A katonabarátság valahogy kétségbeesettebb és igazabb
Garaczi László könyve a sorkatonaságról

Folytatódik Garaczi László lemur sorozata. A könyvhétre a Magvetőnél Arc és hátraarc címmel megjelenő harmadik könyv a Kádár-korszakba, a honvédség intézményrendszerébe kalauzolja olvasóit.

- A kötet alcíme: egy lemur vallomásai. A lemur tematika már másik két kötetben,a Mintha élnél, illetve a Pompásan buszozunk címűben is előkerült. Mit takar ez a makiféle állat, a lemur mint szimbólum?
- Az első két darab a főhős gyerek- és kiskamasz koráról szól, a 60-as, 70-es évekről, aminek ez az új könyv bizonyos értelemben a folytatása. A fiatalembert 14 éves éves korában hagytuk el, most 17-18 évesként látjuk viszont. A lemur a római mitológiában a visszajáró lélek szimbóluma, az egyik megfejtés tehát az lehet, hogy a lemurhoz hasonlóan járok vissza a múltba, ezekbe a már nem létező, nehezen rekonstruálható világokba, úgy mozgok bennük, mint egy szellem. A lemur nevű, főként Madagaszkáron élő, de a budapesti Állatkertben is megtalálható macskamajom-féle konkrét formában is, mint motívum végigkíséri a hősünket.
- A korábbi kötetekhez hasonlóan ebben is számos önéletrajzi és fiktív elem lett összegyúrva.
- Felhasználtam saját emlékeket is, de könyvtáraztam is, beszélgettem emberekkel, akiknek voltak hasonló élményeik. Mindez a regényben már szétszálazhatatlan, talán én se tudnám megmondani, mi a saját, a hozott, a kitalált, az elképzelt. Fiktív regényvilágot akartam építeni, amiben vannak hősök, van elbeszélő és történet, és ennek a történetnek egyfajta íve. Ebből a szempontból tulajdonképpen lényegtelen, hogy bizonyos mozzanatok honnan származnak.
- Ezek olyan általános élethelyzetek, amelyek bárkivel megtörténhettek, aki a Magyar Honvédség állományába tartozott és volt sorkatona. Minden katona került megalázó helyzetekbe, megtapasztalta a kiszolgáltatottságot. Mit kutatott?
- Az első két lemur-könyvben is koncentráltam arra, hogy hiteles legyen az atmoszféra, a tárgyi-, a beszélt nyelvi környezet, milyenek voltak a ruhák, az illatok, a hirdetések a villamoson, milyen boltok, kirakatok voltak a körúton, miről beszélgettek az emberek stb, ennek most is utána jártam.
- Sajátos, honvédségi zsargon jelenik meg a könyvben. Lehetett ezt gyűjteni?
- Például a Honvédelmi Minisztérium a hetvenes évektől kiadott egy antológia sorozatot sorkatonák írásaiból. Egy részük nagyon használható, aktivizálta az emlékeket. Vannak aztán katonatiszti memoárok, például teljesen véletlenül felfedeztem az OSZK-ban egy gyerekkori barátom katonatiszt apjának a visszaemlékezéseit. Kaptam privát katonai szlengszótárakat is, ezekből is nyertem inspirációt.
- Akkor több éves munkát jelentett a regény megírása. Úgy dolgozik, hogy párhuzamosan ír többféle dolgot, regényt, drámát és novellákat?
- Többnyire igen. Egyiket felfüggesztem, pihen, érlelődik, közben a másikkal próbálok haladni, előfordul, hogy egyszerre 3-4 dolgot is fejlesztek így, vetésforgóban.
- Volt olyan pillanata a főhősnek a honvédségnél, amit pozitívan tudott megélni? Vagy az egész csak időpocséklás volt számára?
- Sokan, akik katonák voltak, azt mondanák erre, hogy klassz volt, megedződtek, férfivá értek, komoly tapasztalatokra tettek szert. Szerintem inkább romboló hatása volt. Sok utólag vidámnak tűnő anekdota a megtörténtekor egyáltalán nem volt az. Leszerelés után úgy tekinthettem magamra, mint olyan emberre, aki elfogadja, hogy hónapokon keresztül értelmetlen és megalázó dolgokat hajtatnak végre vele. Nem hiszem, hogy ez jót tesz az önbecsülésnek. Egy dolog mégis érdekes, a bent születő barátságok tapasztalata. A kiszolgáltatott helyzetben egymás mellé kerülő emberek között más fajta kapcsolat jöhet létre, mint a civil életben. Kétségbeesettebb, mélyebb barátságok. Olyasmit tudunk máig is egymásról, amit más nem, például, hogyan viselkedünk végletesen kiszolgáltatott helyzetekben, milyenek a védekezési, a túlélő stratégiáink.
- Azt mondják, a katonabarátságok gyakran egy életen át tartanak.
- Számomra is kérdés volt, hogyan működhetnek ezek a barátságok később. Ottlik Géza az Iskolában valami olyasmit mond, hogy megszenvedték a kadett iskolát, de életre szóló, mély barátságok születtek. Az én hőseim nem ilyen szerencsések.
- Ottlikra mennyiben játszik rá?
- Hasonló a szerkezet annyiban, hogy van egy főhős, aki elbeszéli a történetet, és alkalmazkodóbb típus, mint a barátja, aki konokul ellenáll, nehezebben fogadja el a szabályokat. Nálam is szerepel egy katonamemoár, naplók, amik segítik a narrátort az írásban, de ez inkább csak amolyan hommage. És talán nyelvileg sem áll messze ez a katonás, rövidmondatos beszédmód Ottlik tiszta, sallangmentes prózájától.
- Nyilván sokan saját történetként olvashatják az Arc és hátraarcot. Az ifjabbaknak felfedezőút lehet, mert felnőtt egy generáció, aki nem ismeri a sorkatonaság fogalmát.
- Amellett, hogy ez egy katonasztori, archetipikus helyzeteket jár körül. Mindenkinek vannak emlékei, tapasztalatai arról, milyen, mikor a család intim, szeretetteljes közegéből egy intézmény falai közé kerülnek, legyen az iskola, sportegyesület, nyári tábor, ahol a nevük egy közömbös tétel lesz a sok közül, ahol hierarchia van, ahol kiszolgáltatottak a felsőbbségnek, ahol nem értik, mit miért kell tenniük.
- Lesz folytatása a lemuroknak?
- Vannak elképzeléseim a folytatásról, elkezdtem anyagot gyűjteni. Lehet, hogy megint kimarad néhány év, és a 80-as éveket próbálom megírni, ami történelmileg is elég izgalmas kor. Akkor kezdtem Budapestet komolyabban megismerni, a színeit, a lendületét, a bugyrait, változott a politika is, rések nyíltak, és bejött a képbe az irodalom. Szívesen elvezetném a hősömet ebbe a világba.

Szénási Zsófia

Garaczi László:
Arc és hátraarc
Magvető Kiadó, 176 oldal, 2490 Ft