Az olvasóvá nevelés nemes feladata

A Nemzetközi Olvasástársaság (International Reading Association) 1956-ban alakult, tagjai lehetnek mindazok, akik fontosnak tartják az olvasástanítás módszertani kultúrájának fejlesztését, az olvasóvá nevelés és a minőségi műveltség előmozdításának ügyét, tartozzanak a hagyományos szöveges formákhoz vagy – a számítástechnika elterjedésével megjelenő – új írásos műveltség elemeihez.
A Nemzetközi Olvasástársaság elnökét, Timothy Shanahant, a chicagói University of Illinois professzorát a Társaság célkitűzéseiről, a budapesti Világkongresszus céljairól és az olvasói szokások alakulásáról kérdeztük.

Melyek a Nemzetközi Olvasástársaság (IRA) fő céljai?

Az IRA a világ legnagyobb professzionális szervezete, mely az olvasás és az olvasástanítás szolgálatában áll. Társaságunk tagjai olyan, mindenki számára hasznosítható módszereket kutatnak, melyek egyfelől az olvasási képesség fejlesztését segítik elő, másfelől az olvasás szeretetére nevelik a gyermekeket, lehetővé téve az olvasás örömének megismerését minél szélesebb társadalmi rétegek számára.

Hogyan tudják elérni ezeket a célokat? Milyen eszközökkel tudja népszerűsíteni az IRA az olvasást?

Az IRA több módon népszerűsíti az olvasást a fiatalok körében. Azért dolgozunk, hogy az iskolák és a tanárok kellően felkészültek legyenek korunk kihívásaira. Fontos tapasztalat, hogy a diákok nem olvasnak szívesen, ha problémáik vannak az olvasástechnikával.
A szervezetünk tagsága nagyon sokrétű: tanárok, egyetemi oktatók, könyvtárosok, írók, könyvkiadók tartoznak a tagjaink közé. Kiadványainkat (könyvek és folyóiratok) úgy állítjuk össze, hogy minél szélesebb körben elérhetőek és népszerűek legyenek, minél többféle ízlést kielégítsenek. Mindezeken túl azt gondolom, hogy az osztálytermi könyvtárak, az iskolai könyvklubok, ahol a tanulók megbeszélhetik olvasmányélményeiket, illetve a szülők bevonása a gyermekek olvasóvá nevelésébe, mind olyan ötlet, melynek segítségével a fiatalok olvasási kedve előremozdítható.

Milyen sűrűn rendez az IRA konferenciákat?

Az IRA Világkongresszusa kétévenként kerül megrendezésre, olyan esemény ez, amely egyedülálló a rendezvényeink között, hiszen a világ minden részéről érkeznek előadók, hallgatók.

Miért Magyarországot választották a 2006-os világkongresszus házigazdájának?

Úgy vélem, kiváló választás volt az önök országa. Magyarországot jól ismerjük: a Szovjetunió összeomlása után, az 1990-es években számos IRA tag dolgozott önkéntesként az újonnan létrejött tagállamokban, az utódállamok tanárainak tartott tréningek és közös továbbképzések kedvelt helyszíne volt Magyarország. Az itt végzett munka során pedig úgy éreztük, hogy Magyarország szimbolikus jelentőségre is szert tett, itt tapasztalhattuk meg azt az élményt, hogy egyetlen demokrácia sem létezhet a kritikai olvasás, a szabad gondolatok lehetősége nélkül. Ugyanakkor a Magyar Olvasástársaság is jelezte, hogy szívesen megrendezné ezt a fontos konferenciát, és számunkra ez a kötelezettségvállalás fontos szempont volt a helyszín kiválasztásában.

Melyek a fő témakörei az idei Világkongresszusnak?

Nagy figyelmet fordítunk arra, hogy a gyermekek olvasási teljesítményét nemzetközi összehasonlításban vizsgáljuk. Például Andreas Schleiceher az OECD képviseletében arról fog előadást tartani, hogyan válhat magasabb minőségűvé az élethosszig tartó tanulás, mely az egyén személyes fejlődése mellett összefüggésben van a fenntartható gazdasági fejlődéssel és a társadalmi kohézió területeivel is. A konferencián emellett kiemelten kezeljük az olvasástanítás hatékonyságának kérdését, nemzetközi kontextusba helyezve vizsgáljuk az olvasástanítás módszereit, és az olvasóvá nevelés kérdéskörét.

Mi a véleménye a 21. század gyermekének olvasási szokásairól?

Úgy gondolom az olvasói szokások világszerte változóban vannak. Egyre több könyvön kívüli olvasási élménnyel kerülnek szembe az olvasók, ami azzal is jár, hogy más képességek kerülnek előtérbe, olyanok, melyekre korábban nem volt szükség. Sokan használják az internet segítségével a könyvtárakat, anélkül, hogy valaha is személyesen elmennének oda. Ez azt jelenti, hogy egyre nagyobb szükség van azon képesség fejlesztésére, melyek az információkeresésben, illetve az információforrás minőségének megítélésében játszanak kiemelt szerepet. Az én hazámban a tanulók, még a legfiatalabbak is, sokkal több tényszerű információt olvasnak, mint szépirodalmat, és teszik mindezt nagy élvezettel. Nem tudom, hogy ez a trend világszerte jellemző-e, de ha igen, nagyon fontos, hogy az ilyen ismeretalapú szövegekből is minél igényesebbek kerüljenek a gyerekek kezébe.
Nem ismerek nemesebb tettet, mint megtanítani a gyermekeket és a felnőtteket arra, miként válhatnak olvasókká. Az olvasás az a kulcs, mely elvezeti az egyént nemcsak a gazdasági boldoguláshoz, hanem a teljes társadalmi és közösségi szerepvállaláshoz és a személyes vágyak eléréséhez is. Éppen ezért fontosnak tartom, hogy minél több ember számára lehetővé tegyük a magas szintű olvasási képesség elérését.
Pompor Zoltán