Ábel a történelemben

Vannak olyan kötetek, amelyek még az olvasás aktusának emelkedettségét is visszaadják. Az MMA Kiadó gondozásában megjelent Tamási Áron című album ilyen: megkövetel magának egy tiszta asztalt, amire lehelyezheti az ember ezt a hatalmas műalkotást, de legalábbis egy kényelmes fotelt és megfelelő fényt, ahol ölbe véve lapozhatjuk a súlyra is tekintélyes albumot.

A Cs. Nagy Ibolya jegyezte kötethez A. Szabó Magda válogatta és szerkesztette a képanyagot – művészi színvonalon. Tamási Áron élete azért is megfelelő választás egy ilyen lenyűgözően látványos kötethez, mert az 1897-ben született és 1966-ban elhunyt író sorsa gyakorlatilag maga a történelem – ehhez elég csak a két dátumra pillantanunk. A 19. századból, a székely Farkaslakától ívelt az útja a hatvanas évek Budapestjéig – ezt a nehezen elképzelhető távolságot fogja át a kötet, amely kronologikus rendben követi Tamási életének és írói kiteljesedésének alakulását. Mindehhez a történelmi és irodalompolitikai hátteret is, legyen szó akár a Brassói Lapok felkéréséről, amikor 1933-ban rovatot indítanak Tamási közéleti cikkei számára Tiszta beszéd címmel; akár a Sztálin halálát követő leheletfinom enyhülésről, amelynek köszönhetően Tamási Kossuth-díjat kap ’54-ben két, addig „pihentetett” kötetéért; akár a ’65 novemberében a Kossuth Klubban rendezett köszöntőestről, amely gesztus már arra utalt, hogy „lassan mintha megszűnne »belső ellenség« lenni”.

A kötet képanyaga felmérhetetlenül értékes és gazdag. Torokszorító a falevelekkel integető, idős édesanyáról készült fotográfia, ahogy az 1965. októberi felvétel a testvérekről, amikor utoljára látták egymást. A színpadi szerző Tamási életművét feldolgozó fejezetek rengeteg, korábban nem publikált színházi felvételt vonultatnak fel, ahogy megannyi történelmi és dokumentumfotó őrzi például az iskolai bizonyítványok, a régi Kolozsvár, az Aquitania óceánjáró vagy az írószövetség 1956-ban kihelyezett pénzgyűjtő ládikójának képét.

Az életrajzot olvasva joggal érezhetjük, Tamási karakterisztikájának legfőbb jelzője a tisztaság: egy író, akinek nem hajlott meg a gerince, nem ködösítették el gondolatait mákonyos ideológiák, nem csörögtek zsebében júdáspénzek. Érdemes figyelemmel követni a kötetben, kik, hogyan vélekednek kortársukról. Reményik szerint „a mi végtelen szomorú világunknak egyetlen igazi, született humoristája”; Szőts István egy interjúban úgy jellemzi: a legnehezebb időszakban „erkölcsi és politikai értelemben is erőnek mutatkozott”; Sütő András szellemében és nyelvteremtő erejében Mikeshez rokonítja és „magányos önállóságát” Keményhez méri.

A lapokról kibomló élettörténet nem hagy kétséget afelől: ma sem változott ez a mérce.

Laik Eszter

Tamási Áron
MMA Kiadó, 296 oldal, 5800 Ft