szempontból életszerűtlen: egybemos minden tankönyvet, nem tesz különbséget az eltérő tankönyvcsoportok között. Holott nem lehetne egy kategóriában tárgyalni a sokezres példányszámú normál tankönyveket a szakképzés, az alternatív iskolák, vagy a nemzetiségi és gyógypedagógiai intézetek tankönyveivel. Utóbbiakat nem szabadna jóváhagyási költségekkel terhelni, sőt pl. a gyógypedagógiai könyvek állami támogatásra szorulnának. A tankönyvtípusok összemosása, a normák meghatározása (pl.egy oldalon egy ábra lehet, mondathosszúság stb.) egyfelől egyértelművé teszi a kiadók számára, milyen lehet egy tankönyv, másrészt azonban elveszi a tankönyvírás szabadsáságát és sokarcúságát. Különbséget kellene tenni első és ismételt jóváhagyási eljárás között, utóbbinál beválásvizsgálatot kéne folytatni, amelynek költsége alacsonyabb kellene legyen, mint az első jóváhagyásé. A jóváhagyás költsége ugyanis nagyon magas, annyiba is kerülhet mint maga a tankönyv elkészítése. A kis kiadóknak így esélyük sincs tankönyvek megjelentetésére, de nem kedvez az esélyegyenlőségnek az sem, hogy vannak „kiemelt” fejlesztő-kiadók – összegzi Karlovitz János. Mindennek köszönhető, hogy egy sor kiváló könyvből nem lesz igazi tankönyv, csak alternatív tankönyv, vagy tanulást segítő kiadvány. A TANOSZ ezért minden évben közzéteszi a honlapján a tanulást segítő könyvek és segédletek teljes azévi listáját (mintegy kiegészítve az OM hivatalos tankönyvjegyzékét), amelyre igen nagy a kereslet.

A BÍRÁLÓK NEM A LEGJOBB SZAKÉRTŐK
- Mi, szakmai szervezetként az OM-tankönyvrendeletének megjelenése előtt és után is tiltakoztunk. Jelenleg Hiller miniszter úrnál van a közgyűlés jegyzőkönyve és várom a kihallgatást – mondja Koller Marianne a Tankönyves Vállalkozók Országos Testületének, vagy másnéven Tankönyves Kamara elnöke. Az eredetileg húsz kiadóval megalakult testület mára több mint 300 tagot tudhat magáénak, ebben százegynéhány kiadó és kétszáz körüli forgalmazó kap helyet. A testületnek véleményezési joga van, de a minisztérium határozataira nincs közvetlen befolyása.A jövő évi árkorlátra például kikérték a javaslatukat. - A tankönyvjóváhagyás egyik sarkalatos pontja, hogy a szakértők, a bírálók összetétele nem megfelelő - folytatja Koller Marianne. A bürokratikus szabályok miatt (pl.öt éven belül nem publikált és nem fog publikálni tankönyvet az író) sok kiváló pedagógus, gyakran épp a szakterületek legjobbjai nem vehetnek részt a tankönyvek bírálásában. Azt sem értjük, miért nem lehet nyilvános a lektorok névsora és a kiadói válasz. Alapvető probléma az is, hogy az OM kéri a tankönyvek kéziratának elektronikus változatát, ami a külföldről adaptált nyelvkönyvek esetében (amelyek kéziratát páncélszekrényben őrzik) egyszerűen lehetetlen. Abszurdum az is, hogy a térképek és iskolai atlaszok, amelyek nem tartoznak a tankönyv kategóriába, az ÁFA-törvény változásával ismét 20 százalékos áfával vásárolhatók majd meg, ami elég jelentős áremelkedést jelent és nem tudom, az iskolák hogyan számolják el a már megrendelt példányokat.

INGYENESSÉG ÉS ROSSZ TANKÖNYVEK
- Az Oktatási Minisztérium honlapján sokáig olvasható volt egy felmérés eredménye, miszerint a forgalomban lévő tankönyvek 60 százaléka(!) nem alkalmas, sőt kifejezetten káros oktatás céljára. Ennek alapján kértük, hogy ezeket a tankönyveket azonnal vonják ki a forgalomból. Kérésünknek nem tettek eleget, a kiadóknak két évet adtak új könyvek gyártására – panaszolja Keszei Sándor a Magyarországi Szülők Országos Egyesületének elnöke. - De nem csupán a könyvek tartalmi részével van baj, hanem azzal is, hogy egyes kiadók minden évben másképp számozzák ugyanazon tankönyvüket, azaz a gyakorlatban lehetetlenné teszik a használt könyvek forgatását, mert ugyan ki használ olyan tankönyvet, amelyben minden más oldalon van, mint ahogyan a tanár néni a saját, új könyvéből kijelöli. Az annak idején teljes erőbedobással reklámozott használt tankönyvpiac részben ilyen okok miatt teljesen megszűnt. A következő nagy problémánk az ingyenesség kérdése. A tankönyvcsomag árát elméletben az ingyenességhatározza meg. Azaz, ha egy osztályban mondjuk 10000 Ft-ért kapnak a rászoruló gyerekek ingyen tankönyvet, akkor a többi, nem ingyenesnek is ennyit kellene fizetni a könyvekért és nem többet, ahogyan ezt teszik néhány helyen. Természetesen az is szabálytalan, ha egy ingyenes gyereknek adnak mondjuk 6 ezer forintért ingyen könyvet, ezzel elfogy a keret és a fennmaradó 4 ezer forintnyi könyvet kifizettetik vele. Mint ahogy arra is akad példa, hogy az ingyenesek használt tankönyvet kapnak. Rengeteg a szabálytalanság az ingyenesség és a tankönyvek árának meghatározása körül.

Szénási Zsófia